Page 19

jük kötődjék. Húsz év özvegység után osztán férjhez ment egy öreg után. Az az ember ferár vót, kovács. Azt mondta anyámnak: – Rózsi, jere hezzám, met én a pénzt mindennap kiverem a csokányomval! Ki es verte, de azt a pénzt minden nap meg es itta! A szomszédban vót egy nagy pálinkafőző kazán, ahol főzték az egész falunak a pálinkát. Odajárt az öreg pálinkáétt, nem évegvel, hanem egy kannacskával, nem egyszer egy nap, hanem minden órában. Részegen verni fogta anyámot s akkor anyám otthagyta. Osztán még ült özvegyen húsz esztendőt, szerencsétlen vót az egész életje szegénnek. Nem felejtem el soha! Olyan tízéveske lehettem, tudom, hogy még kicsike vótam. Egy nap anyám kivitt a kártyavetőhöz. Azétt mentünk el hezza, met Jánosunk elment vót otthonról, s nem tudtunk semmit róla. Se leveleket nem írt, se telefont nem adott, semmi hírt nem kaptunk tölle. Féltünk, hogy valahol meg van halva. Anyám a kártyavetőt elébb megkérdette Jánosunkról. Él-e? Mi van véle? Az az ember olyan igazán megmondott mindent, hogy minden szava bévállott. Azt mondta anyámnak, hogy ne búsuljon, met a fia él, jól van s hamaroson hazajő. Úgy es vót. Anyám osztá kérte, hogy rólam es mondjon valamit: Feri Rózsi néni, Bogdán Klára édesanyja. Magyarfalu, 1984 – fotó: Csoma Gergely

– Nezd csak meg ennek a lejánkának es a kártyáidot, vesd meg neki külön! – Akkor az az ember úgy mondta nekem: – Férjhez mensz az első emberedhez, de jobb lenne, hogy megvárd a másodikot! A másodiknak a neve Györgyi lesz, erőst-erőst jó ember lesz! – Gondold el, ezt mondta! – Na, öregségemre el es jött nekem a Györgyi. Azt es megmondta, hogy csak két gyerekem lesz s annyi es lett. Vótak nekünk valami nyámjaink Magyarországon. Egyszer csak felkerekedett szegén anyám, hogy kimenyünk Magyarországra. Eladott mindent-mindent a házból, a jobb fődeket es mind eladta, a többit elosztotta a gyermekeinek. Én abba’ az üdőbe’ Adjudban szógáltam egy ügyvédnél. Azokot a száz lejeket, amiket én kaptam egy hónapra, mind odaadtam anyámnak, hogy ő a pappírosokot tudja kivenni, s tudjunk kimenni Magyarországra. Erőst sok pénz kellett adjunk. Anyámnak még egy cipője se vót, az én cipőmöt adtam oda neki, hogy méges, ne menjék ki mezítláb. Nekem csak egy rossz jutott, amikor a rokonyok meglátták, minnyá el es futtak a bótba s vettek nekem egy pár cipőt. Gunyám nem vót, örökké szégyelltem magamot, hogy melyen szegények vagyunk. Magyaroszágon, Egyházaskozáron ültünk négy hónapot. Jártam ott az iskalába, de hogy? Délig jártam az elsőbe, délután az ötödikbe, minden nap két osztályba kellett menjek, met nekem csak román osztályaim vótak. Délkor hazafuttam enni s mentem vissza. Amikor összeért a négy osztály az ötvel, akkor haza kellett jöjjünk Romániába, met lejártak azok a pappírosok. Sok pénz kellett vóna, hogy megcsináltassuk esent. Visszajöttünk, én szógálni kezdtem a régi helyemen. Anyám kérte, hogy adjam oda neki a pénzemet, hogy újra kimehessünk Magyarországra, de én azt mondtam: – Anyám, a pénzemet többet nem tudom odaadni kendnek. Többet olyan szegényen nem menyek ki Magyarországra. Kend menjen ki Jánosval s én itt maradok! – Klára! Nálad nélkül, én sem menyek ki! – mondta anyám. Nem es ment ki, de nem es lett vóna mivel kimenjen. Nem vót már semmije, nem vót amit eladjon. Akiknél én szógáltam, erőst szerettek ingemet, jól vótam nálik. Egy nap anyám elküldte értem a nénimet, hogy hagyjam ott a szógálatomot, s abba a helybe menjek haza! Az asszonyom éppen jött haza a dologról, nénimvel szembe mentek a blokknak az ajtajában. Az asszonyom megkérdette tőle, hogy minek keres ingemet. Valami baj van? Nénim megmondotta, hogy nics baj, azétt kell haza menjek, met kérőm akadott. Férjhez adnak ingemet egy nagy gazdag öreghez. Akkor az asszonyom nekiesett nénimnek: – Hazaviszitek Klárit, hogy elkárítsátok egy öregvel, a sok dologval? Klári nem egy öregembernek való, Klári ilyen dolgos, s Klári így tud, s Klári ezt tud, s Klári szép, más esze, van, mint nektek! Az asszonyom erőst megszidta nénimet s nekem azt mondta, hogy világétt se menjek haza. Nem es mentem, s nem es mentem hezza az öreghez!

19

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

folkMAGazin 2012/2  

A TARTALOMBÓL: Jánosi Zoltán: Sebestyén Márta csodamadara; Iancu Laura: Tisztelet Lakatos Demeternek; Kővágó Zsuzsa: Elhunyt Györgyfalvay Ka...

Advertisement