Page 14

„Buta táncos sehova sem kell...” K

tük volt népzene és táncjelírás. Az érettségin őszegen születtem, szüleim pedagóguHortobágyi Gyöngyvért, a Táncsenki nem bukott meg, sőt, a csapat fele kisok. Édesanyám néptáncoktató volt, művészeti Főiskolán működő néptűnő lett. Ma már a központi érettségit kell nála kezdtem táncolni, de sokáig nem volt tánc tanszék megbízott vezetőjét teljesíteni, nem úgy, mint a mi időnkben. világos, hogy milyen pályán induljak el. arra kértük, meséljen pályájáról, Ez nem is baj, mert a táncos legyen művelt, Konkrét elképzelések nélkül átestem az akbuta táncos sehova sem kell... kori „gyerekbetegségeken”: fodrász, keramimert személyes története egyben Bekerültünk a táncházmozgalomnak nekus..., ellentétben bátyámmal, aki hat éves az elmúlt évtizedek néptánc-törvezett körbe, ami akkor már javában műkorától tudta, hogy testnevelő tanár lesz. ténetének keresztmetszetét is adja. ködött. Nagy mázlink volt, hiszen Timár Úgy is lett! Ötödik-hatodikban én is erre az Sándor, a „Mesti” tanított bennünket, Molnár Lajos „Pubi”-val elhatározásra jutottam, mert a bátyám az első testnevelés tagozaegyütt. Molnár vitte a „művészi” részt, Mesti pedig az autentikus tos gimnáziumba, a Petőfibe, Budapestre jött. Nekem természetes oldalt. A megelőző évfolyamnak Györgyfalvay Kati néni és szinvolt a gondolat, hogy ha ő eljött Pestre, akkor én is követem. Aztán tén Timár Sándor voltak a vezetői. úgy alakult, hogy a Balett Intézet Minket már nem vállalt Kati néfelvételije volt a legkorábban, tani. Ebben nem vagyok biztos, de lán februárban. A felhívást édestalán akkor kapta meg a Népszínanyám találta a Nők Lapjában, akházat, és csak arra akart koncentkoriban az Intézet ott is hirdetett. rálni. Ezzel együtt sem panaszkodA Balett Intézet néptánc tagozatáhatunk, hiszen Molnár Lajos „Pura tizennégy éves kortól lehetett bi”, a Budapest Együttes szólisfelvételizni. tája foglalkozott velünk művészElőzményként tudni kell, hogy ként, és Zórándi Mária, az előző 1971-ben Rábai Miklós és Noévfolyam diákja lett Mesti assziszvák Ferenc kezdeményezésére léttense. Később csatlakozott Janek rejött a néptánc tagozat a hivatáJózsef, aki a Bartók Együttesből sos együttesek utánpótlásának bizjött. Bekerültünk a körforgásba, tosítására. A legendás első évfomindenhová követtük a Mestit. lyamban Zsuráfszki Zoltán, VégA Bartók-próbákra nemigen meső Miklós, Fekete Antal „Puma”, hettünk, mert esténként haza kelBíró Feri, Farkas Zoltán „Batyu”, lett menni tanulni, de hétvégeken Németh Ildikó, Zórándi Mária tamindig ott voltunk a táncházban. nult. A mi osztályunk ’75-ben inCsütörtökönként elmehettünk a dult. [Az Állami Balett Intézet népKassák Klubba, hétvégén a Moltánc tagozatát négyévente indítotnár utcába. Hatalmas élmény volt, ták – a szerk.] azért is, mert az előző évfolyamA felvételi végén elhangzott egy ban végzettek szinte mentorként olyan mondat, hogy „... és másho„terelgettek” bennünket. Nagyon-nagyon sokat tanultunk azzal, vá nem szabad jelentkezni”. Hogy mások ezt mennyire vették kohogy ők – Zsuráfszki, Németh Ildi, Batyu, Fekete Antal, Bíró Feri, molyan, nem tudom, de mi, a „szabálytartó pedagóguscsalád”, beVégső – fi gyeltek ránk, táncoltattak minket. tartottuk. Persze, azért is volt vonzó a felvételi, mert két, talán háSzámtalanszor megtapasztalhattuk Mestinél, ahogyan elment rom napig tartott, és addig nem kellett iskolába menni. Körülbegyűjteni és aztán azonnal továbbadta a frissen szerzett tudást. Volt lül háromezren jöttünk össze, öt forduló volt. A végére maradtunk már négy év tapasztalata az előző osztállyal, ezért felépítetten tudta vagy ötvenen, és abból választották ki azt a tizennégy-tizenöt lányt átadni azt, ami aztán a táncházba is beépült. Ez azért volt hatalmas és tizenkét fiút, akik közül aztán végzett tizenegy lány és nyolc fiú. dolog, mert szinte az életünk részévé vált, a mai napig nem tudunk, Rendkívül tartalmas élet volt, nagy változás a kisváros után. Kolpersze nem is akarunk szabadulni attól, ami akkor belénk ivódott. légiumban laktunk, fiúk, lányok, néptáncosok, balettosok, artisAkkoriban a Balett Intézet néptánc tagozatának nem volt annyi ták. A Gellért-hegy oldalában, egy olyan épületben, amit azóta már fellépési lehetősége, mint a mostani művészképzős növendékekvisszakapott az egyház. Délelőtt iskolába jártunk, délután követkenek, éppen ezért ez mindig hatalmas kihívás és megbecsülés volt. zett a szakma. A kötött programunk reggel nyolctól este hétig tarUgyanígy, ha a Mestivel elmehetett valaki „külön utakra”, az maga tott, aztán mehettünk haza vacsorázni. Hál’ istennek így mi volvolt a jutalom. Így juthatott el a – talán – második abaújszántói tátunk étkezésnél az utolsók, az összes maradékot megehettük. Enborba tőlünk két pár. Attól kezdve mindenki azért gürcölt, hogy a nek persze elsősorban a fiúk örültek. Vacsora után álltunk neki a következő évben ő is mehessen. tanulásnak. Ez azért fontos, mert mi az előző évfolyamhoz viszoIlyen dolgok miatt az egész táncházmozgalomban, meg a táncnyítva jó tanulóknak számítottunk. Persze, eleve úgy válogattak ki házvezető-képző tanfolyamok virágzásában meghatározó szereminket, hogy szempont volt a jó tanulmányi eredmény. Komolyan pünk lett Mesti segítőiként. Jó volt magunkba szívni azt a tudást, vettük a tanulást, maximalista társaság jött össze, nem csak a szakami nem volt iskolai jellegű, de szabadsága ellenére is egy meghatámában volt cél, hogy a legjobbak legyünk. Ez aztán érezhető volt az rozott szabályrendszer mentén működött. érettségin is, annak ellenére, hogy jóval könnyebb volt a mi gimnáAz érettségi után kikerültünk együttesekbe, én például a Magyar ziumunk, mint egy szokásos gimnázium. Mindent tanultunk mi is, Állami Népi Együttesbe, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha a Honde nem volt annyi fizika, kémia, nem volt testnevelés, ének, helyet-

14

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

folkMAGazin 2012/3  

A TARTALOMBÓL: Rónai András: Beszélgetés Herczku Ágnessel; Bolya Mátyás: Baba a megállóban; Mesék: A boldog ember inge; Csuka hírével, hal s...

Advertisement