Page 3

A TARTALOMBÓL: 5. Elhunyt Györgyfalvay Katalin Kővágó Zsuzsa 6. EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT? Kóka Rozália gyermekrovata Laci ló Fülöp G. László 10. A táncházmozgalom története... Diószegi László 10. A pislákoló világítótorony válsága Berán István 12. Csűrös Banda: Kalotaszegi népzene Henics Tamás 14. Táncház a néphagyományban Pávai István 18. A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Klárika komámasszony – I. rész Kóka Rozália 23. FOTÓGALÉRIA Szék, 1970-es évek Nemes Zoltán ’mettor’ 28. MAGTÁR Fábián Gyula András versei 30. Spanyolországi szokások... – IV. Valter Linda 32. ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK Bukszabarát böjti babebéd Juhász Katalin 34. Gyűjtés a zemzemek földjén – II. Sipos János 38. TALLÓZÓ Juhmérés Kalotaszegen Vasas Samu – Salamon Anikó 40. Szólótáncfesztivál Baranyában Molnár Péter 42. SZÉKI BABONÁK ÉS HIEDELMEK ... hátunk megett a szépasszony! Megkérdem a halott uramtól Kocsis Rózsi 44. NÉPMŰVÉSZETI TÁBOROK 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Tisztelet Lakatos Demeternek A szabófalvi csángó magyar költő emléke A Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett, 2012. február 10-én megtartott XVI. Csángó Bált a szervezők, az 1974-ben elhunyt első csángó magyar költő emlékének ajánlották. Az ünnepi műsor a maga nemében páratlanul gazdag, felemelő és katartikus volt. Méltatások, a költő versei, csángó népdalok, népénekek, táncok követték egymást a legkiválóbb moldvai és gyimesi csángó, valamint hazai szereplők előadásában. Filmvetítés is segítette a költő alakjának megidézését. Alább az ifjú csángó költőnő, Iancu Laura megemlékezését közöljük. (K.R.) „Kár, hogy kezdtem csángú népet ínekelny, / Jobb lett volna ezt a népet elfelejteny; / Ű se tudja, my van vele világan, / Elmaradt, mint egy néma madár az ágan.” – írta halála évében, 1974-ben a szabófalvi költő, Lakatos Demeter. Nem tudjuk, csak sejtjük, miféle fájdalom és keserűség íratta Lakatos Demeterrel e sorokat. Amikor egy néma nép nevében kell írni, amikor jól bejárt út helyett ösvényen kell taposni, amikor a létezés örökérvényű kérdéseire legfeljebb az évszakok borzongást kiváltó törvényszerűsége felel, elegendő ok áll elő ahhoz, hogy költő szülessen. A költő százegy esztendeje, 1911-ben született Szabófalván. Szabófalva Románia keleti részén, a Moldva és Szeret folyók közötti termékeny síkságban található nagyközség. Lakatos Demeter ifjúkorában, az 1930-as években a falu 4448 főt számlált, lakóinak száma napjainkban meghaladja a tízezret. A helyi, északi csángó magyar nyelvjárást – amelyen Lakatos Demeter írta a verseit – ma csak az idősebb korosztály ismeri, használja. A négy általános és három szakmunkás osztályt végzett Lakatos Demeter sofőrként, színtársulat-vezetőként, boltosként, majd gépészként tevékenykedett. Ezen körülmények ismeretében érthető, hogy a kolozsvári poéták igencsak meglepődtek a magyarul sem írni, sem olvasni nem tudó Lakatos Demeter román ortográfiával írt magyar versei láttán. A szabófalvi költő ugyanis az 1930-as évek derekán tudósítóként dolgozott Kolozsváron. Itt ismerkedett meg, mások mellett Dsida Jenővel is, akinek egy alkalommal megmutatta a verseit. Az eseményről így számol be: „Mikor me[g] mutatam Zida Enűnek [Dsida Jenőnek] és megkérte, mi ez Demeter? Aszt montom egy magyar vers; de nagyot nevetet; aszt monta, ha montom lenne, hogy angol vers; meg hitte lenne! de csak magyar nem, de aszt mondta, mighis a legelsű csángú vers a világon.”. Kétlem, hogy az első csángó versírót büszkeséggel töltötte el ez az elismerés, de kétségkívül: vigasztalta. Minden jel arra mutat:

Lakatos Demeter nem ilyen vagy olyan, hanem egyszerűen csak költő akart lenni. Pártfogói mégis úgy látták, akkor viszi előbbre a világot, ha „cángó verszeket” ír. Amikor Dsida Jenő 1935 novemberében a kolozsvári Keleti Újság-ban elsőként közreadja Lakatos Demeter magyar versét, a következő ajánlást fűzi a sorok alá: „Mintha nem is Lakatos Demeter első magyar verse volna, hanem az egész világon az első magyar vers. A Halotti beszéd és a Königsbergi töredék helyesírására, ódon hangzására emlékeztető sorok ezek, sok helyen szinte drámai erejűek a maguk különös, fülünknek idegen, népies archaizmusában.”. „Sosem találkoztunk személyesen. De ha versei javát olvastam, jóízű volt a szám” – emlékszik vissza Lakatos Demeterre Páskándi Géza, aki kötetet szerkesztet a moldvai költő számára, de a könyv megjelenését egyikük sem élhette meg. Páskándi nyomán széles körben elterjedt a Lakatos Demeter – egyébként méltatlanul – szegényes irodalmi recepciójában az a nézet, hogy minden versében ugyanaz a nap süt, ugyanaz a levél hull, ugyanaz a patak sompolyog, azazhogy végtelen sorú variánsokat írt néhány

Címlap: Szék, 1970-es évek – fotó: Nemes Zoltán ’mettor’ (www.nemesfoto.gportal.hu)

3

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

Advertisement