{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 3

A TARTALOMBÓL: 4. Gerendkeresztúr Pálfy Gyula 6. EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT? Kóka Rozália gyermekrovata Al-dunai székely történetek Pétër László 10. Mi a táncház? Németh György 14. Gyűjtések Arad megyében Farkas Tamás 16. MAGTÁR Rózsássy Barbara és Follinus Anna versei 18. A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Az „aventinusi tündér” – epilógus Kóka Rozália 22. Szellemi kulturális örökségünk Halák Emese Fotó: Gebauer Hanga 28. ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK A kisgömböc és társai Juhász Katalin 31. A mi Almáriumunk Tálas Ágnes 32. Gyűjtés a zemzemek földjén Sipos János 36. TALLÓZÓ Találkozásaim a népzenével Vujicsics Tihamér emlékezete Fodor András 39. A szegedi intenzív kurzusról Kukár Barnabás Manó 40. SZÉKI BABONÁK ÉS HIEDELMEK Kutyafejű tatárok Kocsis Rózsi 42. Régi magyar mintakincs (ismertető) 43. Hagyomány – Örökség – Közkultúra Oktatás és utánpótlás Beszprémy Katalin 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Mátraalja a hazám Élt néhány család valamikor a siroki és bükkszéki dombok ölelésében megbúvó Lyukva-tanyán, köztük a Novák család. Emlékezetük szerint eleik is mind pásztorkodással foglalkoztak. Idősebb Novák Pál (1920–2004) 1940-ben szegődött ide juhásznak újdonsült feleségével és édesapjával. Ebben az évben született első fia, Pál, akit a katonai behívó miatt 1941-ben felesége és apja gondjaira bízott. Végleg majd csak 1947-ben, katonaviselten és orosz hadifogság után tért haza, hogy újrakezdje a háborúval fölforgatott életét. Sikerült is neki, hiszen még három fia született: István, János és József. A tanyasi élet (1940–1969) nehézségei ellenére is boldog életre emlékszik az apa és a fiú: búcsúkor és más sátoros ünnepeken „megkeresték egymást a rokonok, nem úgy vótak, mint most, hogy nem törődik senki senkivel. Elgyöttek még Salgótarjánból is a testvérek... Szalókról, Recskről, meg mindenünnen... Vót köztük olyan is, aki tudott furoljázni is, meg klarnéton is tudott játszani... Hát, meg a nagyapádnak mind a három veji juhászok vótak, akik ott vótunk... Oszt akkor egy birka meg vót sütve egy tizenöt literes serpenyőbe’...”. Ilyenkor együtt múlatták az időt, sokszor napokig, jót ettek-ittak és daloltak. „Minden nóta elégyött”, csiszolódtak, rögzültek, s ezeket hordozta a határban klarinétjába fújva az elsőszülött fiú, apja bojtárjaként. Édesanyja mindig mondta: „Fiam, tele van veled az egész határ.” Ez a klarinét egész életén át elkísérte; „ezzel furoljáztam, igaz-e, végig mindég... Ez má’ nagyon sokat tudna, hogyha úgy mind elmondaná, amit eljátszogatott.” Novák Pál zenei ízlését formálta a nagyapja is (Novák István, 1873–1956). „Esténként ott kint ült, oszt akkor úgy furoljázgatott” – még táncoltak is rá a gyerekek: „sergettünk, ilyen csárdást jártunk már, ahogy tudtuk.” Az unoka tizenhat évig hallhatta ezt a furulyaszót, így nem lehet véletlen, hogy idős korára neki is igen kedves lett ez a hangszer. * Élt egy kitűnő furulyás Bükkszéken is, Pozsik István (1895–1970), aki szintén pásztor volt. Novák Pál így mesél róla: „Hát én 17 éves vótam, mikor elkezdtem komolyan foglalkozni ezzel a klarinéttal. Úgy volt, hogy dolgoztam Borsodnádasdon a lemezgyárba’, ott beiratkoztam a zeneiskolába. Odamentem egy hé-

ten egyszer vagy kétszer, de közbe’, igaz-e, az öreg Bükkszéken lakott, mi meg kinn laktunk a tanyán – amikor szerit tehettem, az öregnél vótam. Úgyhogy én nagyon szerettem az öreget. S akkor őneki vót furoljája, vót anynyi hangszeri... vót neki egy B klarnétja, vót egy C klarnétja, vót neki trombitája, vót még cimbalomja is... mindegyiken tudott játszani, még hegedülni is tudott. Még akkor a kottára is jobban rávezetett az öreg, mer’ ott tanultuk a kottát, oszt még abbó’ többet tanultam az öregtő’, mint a zeneiskolába’.”. Ilyen családi és zenei emlékek hírmondója lett számunkra a két Novák Pál. Az apa éneklése népzenei gyűjtésekről hallható a lemezen, a fiával pedig furulya, klarinét, tárogató és citera kíséretével idéztük föl az egykori dalokat. Mikor id. Novák Pált 2002-ben először kértük, hogy mondja el a régi nótákat, maga is kíváncsian keresgélt emlékei – az időrostán fönnakadt dallamok – közt. „Sok régi nóta vót, hohó, annyi vót, hogy egész écakára jutott mikor belekezdtünk... Felmentünk nagyapádékho’ Ballára, három napig mulattunk.” Újraélesztgette a dalokat, közben a dallamok néha önmagukat formálták, ahogy ez rendesen szokás és a felvételeken is hallható, végül mindig elégedett mosollyal nyugtázta, mikor kikerekedtek. Ezt a lemezt a dalokban szereplő pásztorfiú története „szerkesztette” ugyanúgy, ahogy a dalokat az élet. Az id. Novák Páltól fölvett nóták egyszer csak egy ballada részeiként sorakoztak, mintha az „Endre báró” juhászlegényének történetét bontanák ki; a határban, szőlők mellett elterülő legelőkön csiszolódtak, báránysült és jó bor mellett ismétlődtek, újraés visszaalakulva, elnyűhetetlenül, magukkal hozva a régiek ízlését dalban, borban, szerelemben. (Magánkiadás, 2011) Dsupin Pál

Címlap: „Mezőtúri fazekasság” (A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének elemei – fotó: Gebauer Hanga) Belső borító: „Élő hagyományok Kalocsa kulturális terében: hímzés, viselet, pingálás, tánc”

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/1  

A TARTALOMBÓL: Dsupin Pál: Mátraalja a hazám; Pálfy Gyula: Gerendkeresztúr; Pétër László: Al-dunai székely történetek; Németh György: Mi a t...

folkMAGazin 2012/1  

A TARTALOMBÓL: Dsupin Pál: Mátraalja a hazám; Pálfy Gyula: Gerendkeresztúr; Pétër László: Al-dunai székely történetek; Németh György: Mi a t...

Advertisement