Page 14

Kell ilyen bor? A BorFolk zenekar – pontosabban „Bortárs Zenei Műhely” – viszonylag új formációnak számít, bár a benne munkálkodó muzsikusok mindegyike – Olasz György, Kovács Géza, Szűcs Sándor és Nagymarosy András – hosszú népzenészi múltat tudhat maga mögött. A nemrégiben megjelent Kell ilyen bor! című lemezük kapcsán Nagymarosy Andrást kérdeztük. – Hogyan jött létre a zenekar, miféle pályát futottak be eddig a tagok? – A zenekart Sanyi (Szűcs Sándor) hozta össze. A társulás alapja a hagyományos magyar népzene szeretete és a Bor (nagybetűvel!) tisztelete. Sanyi a délvidéki, vajdasági táncházmozgalom egyik alapítója, meghatározó figurája. Az egykori híres Batyu és Hívogató zenekarok alapító tagja. Tamburákon, kontrán, tekerőn, citerán, ütőgardonon játszik. Jelenleg a Podravka Vállalat magyarországi egységének logisztikai igazgatója. Gyuri (dr. Olasz György) hegedűs és egyben prímás. 1977 óta a Forrás, Boróka, Fanyűvő, Méta, Szalmaláng együttesekben, majd a Kalászi Tamburazenekarban játszott hagyományőrző magyar népzenét, főként táncházakban, de tett rövid kirándulásokat a zene más területeire is. Civilben főiskolai docens, nyelvész, középkori francia nyelvtörténetből doktorált. „Kiskorú” (Kovács Géza) különböző vonós kontrákon és tamburabrácsán, valamint kobzon is játszik. 1978 óta számos zenekarban, a Szélkerék, Mecsek, Kozsok, Timbura, Tegnap, Dunazug együttesekben muzsikált, illetve muzsikál, de legmeghatározóbb éveit talán a Magyar Állami Népi Együttes zenekarában töltötte, igazi profi zenészként. Főállásban a BKV technikusa. Jómagam nagybőgősként erősítem a társaságot, de a tamburáktól sem riadok vissza. 1973 óta zenélek. Először a Mákvirág, majd 1978-tól a Kalamajka zenekarban játszottam. Egyetemi docens, a földtudomány kandidátusa vagyok, aki a nyugdíjas élet első heteit próbálgatja. Emellett a Borkollégium praefectusa és a WSET (Wine & Spirit Education Trust) tanára vagyok. – Ettől még nem lenne törvényszerű a BorFolk létrejötte. – Mindannyiunk zenei karrierjében támadt egyfajta űr. Én a Kalamajka zenekarból „árvultam el”, hiszen 2009 végére két zenésztársam is meghalt. Gyuri és Sanyi a Borvirág zenekarból igazoltak át, mert ők kicsit más stílusban akarnak hozzányúlni a folklórhoz. „Kiskorú” pedig amúgy is játszik egy-két zenekarban, és érdekli ez a koncert-központú megközelítése a boros folklórnak. – Sajátos a névválasztás... – A zenekar neve magáért beszél: a bor és a folklór szavak összekapcsolása. Kezdetben alapítottunk és állapítottunk: amikor 2010

14

fotó: Váradi Levente

elején megalapítottuk a zenekart, megállapítottuk, hogy három-négy évtized alatt mindannyian végigjártuk a népzenészek, táncházi muzsikusok szokásos pályáját, beleértve a táncházazást, koncertezést, táncegyüttesek kísérését és eközben jobban vagy rosszabbul, de elsajátítottuk tucatnál több Kárpát-medencei tájegység zenei stílusát. Élemedett korunkra való tekintettel már elmúlt az „ide nekem az oroszlánt is” korszak, és úgy határoztunk, hogy ezentúl nem vállaljuk fel a profi zenésznek is túlságosan sokféle feladatot, hanem a magyar folklórnak csak egy részére koncentrálunk, azaz a borral kapcsolatos, nagyon gazdag anyagra. Ez olyan bőséges, hogy szinte kimeríthetetlen. Persze nem hagytunk fel teljesen a táncházi zenéléssel sem, és korábbi ismeretség, barátság alapján évente háromszor-négyszer táncegyüttesek alkalmi kíséretét is elvállaljuk. – Milyen alapanyagból dolgoztok? A repertoár összeállításánál szigorúan veszitek a név adta tematikus kötöttséget? – Egy-egy „szám” elkészítése úgy zajlik, hogy valamelyikünknek kezébe akad egy jó, borral kapcsolatos dal, eredeti felvétel, esetleg lejegyzett zenés népszokás. Az illető megmutatja a bandának, és ha mindenkinek tetszik, akkor megkezdődik az „agyalás”, hogy hogyan is kéne feldolgozni, megszerkeszteni ebből a koncertszámot. Nagyon nagy segítségünkre van, hogy több

könyvespolcot megtöltő népzenei-néprajzi könyvtárunk van, ezen belül sok boros folklórral kapcsolatos anyag, valamint akkora hangzógyűjteményünk eredeti hangszeres és énekelt felvételekből, hogy hónapokig egyfolytában lehetne őket ismétlés nélkül játszani. Ha már megszületett a koncertszám zenei formája, akkor a tájegységhez illő kísérettel látjuk el, esetleg további odaillő szövegeket kapcsolunk hozzá, vagy rekonstruáljuk a szövegtöredékeket. – Mindig „csak” a bor? – A boros témák mellett azért másra is jut néha idő. Repertoárunkon szerepel disznótoros népszokás vagy lendületes katonadal is. Idén például az októberi 23-i nemzeti ünnepre a kuruc kor népi hagyományban megmaradt dallamaival emlékeztünk a litvániai Vilniusban, diplomaták számára tartott ünnepi koncerten. – A mostani hagyományőrző-világzenés viták közepette maga a zenekar is állásfoglalás. Hogyan határoznád meg a zenekar helyét a sokszínű felhozatalban? Mennyire vagytok ti, mint zenekar, szigorúan hagyományőrzők? Te magad hol állsz ebben a vitában? – A BorFolk zenekar a hagyományos népzene talaján áll. Minden különösebb filozófiai érvelés nélkül, azért, mert ez tetszik, és megvan az Arany János által emlegetett „történeti hitele”. Nagyon fontos az, hogy elvetjük az egymáshoz nem illő dolgok

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

Advertisement