Page 18

A radzsasztáni langáknál – III.rész A radzsasztáni körház, a „dzsúplrá”

I

ndia északi részén, a radzsasztáni Thar-sivatag nyugati felében laknak a langa zenészek, akik mindmáig művelik Radzsasztán tradicionális zenéjét. Nem csak zenéjükben, hanem mindennapi szokásaikban, életvitelükben is őrzik India ősi, falusi kultúráját. Lakóterüket a közvetlen környezetükben fellelhető anyagokból alakítják ki. Így építik házaikat és ház körüli melléképületeiket (magtár, kecskeól, fürdőhelyiség stb.). Az épületek által meghatározott környezet legfontosabb jellemzője az íveltség. Domináns szerepet kap a kör, a félkör és a kúposan kialakított, a sarkoknál legömbölyített, négyzetes forma. Egy-egy család területét ágakból font kerítés határolja, ami kör alakú ívben fut a lakótér körül. A lakóhely fő épülete a ház, vagyis a „dzsúplrá”: sárból kialakított házikó, aminek alaprajza szabályos kör. A házban tulajdonképpen keveset tartózkodnak, alváshoz, főzéshez szolgáló helyiség, idejük nagy részét a szabadban töltik. Előtere sárból keményre döngölt, tisztára söpört udvar, félkörívben vagy teljes körívben körbefutó, ugyancsak sárból kialakított térelválasztóval határolt terület. Ide szoktak napközbeni beszélgetésre, teázásra kiülni. Az udvar körül, a fal mentén találhatók a különféle mellékhelyiségek, a kecskeól, a magtár, lóetető teknő stb., amelyek részben sárból, részben sövényből épülnek. Az udvar körüli terület puszta föld, vagyis homok, nincs ledöngölve. Gyakori az udvarban egy-egy öregebb fa (nim fa) körül körívben kialakított döngölt terület, amelynek gyakorlati jelentősége nincs, inkább a fa iránti tisztelet kifejezése. Maga a dzsúplrá négy méter átmérőjű, szabályos kör alakú alapterületre épül. Az alapja és az oldala döngölt sár. Ezt a masszát homokból, illetve tehéntrágyából készítik. A trágyát simára eldolgozzák, hogy ne legyen szemcsés, hozzáadják a megszitált homokot, majd vízzel elegyítve keményebb állagú masszát gyúrnak kézzel, vagy lábbal. Ezt a masszát a ház földjére döngölik, állandó taposással. A ház oldalfalának kialakítására többféle módszert ismernek. Használhatnak hozzá fa-, illetve kőoszlopokat, a köztes részeket pedig sáros masszával töltik ki. Máskor ágakból font ritkás sövényt futtatnak körbe, és a köztes részt ilyenkor is sárral töltik ki. Végül a körív mentén három-négy centiméteres rétegben rakhatják le a masszát, hosszú időközökben, annyit várva mindig, amíg az előző réteg megköt. A tető, amit kúposan alakítanak ki,

18

húsz-harminc centiméteres vastagságban összefont ágakból készül. Ez a fedés a régi magyar parasztházak zsúpfedeles tetőire emlékeztet. A berendezés egyszerű. Néhány főzőeszközön, takarón kívül mondhatni, semmi. A „dzsúplrá” bejárati ajtótól számított bal oldalán található a tűzhely, földön ki-

alakított, kis félköríves, sárból formált főzőhely, amely edénytartó falból, illetve a tűztér előtti hamuzó részből áll. Fölötte található néhány falba mélyesztett fűszertartó polc. Jobb oldalon találhatjuk az alvásra szolgáló takarókat, amelyet napközben egymásra rakva, rétegesen összehajtva tárolnak. Kép és szöveg: Ábrahám Judit

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/4  

A TARTALOMBÓL: Gebauer Hanga: A Fekete-Körös völgye lakói; Mihályi Gábor: Erdélyi Tibor köszöntése; Sebő Ferenc: A sóvidéki táncokról; Törté...

folkMAGazin 2012/4  

A TARTALOMBÓL: Gebauer Hanga: A Fekete-Körös völgye lakói; Mihályi Gábor: Erdélyi Tibor köszöntése; Sebő Ferenc: A sóvidéki táncokról; Törté...

Advertisement