a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 43

SZÉKI BABONÁK ÉS HIEDELMEK

K OCSIS R ÓZSI

HAGYATÉKÁBÓL

Soha nem lesztek egymáséi! Meguntam a szolgálást, pedig muszáj. Még sok fehérnemű kell, ha törik, ha szakad. Kell bár nyolc vagy tíz zsák, bár vagy öt-hat lepedő, ruhatarisnya vagy hat, – de hunnét? Vagy hat kicsi tarisnya, amivel járni fogunk a mezőre, hét vagy tíz törölköző, bár hat takaróruha s még kicsi ruha is. De kell, vegyek gyapatot is, azt is csak kézből lehet kapni, de nagyon drága, hogy kéne szűjjünk elegyes inget, pendelyt. Szűni, szűni, de ezt még mind kézet meg is kell varrni. Párnám is csak hat van, a nagyágyomra még kéne vagy három s a kilenc párnára kell két rend huzat, egy szüttes s egy varrattas. A színes piras pokrócom megvan már s a nagy ágyterítőim is. Ezért évekig varrt édesanyám Juhos Mártonnénak. Ez egy gazda csalás volt, s negyven párnacsupat varrt nekik, s minden párnacsup után kapott egy szép nagy kenyeret, s meg-megpótolta egy-egy kupa rántásliszttel, vagy egy kötény krumplival, vagy fuszulykával. Szokta is mondani édesanyám szelíden: – Jaj, hogy ez a drága jóisten áldja meg azt a jólelkű Sárit, mert most a legjobban fogatt az a liszt. Jaj, de sok minden kéne még! Kéne vagy két szép régimódi fersing ruha, de hát üzletből nem lehet kapni, csak kézbül, de azt is csak nagy ritkán. Mindenki a régi módihoz ragaszkodik. A múltkor elment anyám egy házhoz, hogy vegyen meg egy fersingruhát, de az asszony elkezdett sápítozni: – Há, há ott a keresztlányom, a testvirem leányai, nem akarom idegenen látni ezeket a régimódi gyönyörű gunyákat. – Nekem erősen kéne – mondta anyám. – Mégis mennyit kérne érte? – Én ennyi és ennyi alól nem is adom az ides testvéremnek sem. Anyámmal kezdünk számolgatni. Egy évi fizetésem sem lett volna elég a fersingruháért, s még jó hogy nem adta nekünk. Varrtam fersinget kettőt is magamnak az anyám segítségével – tiszta fekete anyagra piros mintával, mellé zöld levelet, s még egy tiszta piros virágost. Ez csak most jött be divatba. Így két varrattas fersingem volt. Feketét még lehetett kapni. Evvel csak templomba jártunk, s valami huzukákat – így szoktuk mondani – amelyik nem szikies volt, hanem tarkabarka. Na, de még hol van a filentyűs lájbi, a templomba járó piraskockás ujjasomon sokkal szélesebb a bársony, mint kéne legyen, de hát, ha két molyos rongyos ujjasból csinált nekem anyám egy jó ujjast, össze-vissza toldozgatva, de úgy, hogy találjon a kockája. Ha egy kicsit kopott, meg foltos is, nem számít, csak régimódi legyen. Van nekem egy csillagos, s még egy napraforgós fersingem. Ezek szatin fersingek. Van egy szép porcolán ruhám, de nincs gázsmér fersingem, vagy szivárványos szoknyám, amelyiken háromujjnyi fekete bársony van. Ezek is fontosak. Emellé szoktunk kötni egy egész vékony leszedett fehér kötényt. Ruhának mondjuk, s így veszszük az úrvacsorát mi lányok a templomba. Kéne egy zöld szoknya is, mert a menyecskék zöld szoknya elé fehér ruhát kötnek, s úgy veszik az úrvacsorát a templomban. Ezt már lehet kölcsönözni is. Van a Mari testvéremnek. Oh, de még sok minden kell. Úgy szűnek-varrnak a jómódú asszonyok, ahol van leány, de az én édesanyám más dolgát kell, végezze. A kertünk a kicsi, vizes, kendert nem termi meg, de az a jóságos Mányi néni, az a jólelkű, – így szokta anyám emlegetni – ad nekünk felibe szöszet, de azt még meg kell gerebelni, pacolni, hogy jőjjen ki a csepüje, de még meg is kell fonni. Csak fele a méjénk, aztán jön a szövés, a sok dolog, de azt már nem is kell számítani, s mikor kész van, lesz belőle vagy két lepedő, vagy három szák, s egisz télen vágjuk a szöszet, csepüt. Drága idesanyám elé-eléveszi, még másnak is szokott vele dicsekedni:

– Né, ezt most szüttem a lejányomnak. – S a fehér kezivel simogatni kezdte, a zöldes nagy szeme felcsillant, olyan nagyon szép volt ilyenkor, úgy tudatt mindennek örvendeni. – Na, evvel is több lesz kicsi Rózsi! Neki nem számít a sok dolog, az éjszakázás, hogy agyondolgozta magát. Nem adatt semmit magára, hogy mit eszik, vagy, hogy hogy öltözik. Nem volt ideje boldognak lenni, a munkába fogta meg a boldogságot – szokta mondani. – Na, máma nagyan sokat varrtam, nyugodt vagyak, hogy nem töltöttem hiába ezt az áldott napot! – Te, Rózsi lejányom! – Szólt apám, a nagy bojszát kezdte pödörgetni, s a két vállát jól megrántotta, mintha rongyos lájbiját akarná igazítani magán. – Te férjhez kéne menjél ahaz a nagygazda kicsi Andráshoz, annál azt csinálho, ami neked teccik, azonnal külön házba lennétek. Tud az jól dolgozni, fiam, amért egy kicsit reszket. Lassabban, mint más, de megmutatja a dolgát. Nekem kijött a könny a szememből. – Igen, hát olyan elhányó vagyak idesapám? Apám jött-ment a házba, nem mondott semmit. Anyám csak egy nagyot sóhajtott. Később apám folytatta: – Hát, az jó mesterember fia, ügyes. Tud házakat építeni. Micsa új házokat csinálnak. Még beövegezett filegoriája van.

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement