{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 18

A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

Az „aventinusi tündér” – epilógus K

arácsony előtti napokban jelent meg lapunkban a Szőnyi Zsuzsannával készített, háromrészes interjúm utolsó fejezete, amely alá oda is írtuk, hogy „befejező rész”. Sietve vittem a tiszteletpéldányokat a nagyon-nagyon megszeretett „hősnőmnek”. Éppen a Katolikus Rádió munkatársa volt nála és hosszabb beszélgetést folytatott vele, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattam. Pillanatok alatt kiderült, hogy az atya is az egykori „Triznya-kocsma” tagja volt, hiszen újra és újra szóba jött a számomra is oly szerelmetes város, Róma. Elkészült a rádióinterjú, Zsuzsanna örömmel vette kezébe a folkMAGazint, megsimította a szép karácsonyi címlapot, gyönyörködött a régi magyar karácsonyokat felidéző képekben. Végül meghatottan lapozta fel a róla szóló oldalakat és könnyek szöktek a szemébe. A sok-sok évtizede készült fényképeken szerettei, szülei, férje, régi római otthona, tele falánkan lakomázó fiatalokkal. Csak sejteni tudom, hogy milyen érzelmek viharzottak át a lelkén. Aztán rám mosolygott, megölelt és megköszönte a munkámat. Vaskos, friss nyomda illatú könyvet vett elő egy kupacból. – Ma jelent meg! – mondta és dedikálta: „A drága Rozinak sok szeretettel! Szőnyi Zsuzsa, 2011 Karácsonyán”. Rövidre fogtam a búcsúzkodást, már csak az ajtóban kérdeztem meg: – Nem sajnáltad otthagyni Rómát? – Nem, nem, hiszen az összes magyar barátunk hazajött. Ezt úgy mondta, hogy azután napokig motoszkált a fejemben az a „hazajött”. Az ünnepek egyik nagy ajándéka volt számomra, hogy a két vaskos leveleskönyvet, a Levelek Rómából – Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és a Triznya szülőkhöz, 1949–1956 és a 2009-ben megjelent, Levelek otthonról – Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960), a közel ezerkétszáz oldalt nyugodtan elolvashattam. Meg se kísérelem a több mint egy évtizedet felölelő hatalmas életanyagot össze-

A Szőnyi-házaspár, Zebegény, 1949. – fotó: Gink Károly

18

Triznya Mátyás és Szőnyi Zsuzsanna, Graz, 1949.

foglalni, ami ennek a négy, nagy tehetségű embernek szeretetben fogant írásaiból kikerekedik. Kiválogattam néhány levelet, levélrészletet, amelyek ezért vagy azért számomra a legérdekesebbeknek tűntek vagy megérintették a szívemet. * GRAZ, 1949. FEBRUÁR 24. Kedves Anyu és Apu! Ne haragudjatok, hogy minden búcsú nélkül jöttünk el és nem szóltunk Nektek semmit, de gondoltuk, hogy úgyse engednétek meg, hogy elutazzunk. Most már Grazban vagyunk egy hotelban, de idáig elég kalandos volt az utunk. Szeretnénk szerencsét próbálni a világban, a holminkat még Pesten eladtuk, abból van egy kis pénzünk, reméljük, majd csak kapunk valami munkát és boldogulunk. [...] Az osztrákok nagyon barátságosak, amit lehet, segítenek. Hál’ Istennek itt nincs túl sok magyar, így lehet szobát kapni. Egyelőre még nem jelentkeztünk, mert akkor az IRO lágerbe tesznek 2 hétre, és ott megvizsgálnak, hogy nem vagyunk-e betegek [...] Graz egy helyes városka, egy Gellérthegyszerű várhegy van itt és a közepén folyik a Mura, egy haragos folyó. Csupa régi házikó van itt. [...] A nők általában úgy néznek ki, mintha éppen vadászni indulnának, zöld kalapban és nagy sastollak vannak a kalapjukba tűzve. A férfiak is fehér zoknit és térdnadrágot viselnek. Enni mindent lehet, de elég drága, mivel még nincs jegyünk. A sör irtó jó!! A hotel is nagyon rendes, ma este fürödni fogunk [...] Egész nap sétálunk és intézzük az ügyeinket, közben nézzük a várost. Remélem, megbocsátjátok, hogy eljöttünk és senkinek se szóltunk, majd fogunk írni minden héten. Egyelőre itt egy pár napig maradunk ebben a hotelben, mert nem tudjuk, hogy kell-e lágerbe menni vagy se. Majd megírjuk. Mindkettőtöket sokszor csókol Zsuzsa * BUDAPEST, 1949. MÁRCIUS 10. Kedves Zsunk és Matyi, nagyon köszönjük megnyugtató leveleiteket és arra kérünk, írjatok ezután is szorgalmasan nekünk öregeknek. Én legjobban örülnék, ha rászánnátok magatokat, hogy naponta készítsetek rövid jegyzeteket, s a levélíráskor átfutnátok, hogy ne hagyjatok ki semmi érdekes vagy mulatságos eseményt. Ez később nektek is kedves emlék lenne s idővel mi is megtudhatnánk minden olyan apró dolgot is, amit nem érdemes talán

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/1  

A TARTALOMBÓL: Dsupin Pál: Mátraalja a hazám; Pálfy Gyula: Gerendkeresztúr; Pétër László: Al-dunai székely történetek; Németh György: Mi a t...

folkMAGazin 2012/1  

A TARTALOMBÓL: Dsupin Pál: Mátraalja a hazám; Pálfy Gyula: Gerendkeresztúr; Pétër László: Al-dunai székely történetek; Németh György: Mi a t...

Advertisement