Page 30

MENYEGZŐ

Spanyolországi hiedelmek és szokások – IV.

A

régi spanyol társadalomban elterjedt gyakorlat volt, hogy a menyegző időpontjául bizonyos nagy ünnepek, − mint a farsang, húsvét, menybemenetel, úrnapja, Szent Jakab, mindenszentek, karácsony, Szent János, Szent Péter, Szent Mihály, Szent György − előestéjét választották. Galíciában gyakran házasodtak az adventi időszakban. Természetesen fontos szempont volt az is, hogy a lakodalom időpontja ne essen egybe a nagy mezőgazdasági munkák idejével. Keddi napon és a hónap 13. napján nem kötöttek házasságot, mivel ezeket balszerencsét hozó napoknak tartották. A lakodalomba való meghívást vagy maguk a fiatalok, esetleg a szüleik, vagy a már kijelölt násznagyok végezték. A házasságkötést megelőző nap estéjét a menyasszony és a vőlegény általában barátaival töltötte. Búcsúztató dalokat énekeltek, ettek-ittak. Extremadura falvaiban ezek a baráti társaságok együtt mentek a helyi mészárszékre, hogy a lakodalmi ebédrevaló állatokat levágassák, és közben kint táncolva és énekelve múlatták az időt. La Manchában a meghívottak az előestén „ágynézőbe” mentek a házasulandók házába. A szülők általában meg is áldották a leendő hitvesi ágyat. Volt olyan falu, ahol a házasságkötést megelőző nap felültették a menyasszonyt, a vőlegényt és a násznagyot egy szekérre, s körbejárták a falut. Minden kocsmánál megálltak és ittak a násznagy kontójára. A hagyományos lakodalom fontos része volt a szülői áldás. Már lakodalmas ruhában, mielőtt indultak volna a templomba, a házasulandók letérdeltek édesapjuk előtt, aki megáldotta őket. Extremadurában az édesanya áldotta meg a menyasszonyt. Ezalatt fehér kendőt terítettek a lány vállára. Az anya kereszteket rajzolt a lány fejére, és minden kereszt után babér vagy egyéb gyógyfüveket szórt rá, valószínűleg termékenységi rítus maradványaként. Közben lánypajtásai búcsúztató énekeket énekeltek. Érdekes, házasságkötést megelőző szokás volt Andalúzia egyes falvaiban, hogy a fiatalokat a lakodalom előtt nyolc napra bezárták egy házba, hogy „szokják egymást”. Az viszont az egész Ibériai-félszigeten elterjedt gyakorlat volt, hogy a menyasszony egy tucat tojást vitt adományként egy közeli klarissza kolostorba, hogy menyegzője napján ne essen az eső, mert azt rossz előjelnek tartották. Régebben, egészen a XIX. század végéig, a menyasszony ruhájának színe a fekete volt. Minden vidéken pontosan elő volt

30

írva, milyen ruhadarabokat kell viselniük a házasságkötés napján. Andalúziában a nők számára kötelező viselet volt a „mantilla” (hímzett kendő). Menyasszony és vőlegény külön-külön mentek a templomhoz, családtagjaik, barátaik kíséretében. Sevillában kora reggel együtt mentek gyónni, majd a vőlegény a lányos háznál ebédelt és onnan mentek újra a templomba. Andalúziában a vőlegénynél összesereglett vendégek egy idő után elindultak a lányos házhoz, hogy megkeressék a menyasszonyt. Kint várakoztak a ház előtt, csak a nászasszony vagy násznagy ment be a menyasszonyért. A lakodalmas menet is szigorúan szabályozva volt, a haladás sorrendje azonban falvanként eltért. Vagy a férfiak, vagy az asszonyok mentek elől, esetleg a templomból jövet megfordult ez a sorrend. A menet vonulása közben a legények pisztolyaikkal durrogtattak. Természetesen a falu

apraja-nagyja kiözönlött az utcára és méregette az elhaladó lakodalmas menetet, megjegyzéseket tettek a vendégekre, a ruhákra, stb. Az erkélyekről búzát vagy más magokat szórtak az elhaladó ifjú párra, s a hajadon lányok búzával tömték meg zsebüket, hogy soha ne legyen hiányuk kenyérben. León környékén azokat az utcákat, amerre a templom felé haladtak szalmával, virágokkal díszítették, szórták fel. A források azt is említik, hogy régebben a templom kapuja előtt, zöld ágakból készített sátor alatt történt maga a házasságkötés, és csak utána mentek be a templomba meghallgatni a misét. A szertartás során a vőlegény tizenhárom megáldott pénzérmét (las arras) csúsztatott a menyasszony kezébe, majd az viszsza, ezzel szimbolizálták a leendő javakban való osztozást. Szokás volt, hogy a pár vállára terítettek egy kendőt, mely egyrészt egységüket, másrészt a jármot, igát szimboli-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

Advertisement