Page 32

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

Nem szánt vet az égi madár, mégis eltartja a határ... Nemrég egy fiatal ferences szerzetest hallottam beszélni egy társaságban. Nagyon megragadta a hallgatóságot, ahogyan a három szerzetesi fogadalom egyikéről, a szegénységiről szólt, arról, hogy mennyire megszabadíthatja az embert a fogyasztói világ anyagi javak utáni állandó sóvárgásától. Ma is előttünk a lehetőség, hogy a természet éléskamrájából magunk szerezzünk be néhány ételalapanyagot. A gyalogos kirándulások felérnek a legdrágább wellness programokkal, különösen, ha jó a társaság, s ha a begyűjtött növényekből még ízletes eledeleket is készítünk. Lássuk hát, hogyan csinálták ezt eleink!

A

különböző vadnövények felhasználása a legősibb létfenntartási módok egyike. Őseink már az Ural vidékén fogyasztották a fák kérgéből készült lepényszerű kenyeret vagy kását, egyes szamócaféléket, gyökereket, gumókat és a nyírvizet. A török népek révén ismerhette meg a magyarság a csalán, a bojtorján, a kökény, a som és a gyékény táplálékként való hasznosítását. A gyűjtögetett növényféleségek száma a Kárpát-medencei letelepedést követően tovább bővült. Az erdei gyümölcsök (például mogyoró, som, kökény, vadalma, vadkörte, bükkmakk) és más gyűjtögetett növények (köménymag, surlófű, gomba) beszolgáltatása még a XVII. században is a jobbágyi kötelezettségek része volt. A táplálkozásra alkalmas vadnövények a korabeli szakácskönyvekben is bőven szerepelnek. A piacokon, vásárokon mindenütt lehetett látni 1.) Pákász a különböző eszközeivel. Ecsedi láp (Szatmár vm.) gombát, erdei gyümölcsöket, vadnövénye2.) A nyírfából kicsurgó lé felfogása (Udvarhely vm.) • Forrás: Gunda i.m. ket árusító embereket. A vadnövények legjobb ismerői az erdőt-mezőt járó emberek, sa előtt annyi volt a sulyom, hogy olykor még ladikkal is alig lehepéldául a pásztorok, vagy még inkább a pákászok voltak. Az Alföld tett közlekedni tőle. Ma is keresik és gyűjtik, Tiszafüred környékén pásztorai még néhány évtizede is gyakran helyettesítették a kenye- vendéglői étlapon is szerepel. Felhasználáskor kettévágják, finom ret liszttartalmú gumókkal, gyökerekkel, főként bengyele-félékkel, belét kiszedik, általában mártást és sült tésztát készítenek belőle. amelyeket különböző neveken (böndő, bösövény, elecske, juhászmo- A főtt sulymot az alföldi városok piacain a két világháború között gyoró, zsiku stb.) emlegettek. A nagykunsági szilaj pásztorok a gyé- még árulták. Az Alföldön a sulyom lisztjéből pogácsát sütöttek. A földimogyoró (mogyorós vagy földi lednek, amely nem azonos a kény gyökértörzsét, a gyékényböndőt, más néven böngyölét maguk ma közismert amerikai mogyoróval) lisztes gumója a gyermekek és ásták ki a földből, vagy disznókkal túratták ki. Sülve, főve egyaránt felnőttek kedvenc csemegéje volt. Gyakran a disznó, a varjú vezetették, mint a krumplit. A vízben puhára főzött, vagy parázson megte rá a keresőt a lelőhelyére. Tavaszi szántás alkalmával is sokat lesütött böngyölét kettéhasították és ikraszerű belsejét kikanalazták. hetett találni. Az összeszedett gumókat a burgonyához hasonlóan Sok pásztor jobban szerette, mint a kenyeret. vermekben tárolták és úgy is készítették el. Az Ecsedi-láp, a Bodrogköz, a Nagy- és Kis-Sárrét mocsaras teGyerekkoromban magam is sokszor ettem játszópajtásaimmal rületein éltek a pákászok, akik megélhetésüket teljes egészében a édesgyökeret, papsajtot. A baraboly gumóját nyersen vagy salátaként gyűjtögetésre alapozták. „A pákász se nem szánt, se nem vet, se napfogyasztották. Jókai Mór is megörökítette Bálványosvár című regészámba nem jár, hanem a kész után nyúl” – írta egy XIX. század vényében, ahol Imola zsákszámra szedi a barabolyt, más ehető vadgi kortárs. A pákász a mocsarakban kúp alakú nádkunyhóban, vagy növényekkel együtt. nyerges tetejű földkunyhóban lakott. Halászott, vadászott, családA csalán, a sóskafélék, a pitypang, a galambbegy, a boglárka (vagy jával együtt gyűjtötte az ehető mocsári növényeket, a gyékény buszentgyörgysaláta), a martilapu (vagy nyúlsaláta) és más növények zogányát (páka), a vadmadarak tojását, színes tollát, vadméhek mélevelét levesnek, főzeléknek, salátának készítették el. Fogyasztásuk zét, gyógynövényeket, fogta a piócát, a teknősbékát. A vadnövények között sok, kifejezetten finom csemege akad. Ilyen például a szelídgesztenye, amelynek termését sütve, vagy főzve Források: ma is gyakran fogyasztjuk. Nagybányán zöld burkával együtt hor- Gunda Béla: A vadnövények gyűjtése. dóba taposva júniusig eltartották. Vas megyében a gesztenyeliszt- (Magyar Néprajz II. Gazdálkodás) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001. ből kását készítettek. Szigeti Andor: Népi konyha. Tiszán innen – Tiszán túl. A Tisza, a Bodrog és más folyók mentén napjainkig előfordul a Planétás Kiadó, Budapest, 2001. sulyom (más néven vízigesztenye, vízidió) fogyasztása. A sulyom éve- Szigeti Andor: Népi konyha. Dunántúli tájak ételei. lő vízi növény, termése a gesztenyéhez hasonló. A Tisza szabályozá- Planétás Kiadó, Budapest, 2001.

32

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement