__MAIN_TEXT__

Page 38

TALLÓZÓ

Népi gyógymódok és hiedelmek Írta: Szabó Márton

A

népi gyógymódok legtöbb esetben a népi hiedelmen alapulnak. Ilyen a szemvetés, az öntésbe lépés, a megcsodálás, vagy igézés. Első elemista koromban Balogh Márton, egy velem egyidős, fejlettebb gyerek, tojást lopott hazulról és szivart vásárolt. Amikor kijöttünk az iskolából, nekem is adott egy felet. – Nesze már, vedd el, tudam, hogy kívánod! Csak úgy adam, ha jól leszívad a füstet! – mondta. Rágyújtottunk. Két szippantás után forogni kezdett velem a világ. El is ájultam, összeestem. Márton felszedett. Valahogy magamhoz tértem és iskolakollégám hazavitt. Amikor anyám meglátott, nagyon megijedt. Kérdezte a szomszéd fiút, hogy mi történt velem. – Hát én nem tudom, Kati néni! Ahogy jöttünk, rosszul lett. – Jaj, Istenem, biztosan megigézték a gyermeket – állapította meg anyám. A szemmelvetés és az igézés között nincs nagy különbség, mindkettőt szenesvízzel gyógyítják. A kútvízbe szenet, vagy ha az nincs, gyufaszálat dobnak. Ha a szén feljön a víz tetejére, a gyanúval maradnak. Rosszul csinálták, nem olvastak megfelelően reá. Ha aztán a szén az alján marad, biztos az igézés. Amikor gyufával végzik és a gyufa a fejével jön fel, a leányt biztos, hogy férfi igézte meg. Mielőtt megitatnák a szenesvízből, egy keveset az ajtó sarkára öntenek, majd a beteg homlokát is megmossák vele. Az ajtó sarkába való öntés és hozzáolvasás azért szükséges, hogy a mágikus lének biztos hatása legyen. Az igézésnél sokkal veszélyesebb az öntés, azt kerülni kell, mert rosszul gyógyuló sebeket ejt az ember végtagjain, amennyiben belelépett, a lábán, ha kézzel fogja meg, akkor a kezén. Az öntés a hiedelem szerint a rosszakarónak a szándékos „megcsináltatása”. Ez ellen csak egyetlen öregasszony vállalt kezelést, aki kívül lakott a községen a Pásztoráj dűlő és a Hársastó sarkában, az erdőalatti, mesebeli földházban. Rádulynénak hívták. Rádulyné az öntést és a megcsináltatást ellenöntéssel és ellencsináltatással kezelte. Ebben jeleskedett, tevékenykedett, amíg élt, kilencven esztendőn át. Szék község határában sok a nádas, mocsaras terület, millió szúnyoggal, melyek a maláriát terjesztették széltében az egész Mezőségen. Ezt a hidegrázós betegséget én is megkaptam libapásztor koromban. Ha már betegség volt, gyógyítója is akadt. Mindenféle teákkal, burjánokkal, szenesvíz öntéssel, ráolvasással próbálták gyógyítani. A szomszéd Sári néni is, Simon Pistáné, sok löttyöt itatott meg velem. A ráolvasást Rózsi néni végezte, az öreg Győri János bá felesége a nagy utcából. Nem sok eredménnyel járt a gyógyítás. Lázas állapotom tovább tartott. Minden

38

második nap úgy kirázott a hideg, hogy még rozoga faágyam is mozgott velem. Sári néni megparancsolta anyámnak, hogy hordjon öszsze kilenc kútból vizet. Sem arra, sem vissza nem volt szabad köszönni senkinek. Abból a vízből főzött Sári néni, valami általunk nem ismert burján hozzáadásával, teát. Azt itatták velem. Ahogy megittam, csakhamar ki is hánytam. Szerencsémre a gyomrom nem fogadta be a mérges löttyöt. Ki tudja, mi lett volna a tea hatása és következménye, ha nem hánytam volna ki. Amikor reám jött a hidegrázás forgott velem a világ, elszédültem és eszméletlen állapotba kerültem. Beszélni sem tudtam, de nemsokára azért hallottam anyám és Klári nővérem izgult szóváltását. Most mit tegyünk? Próbáld meg dörzsölni mindkét kezét és lábát, nyakát. Utólag sokat gondolkodtam azon, talán az eszméletlen állapot nem is volt egyéb, mint klinikai halál előtti agónia. Ezt követte a hatheti hidegrázás. Minden második napon a tünetek rossz közérzettel, fejfájással kezdődtek. Kevés szünet után forróság öntött el. Szegény anyám sem tudta, mikor rakja reám és mikor vegye le rólam a vizes lepedőt. A krízis alatt, amikor forróságom volt, hányingerem és fülzúgásom keletkezett. Egyik alkalommal, amikor a hideg kirázott, beszólt anyám az ajtóból: – Kelj fel gyorsan, mert tűz van! – Én az ágyból kiugrottam és anyám egy veder vízzel öntött szembe. Ezt a gyógymódot Simon Pistáné, Sári nénitől tanulta, amely sikertelen maradt. Végül aztán mégis orvoshoz kellett fordulnunk, aki kinin-kúrával szabadított meg a betegségtől. Amikor a kezem disznózsírral megégettem, olajjal, ecettel kenték be. Aztán ismét Sári nénit hívták a szomszédból, aki húgyos földet akart rátenni. A maroknyi földet frissen kellett valakinek lepisilni. Erre senki nem vállalkozott. Aztán Sári néni szolgáltatta a friss folyadékot. Amíg Sári néni pisilt, én kiszaladtam az udvarról a Nagyrétre, onnan lefelé vettem az irányt a Kikbánya aljába. Nem mutattam hajlandóságot a furcsa és veszélyes kezelési módra. Ellenkezésem botrányt váltott ki és mélyen megsértette Sári néni önérzetét. – Na, ez a tük fijatak egy szófogadatlan senkiházi lesz, ha már most nem tudtok neki parancsolni – mormogta Sári néni haragosan. Szüleim nem büntettek meg, mert ők sem értettek egyet Sári néni gyógymódjával. Így aztán a házi ecetet, sósborszeszt használtuk, meg tojásfehérjét az égési sebemre. A másodfokú égés is tíz nap alatt gyógyul. Ha befertőződik, hegesedéssel gyógyul, három hét alatt. A rovarcsípésnek, lett légyen az méh, darázs, dongó vagy szúnyog, a legis-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

Advertisement