a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 36

„Az ember Szépbe-szőtt hite” XXV. Zalai Kamaratánc Fesztivál

A

XXV. Zalai Kamaratánc Fesztivál megosztottságban találta a szakmát. Valószínű, hogy nem volt ez másképpen a negyediken, a kilencediken és a tizenhetediken sem, mostanság mégis az az érzése az embernek, hogy az erővonalak, a szálak, a kétségbeesett vagy törekvő útkeresések anynyira összekuszálják a szcénát, hogy nincs is már olyan mesebeli legkisebb fiúgyermek, aki megtalálhatná a helyes utat a táncművészet sötétlő kerekerdejében. A fesztivál szüneteiben „égtek” a telefonok, hírek érkeztek felsőbb szintről táncosoktól átcsoportosított (értsd: lenyúlt) támogatási öszszegekről, valamint arról, hogy a szakma bizonyos prominensei a jövőben kiemelt támogatási kategóriában szeretnék látni azt a nemzeti gondolatra hivatkozó gagyitermelő show-tánc formációt, amelyet a szakma kilencven százaléka – minőségi okok miatt is – nem lát támogatásra méltónak. A röhej az, hogy úgy hírlik, (egyelőre) nem is a

politika erőszakoskodik ez ügyben, hanem azok, akik kevesen vannak ugyan, de komoly befolyással bírnak, akarják az állami támogatási piramis csúcsának közelében látni a szemfényvesztő silányságot. Az áhított helyzet nyilván saját territóriumuk évtizedes műsorpolitikáját igazolná vissza. De az is lehet, hogy mégiscsak (párt)politikai megrendelésre dolgoznak, legalábbis a – már lassan apátiába zuhant – szakma nagyobbik része még mindig nem tudja elhinni, hogy akadnak olyan vezetői, akik saját ízlésük-szaktudásuk és meggyőződésük alapján fényesítik lelkesen a talmi ragyogást, mint vadember az üveggyöngyöt. Talán ünneprontónak tetszik a jubileumi fesztiválról szóló cikk ilyetén bevezetése, de arcba vágó komolysággal merül fel a kérdés: miért is kell idelent elszántan, lelkesen és kőkemény munkával őrizgetni a tiszta forrást, ha odafent szakmai vezetőink az állami stafírung megszerzésével az amúgy is feltar-

tóztathatatlan népbutító vacaknak nyitnak teret. Mert ez utóbbira jön be a közönség? Nagyszerű! Akkor éljenek meg a jegybevételből, mint a hasonlók bárhol máshol a világon, és a rájuk szánt állami pénzt osszuk szét az értékes hagyományt ápoló és megújító amatőr és professzionista néptáncegyüttesek között! Tudom, ez demagógia. De a helyzet is abszurd: hazánkban az állandó megszorítások és elvonások közepette nem azokat az értékeket támogatja az állam (a szakma javaslatára), amelyeket saját maga is a legfőbb kulturális preferenciái között tart számon, hanem azok kackiás karikatúráját. Mondhatnám így is: ígérete ellenére nem a gyönyörű és gazdag bőségtálat preferálja, hanem az abból származtatott szellemi szellentést. Ilyen helyzetben valóságos csoda, hogy szárnyat bontogat egy új koreográfus-generáció, és munkáival hitet tesz a valódi értékek mellett. Véleményem szerint a huszonDudásné Mosóczi Lívia – Dudás Dániel: Törékeny (Jászság) Fotó: Pezzetta Umberto

36

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement