__MAIN_TEXT__

Page 22

A „legnagyobb székely” Orbán Balázs emlékezete Az Erdélyi Szövetség 2012. április 28-án Orbán Balázs (1829–1890), a „legnagyobb székely” tiszteletére, a Magyar Országház képviselőtagjává választásának 140., az MTA levelező tagjává választásának 125. évfordulóján emléktáblát avatott és emlékülést tartott Budapesten. A Kálvin téri Református Egyházközség gyülekezeti termének külső falán (IX. ker. Kálvin tér 7. sz. házon), a Lónyai utcai homlokzaton elhelyezett táblát szépszámú tisztelgő közönség jelenlétében avatták fel, majd ezt követően a templomban kiváló előadók idézték fel Orbán Balázs alakját, munkásságát. (K.R.)

A

„Nemzeti Évfordulóink – 2009” címet viselő, az Oktatási és Kulturális Minisztérium által jegyzett, amúgy ízlésesen összeállított kiadványban hiába keressük Orbán Balázs nevét. Még a További Évfordulók függelékben sincs. Úgy látszik, hogy a Nemzeti Évfordulók Titkársága munkatársainak tájékozottsága és szándéka elakad még mindig a trianoni diktátum által megvont határoknál. Legalábbis unitárius vonatkozásban, hiszen az előző években Kelemen Miklós lelkész-történész is kimutatta, hogy hány büszkeségünk „felejtődött” ki a kerek évfordulósok közül. Egy tucatnyit tudnék felsorolni a most „megemlékezésre” előjegyzettek közül, akik megközelítően sem tettek annyit nemzetükért, amennyit Orbán Balázs tett. 1971-ben Erdélyi Lajos „Orbán Balázs: Székelyföld képekben” című könyve bevezető tanulmányában is foglalkozik egy másik magyar betegségünkkel, a feledékenységgel. „Az Orbán Balázst követő néhány nemzedék gyakran hivatkozott rá – de ezzel lényegében úgy érezte, hogy lerótta iránta kötelességét. Annak idején – így születésének századik évfordulóján is – az emlékbeszédek oda konkludáltak: szobrot kellene állítani. Bizottságot is szerveztek, pénzt is gyűjtöttek, de szobra máig sem készült el... [Csak a rendszerváltás után állították fel Székelyudvarhely főterén a parkot uraló szobrát! – B.L.] Monumentális művének, A Székelyföld leírásának új kiadásáról sok szó esett, de még töredékesen sem jelentették meg. [1982-ben a Helikon és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése adta ki a hat kötet két kötetbe rendezett hasonmását. Ebből – hála istennek – nekem is becsempésztek Szentháromságra jó ismerőseink egy példányt mosóporos dobozba rejtve.] Születésének 140. évfordulójára, A Székelyföld leírása

megjelenésének századik évfordulójára, végre könyvet adtak ki Orbán Balázs tiszteletére. (Beke György - Fodor Sándor - Mikó Imre: Orbán Balázs nyomdokain. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.)” Sütő András írja: „Hatalmas munkája [...] mai napig is egy néprajzi intézmény pótlásaként ontja adatait a székelység történelmi és társadalmi múltjáról. (Ahol szemléletét az idő meghaladta, mindenekelőtt magunkra vessünk: Bözödi György rokon vállalkozása óta mivel gyarapítottuk a kezdet eredményeit?)”. E fájdalmas felsóhajtás után némileg megkönnyebbülten mondhatjuk el, hogy az írás elején említett feledés mellett nagyon sok tanulmány jelent meg a „legnagyobb székelyről”, akit neveztek soványsága miatt csontbárónak is, aki a báró nevet nem használta, és a romantikus életű Orbán Balázs-legendák egyikeként ezt a címét el is adta Vámbéry Árminnak öt krajcárért. Rengeteg erdélyi útikönyv, képes kiadvány alapjául szolgál, szinte megírhatatlan minden ilyen mű az ő művei nélkül. Ezek közül a legteljesebb az 1998-ban megjelent Dr. Vofkori László, székelyudvarhelyi gimnáziumi tanár „Székelyföld útikönyve” című két kötetes műve, amit a kiadó „Orbán Balázs munkája XX. századi változatának, a korábbi munka méltó folytatásának tekint”. De sok anyagot találhatunk most már, a modern tudomány eredményeként, a világhálón, szinte átfoghatatlan mennyiségben. Iskolák, intézmények, szervezetek, egyesületek és nem csak Erdélyben, hanem itt, az Anyaországban is viselik nevét, őrzik gazdag, tartalmas életének emlékét. Jelen megemlékezésünk során nem is szorítkozunk az életrajzi adatok felsorolására, sok helyen megtalálhatók, hozzáférhetők azok. [Folytatás a 27. oldalon.]

Adalékok Orbán Balázs életéhez Gyermekkoromban szívesen hallgattam szüleim elbeszéléseit a régi időkről, őseink sorsáról, így Orbán Balázs szüleinek romantikus megismerkedéséről, életük alakulásáról is. A regényes történet úgy indult, hogy egy selmecbányai bányamérnök, Knechtel János a török kormány felkérésére Konstantinápolyban a török kincstári bányák főfelügyelője lett. Itt ismerkedett meg a dúsgazdag Foresti Máriával, akit feleségül vett. Ebből a házasságból született a szépséges Foresti Knechtel Eugenia, Orbán Balázs édesanyja. Knechtel Jánost hatalmas honvágy gyötörte Konstantinápolyban, de nem bírta feleségét rávenni, hogy együtt Magyarországra térjenek. Egy este mikor hétéves lányával a tengerparton sétált, oly hatalmas volt honvágya, hogy a gyermekkel titokban hajóra szállt. Szerencsésen hazaérkeztek és a gyereket beadta Kassán egy nagyon jó nevelőintézetbe, a tandíjat hat évre kifizette. Ezután visszaindult Konstantinápolyba, mert

22

bízott benne, hogy a gyermek édesanyját is magával hozza. A sors azonban közbeszólt, hajója hatalmas viharba került és elsüllyedt. A kislány nem tudta meg, mi történt édesapjával és édesanyja is kétségbeesve kereste eltűnt gyermekét és férjét. A kis Eugénia az intézetben az ott tanuló Orbán lányokban barátnőkre talált. A nyarakat, szünidőket Orbán Pál birtokán töltötte barátnőivel. Itt találkozott a délceg huszárkapitánnyal, Orbán Jánossal, akivel hamarosan összeházasodtak és öt gyermekük született, Balázs volt a második közöttük. Az ifjú férj mindent megtett, hogy megtalálják felesége édesanyját. Leírhatatlan volt a boldogság, mikor az özvegy édesanya és az ötgyermekes Eugénia találkoztak. Azt hiszem, érthető, hogy számomra, gyerekként mennyire érdekes volt ez a romantikus történet, ami később egyre izgalmasabbá vált. Kovács Györgyné Orbán Réka (Orbán Bódognak, Orbán Balázs testvérének dédunokája)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement