Page 8

EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT?

A boldog ember inge Élt egyszer egy királyfi, aki nem tudta, hogy mi a boldogság. Azt mondták neki a tanácsosai, hogy menjen el, keressen egy boldog embert az országban és vegye fel annak az ingét. A királyfi el is ment hát, minden urat, gazdag embert megkérdezett, hogy boldog-e. De mindtől azt a választ kapta, hogy nem boldog. Hát egyszer, ahogy megy az úton meglátott egy kubikus embert, aki a földet talicskázta és közben fütyörészett. Gondolta a királyfi, ez az ember biztosan boldog, mert fütyörészve dolgozik. Odament a szegény emberhez és megkérdezte tőle: – Te szegény ember, te boldog vagy? – Igen. – Hát akkor vedd le az ingedet és add ide nekem, hadd vegyem fel! Nagy szemekkel nézett a szegény ember a királyfira. – Mit, az ingemet? Hát hiszen nincs is nekem ingem! – Inged sincs és mégis boldog vagy? – Hát persze, hogy boldog vagyok, mert van egészségem és tudok dolgozni. Akkor a királyfi megértette, hogy mi a boldogság. (Somogyi népmese. Dobos Ilona gyűjtését feldolgozta Kóka Rozália.)

Csuka hírével, hal szerencséjével Volt, hol nem volt, volt a világon egy cigánylegény. Sokan voltak testvérek, a szüleik már nem éltek. Az éhhalál szélén jártak. Egy nap vette a legény a horgászbotját s elment halászni. Egész nap nem fogott semmit. Már szédült az éhségtől, egyszer csak meglátott egy hatalmas csukát, amint a víz szélén vergődik. Gyorsan odaugrott s megragadta. Megszólalt a csuka: – Szegény cigány, ha Istent ismersz, ne bánts! Tudom, hogy szegény vagy, de ha azt mondod: „csuka hírével, hal szerencséjével”, amit csak kívánsz, beteljesedik.

8

K ÓKA R OZÁLIA

GYERMEKROVATA

A szegény cigány eleresztette a csukát és hazament. Egy nap meghallotta, hogy az öreg király készül férjhez adni a lányát, kihirdette az országban, hogy ahhoz adja a lányát és fele királyságát, akire a kisasszony ránevet. Na, jöttek is a királyok, hercegek, grófok, de a királylányt egyikük se tudta megnevettetni. A szegény cigány korán reggel kiment a király halastavára horgászni. Egy szál bő gatyában ült a legvékonyabb faágon és onnét horgászott. A királylány kitekintett a palota ablakán és meglátta, hogy az ágon, egy szál gatyában horgászik a szegény cigány, hangosan elnevette magát. Nézik, nézik a körülötte álló királyfiak, herceg, grófok, hogy kire nevetett a királylány. Ők is meglátták a horgászó legényt, rákezdték: – Éljen az új király, éljen az új király! Az öreg király, nagy haragra gyulladt, haragjában a lányát meg a cigánylegényt egy hordóba rakatta s a tengerre eresztette őket. No, a hordó úszott, mendegélt, vitte a víz. A királylány már majd’ meghalt az éhségtől, a cigánylegény gyomra is korgott, szinte szédült bele. Egyszer csak eszébe jutott, hogy mit mondott neki a csuka. Már mondta is a varázsigét: – Csuka hírével, hal szerencséjével, teremjen előttem egy fazék káposzta, meg egy pogácsa! Abban a szempillantásban ott is termettek az ételek, de a királylány nem evett belőle. Azt mondta a legénynek: – Szívemnek szép szerelme, a szent Isten után most már a férjem vagy. Látom, hogy nagy tudós vagy, mondd azt, hogy teremjen előttem királyi eledel! Mondta is a legény: – Csuka hírével, hal szerencséjével, teremjen előtte királyi eledel! Na, ettek, ittak s tovább úsztak a tengeren. Egyszer csak a királylány megpillantott egy szép virágos rétet. – Szívemnek szép szerelme, nézd azt a szép zöld rétet! Te nagy tudós vagy, tedd meg, hogy kijussunk oda! – Csuka hírével, hal szerencséjével jussunk ki! – mondta a legény, s már ki is jutottak a gyönyörű rétre. – Szívem szép szerelme, tedd meg, hogy királyi palotánk támadjon! Szarkalábon forogjon, arany hídja legyen, az arany híd apám palotájáig érjen! Te meg legyél ifjú király! Olyan szép, olyan okos legyél, hogy hetedhét országban párod sehol ne legyen! Azt mondta a szegény cigány: – Csuka hírével, hal szerencséjével legyen úgy, ahogy mondta! Úgy is lett. Támadt a réten egy gyönyörű szép palota aranyhíddal, a híd az apósa palotájáig ért. A szegény cigánylegény hétszer szebb lett, mint volt. Arany koronával a fején, aranyos királyi ruhában, arany karddal az oldalán olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. – Szívem szép szerelme, most tedd meg, hogy három regement katonád legyen! De mind híres vitéz legyen! No, ez is megtörtént. Ezután a cigánylegény nagy bált rendezett és meghívatta vendégségbe a környék összes királyát. Meghívatta az apósát is és bemutatkozott neki, hogy ő a veje. Akkor az öreg király letérdelt a leánya előtt s így esdekelt:

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement