Page 6

Az Ekler Dezső által tervezett csűr a nagykállói Téka-táborban.

Minden szám esetében külön feladat volt a „cenzori” engedély beszerzése. Ez különösen Bibó István „Parasztpárt és parasztkultúra” című cikkének megjelenésekor okozott gondot. Elmentünk „Gyurkedlivel” [Lányi György] a minisztériumba, ahol sikerült megkapnunk az engedélyt, miután kiderült, hogy az illetékes egykoron Gyuri tanára volt. Idővel a szerkesztői feladatokat a később fiatalon eltávozott Bankó András, majd Molnár Jancsi vette át. Az ő egyéniségükkel, érdeklődési körükkel változott az újság szellemi irányultsága is, a mozgalmi jelleget egyre inkább a tematikus szerkesztés váltotta fel. Hiánypótló írások, információk jelentek meg, főleg a határon túli magyar kultúráról, amilyeneket akkoriban sehol máshol nem lehetett legálisan olvasni, megszerezni. Így, évek múltán újraolvasva az írásokat, azt gondolom, hogy azok őszinteségük mellett nagyon fontos szellemi táplálékot jelentettek abban a korban, amikor a hivatalos orgánumokban ez a terület többé-kevésbé tabutéma volt. Így a mi újságunk egészen biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a táncházmozgalom szellemisége, a táncházasok generációs összetartozása megerősödött. Beszprémy Kata

Jubileumok jönnek, mennek 2013-ban lesz harminc éve, hogy az első Téka-újság megjelent. Repül az idő... Visszaemlékezve azokra a „hősi” időkre, több minden is eszembe jutott. Nekem mint hajdani „tékásnak” – ma a Kolompos együttesben muzsikálok – megadatott, hogy a táncházmozgalom két fontos hírforrásának megszületésénél is jelen lehettem. Az 1983-as Téka-újságnak, majd később az 1994ben induló folkMAGazinnak is munkatársa voltam. A harmincéves évforduló kapcsán néhány emlékfoszlányt összegyűjtöttem, nem biztos, hogy minden úgy volt, ahogy leírom, de hát ilyenek az emlékek... A Téka-újság megjelenése elválaszthatatlan az együttes egyéb foglalatosságaitól. A táncházainkban és az akkoriban induló táboraink felejthetetlen hangulatú mulatságaiban formálódott az a szellemiség, az a közösség, amelyekre támaszkodva mi zenészek azt érezhettük, hogy minden akadályt le tudunk győzni. A nyári táborok otthont és megjelenési lehetőséget adtak népzenét tanulni vágyó fiataloknak, együtteseknek – határon innen és túl. Táncházainkban a muzsika, a tánctanítás, az énektanítás és a mulatság mellett majd’ minden esetben közösségformáló programok, előadások is helyet kaptak. Megesett, hogy disznótoros vacsorára invitáltuk közönségünket, más esetben borkóstoló vagy farsangi fánk volt a meglepetés. Fiatal népzenei együtteseknek tanulságul: a zenészeknek hajdanán faluhelyen kiszolgálniuk, szórakoztatniuk kellett a közösséget, ma azonban nekünk kell megteremteni azt! Nem másnak, a zenekarnak. Emlékszem, éppen amikor elkezdett „dübörögni” a Téka-klub, amikor azt éreztük, hogy most miénk a világ, megje-

6

lent valamelyik újságban a következő: „Volt valamikor Magyarországon olyan, hogy táncházmozgalom, de az mostanra megszűnt.”. Ezen és egyéb ilyen megnyilvánulásokon keseregtünk az egyik „fonóbeli találkozón”, amikor Beszprémy Kati, a Téka-klub háziasszonya és Koczpek Irén, táboraink, táncházaink szellemi és grafikai segítője, egyszer csak azt mondták: csináljunk mi egy lapot, legyen egy Téka-újság! Belekezdtünk hát. Nem sejtettük, mibe vágjuk a fejszénket. Hangsúlyozom, 1983-at írtunk. A politikai, kultúrpolitikai akadályokat nem is említve ezer, ma már szinte érthetetlen „apróság” nehezítette a dolgunkat. Egyik ilyen, hogy újságot még sosem csináltunk, számítógépről már hallottunk ugyan – de csak hallottunk. Sokunknak telefonja sem volt. (Ezen manapság többször elgondolkodom: évekig szerveztem a Téka együttes fellépéseit, táborait, sok mindent, de nem volt telefonom. Vezetékes sem. Hogyan csináltam? Fogalmam sincs.) Írógépen lepötyögött írásokat szerkesztettünk, vagdostunk, javítottunk, korrektúráztunk, fotókat gyűjtöttünk, próbáltuk az újságot a nyomdai előkészítés stádiumába „pofozni”. Úgy rémlik, a lap finanszírozása is a mi feladatunk volt, legalábbis az első időkben. Nem emlékszem, hogy kaptunk volna bármilyen támogatást. Így indult... Aztán még sok évig tartott a lendület, később már nélkülem íródott a mi táncházas történetünk. Amit kaptunk örökül, azt próbáltuk megőrizni, élővé varázsolni muzsikával, énekkel, írással és szóval. Nagy Zoltán (Kolompos együttes)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

Advertisement