Page 25

32. Martin György és Maácz László néptáncgyűjtés szünetében, Nyírbátorban.

mentünk, és egész nap filmeztünk a hegyoldalon. Könnyen ment, mert Kallós ismerte ezeket az embereket. Egymás után vettük fel a táncokat. Mérán szinte egész délután filmeztünk, de mikor lement a nap, meg kellett szakítsuk, mert a mi gépeink arra alkalmatlanok voltak, hogy félhomályban fölvételeket készítsünk, világításunk nem volt. A helybéli banda muzsikált, „Árus” [Antal Ferenc „Árus”] az apjával. A fiatal „Árus” előállt, azt mondta: „Én tudom, maguk micsodák, kicsodák, maguk pesti színészek, most mi muzsikáltunk és táncoltunk maguknak, most maguk táncoljanak nekünk!”. Gyurka volt a reménységünk, mert ő nagyon ismerte ezeket a régi filmeket, amiket Mérán, Vistán és a többi helyen Molnár István fölvett. Nem kellett sokáig rábeszélni, mindjárt azt mondta: „Akkor egy legényest!”. Akkor elkezdett táncolni. Árusék húzták Tinkának is. Gyönyörűen táncolt. Mellettem állt egy fiatalember, elkezdett kiabálni: „Emberek, emberek, ez az apám táncát táncolja!”. Hát, mikor befejeződött, akkor próbáltuk tisztázni, hogy tényleg, Tinka azt a táncot táncolta el, amit ő Molnár Istvánnak a tizennyolc évvel korábban Mérán készített filmjéről, mozdulatról mozdulatra megtanult. De zene nélkül, mert a zenét csak kottából ismerte. És valóban, annak a fiatalembernek az édesapjáról szólt az a film, aki ottjártunkkor már négy vagy öt éve halott volt. De a fia ráismert: „Ez az apám tánca!”. AZs:  Egyébként ugyanígy találta meg Mátyás Istvánt, akinek a nevét hibásan jegyezte fel Molnár, és mikor már nem tudott mit tenni, eltáncolta a táncát... AB:  Igen, ez aztán megismétlődött. Ez is csak a magyar táncokkal fordulhat elő. Annyira egyéniek, és mégis, ha kalotaszegi mód, vagy mérai mód, magyar mód táncol valaki, ráismerni, hogy ki az. Min-

denki nyilván önmagát adja és ez annyira különböző lehet, hogy még a halála után nem tudom, hány évvel is ráismernek, hogy valaki valakinek a táncát táncolja. Ez szerintem a világon sehol máshol nem ismétlődhet meg. Tinka aztán sokat járt Erdélybe, együtt is voltunk, külön is voltunk többször. Voltunk együtt Gyimesben például, ahol a nagyon szép anyagot éppen Kallós Zoltán segítségével tudtuk fölvenni. Kalotaszegen is jártunk többször, és a Mezőség, az volt nekünk az igazán fontos. AZs:  Ezt kapták Kallóstól, a Mezőséget... AB:  Kallóssal nagyon sokat dolgozott együtt Martin Gyurka, de volt olyan mezőségi utazás is, amin Zoli nem tudott részt venni. Például Székre úgy mentünk be hárman, Feri, Gyurka meg én, hogy megérkeztünk, és találtunk egy csűrt, ahol táncoltak. Beálltunk, néztük. Akkor jött a kezes, aki felelős a rendért és a muzsikáért, megkérdezte, mik vagyunk, kik vagyunk. Mondtuk, érdeklődünk a tánc iránt, és hallottuk, hogy itt szól a muzsika, engedjék meg, hogy nézzük. Jó, azt mondja, üljenek itt, majd ő gondoskodik rólunk. Hát gondoskodott táncosról, fölkért az álló lányok közül valakit, odavezette elénk, és előttünk táncolt vele, utána átadta nekünk. Ezzel bemutatta, hogy nem sánta, nem béna, tud táncolni. Csak mi nem tudtunk táncolni, legalábbis én, gyakorlat nélkül. Nagyon kedves emlékeim voltak ezek. A legszebb és legértékesebb anyagot tényleg a Mezőség jelentette: Bonchida, Magyarszovát, Válaszút. Később több más helyen is jártak gyűjtők. Amikor elvégeztük az egyetemet, mindannyiunk állásba került, de egyedül Tinka maradt meg csak a tánc mellett. Pesovár Feri Kiskunfélegyházára került muzeológusnak, én Szekszárdra. Hát, vala-

25

folkMAGazin 2011 – VII. különszám  

A Martin-legenda – Beszélgetések Martin György életéről és munkásságáról Szerkesztette: Albert Zsuzsa és Szőkéné Károlyi Annamária Munkatárs...

folkMAGazin 2011 – VII. különszám  

A Martin-legenda – Beszélgetések Martin György életéről és munkásságáról Szerkesztette: Albert Zsuzsa és Szőkéné Károlyi Annamária Munkatárs...

Advertisement