Page 41

Varga Sándor

A tánckutatás „veteránjait” követve Varga Sándor, szintén a Szegedi Tudományegyetem táncfolklorista oktatója ismertette saját tapasztalatait a hosszúhetényi táncgyűjtések kapcsán. Áttekintést nyújtott a különféle források felkutatásának és kezelésének problémáiról, s részletezte azokat a módszertani kérdéseket, amelyekkel a huszadik század végén tánckutatóként és táncoktatóként Hetényben szembesült. Előadása igen sok tanulsággal szolgált a megyében folytatódó további vizsgálatok szakszerű lebonyolításához. A konferenciának otthont adó település hagyományai több előadásban is előtérbe kerültek. Kirch Zoltán, a komlói Pöndöly Néptáncegyüttes tánckarvezetője az idei Népművészet Ifjú Mestere pályázaton sikerrel megvédett dolgozatát ismertette, amely Hetény mellett magyaregregyi és ormánsági táncokkal foglalkozott. Deáky Péter komlói népzenész – a konferencia egyik szervezője – a rézfúvós muzsika baranyai hagyományát vázolta fel a hallgatóság előtt. Előadásából kiderült: a bányász- és katonazenekarok hatására megjelenő rezesbandák Hoszszúhetény mellett a Völgységben található Magyaregregyen is meghatározó szereplőivé váltak a falusi táncéletnek, de hasonló nyomokra több más helységben is rábukkanhatunk. Radó Tihamér viseletgyűjtő, a hetényi hagyományőrző együttes tagjának emlékezetes, viseletbemutatóval egybekötött előadása a tánchoz használt öltözetek világát tárta a jelenlévők elé. Reményeink szerint a közeljövőben annak is eljön az ideje, hogy az országos szinten is ritkaságnak számító, sok száz viseletdarabot számláló gyűjtemény múzeumi keretek között, a nyilvánosság számára is láthatóvá váljon. A baranyai magyar népviseletekről további két előadás is számot adott. Begovácz

Rózsa, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának vezetője, a református néprajzi csoportok közül a Baranyába is kiterjedő sárközi, az ormánsági, valamint a Sziget-vidéki nép jellegzetes öltözetdarabjait mutatta be, a múzeum gazdag gyűjteménye alapján. Kurucz Ildikó etnográfus-táncpedagógus pedig a Belső- és Külső-Drávaszög sajátos női viseleteit és azok használatának időbeli átalakulását ismertette, korábbi kutatások és saját vizsgálatai nyomán. Visszatérve a baranyai tánchagyomány vizsgálatához – az e tárgykört taglaló előadások további érdekességekkel szolgáltak. Sokrétű és kétségkívül sokak számára hasznosítható áttekintést nyújtott Balogh János táncpedagógus, a siklósi Pelikán Néptáncegyüttes vezetőjének ismertetője, mely könyvbemutató is volt egyben. Balogh „A baranyai néptánckutatás forrásai – Kéziratos és filmes gyűjtések annotált jegyzéke” címmel frissen megjelent kötete nyomán átfogóan összegezte a megyéről fellelhető filmfelvételeket, s az ezeken szereplő adatok alapján általános tipológiai és morfológiai következtetéseket vont le a terület magyarságának tánchagyományáról. A további, tánchoz fűződő előadások már egyre több szállal kapcsolódtak a baranyai néptánc mai közösségi szerepéhez és színpadi alkalmazásához. Kiss Gábor táncpedagógus, a Sátorhelyi Néptáncegyüttes és a Sátorhelyi Folkműhely vezetője a horvátországi magyar fiatalok körében végzett kutatását ismertette, melyből kiderült: a néptáncoktatás és a tánccsoport közösségéhez való tartozás milyen jelentős szerepet játszott az elmúlt évtizedekben a határon túli magyar kulturális élet és a magyar identitás alakulásában. Németh Csilla táncpedagógus, a Pöndöly Néptáncegyüttes művészeti vezetője a magyaregregyi lakodalmas színpadi életre keltésének tanulságairól beszélt, egy olyan közösségben, ahol sikerült újjáéleszteni a hagyományőrző együttes tevékenységét. Gálber Attila koreográfus, a pécsi Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház művészeti vezetője pedig az autentikus szemléletű és a táncszínházi igényű koreográfiai alkotásmód összevetése után a saját munkája során szerzett tapasztalatairól számolt be. Bemutatta, hogy az elmúlt években színpadra állított „Babás szerkövek” és „Eozin csillagok” című táncműsorokba hogyan építette be a helyi hagyományokat, a baranyai folklór egyes elemeit. További két, igen értékes előadásról tehetünk még említést: Bánfi Rita etnográfus, a Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház tánckarvezetője néprajzos szakdolgozatát, s egyben rövidesen megjelenő könyvét ismertette, mely a baranyai magyar gyermekjátékok hagyományát összegzi, s a kiadásban a

feldolgozott több mint ezer példából (dallamból és játékleírásból) válogat. Munkája gyümölcsében olyan helyi típusmonográfiát üdvözölhetünk, amely remélhetőleg sok pedagógusnak nyújt segítséget a jövőben. Zenei témájú monografikus dolgozatot mutatott be Kiss Alfréd népzenész, aki Tar István, az 1913-ban született, s még ma is élő (!) ormánsági cimbalmos játékát és zenei stílusát elemezte. Előadásában nem csak az ormánsági népzene jellegzetes vonásairól, de egy muzsikus egyéniség élete során végbemenő játéktechnikai és stilisztikai változásokról is képet kaphatott a hallgatóság. A tartalmas prezentációk után a konferencia résztvevői megelégedéssel nyugtázhatták, hogy számos területen nagy lendülettel folyik a megye elfeledett magyar tánchagyományainak felkutatása – sok eredménnyel, újdonsággal, feladattal és lehetőséggel. E feladatokról, valamint a szakmai-tudományos alapelvekről és módszerekről élénk beszélgetés bontakozott ki az előadók és a hallgatóság tagjai között, melyből világosan látszott: az elhangzottak befogadó közönségre találtak, s ösztönzőleg hatottak a kutatómunka folytatására. Zárszavában dr. Felföldi László is elismerését fejezte ki az előadók felkészültségét illetően, s Varga Sándorral együtt további módszertani támogatással biztatta a baranyai hagyományok vizsgálóit. A konferencia másnapján aztán maga a tánc vette át a főszerepet: a hosszúhetényi Nemes János ÁMK-ban kétnapos oktatás zajlott, ahol előbb Kelet-Baranya (Szebény, Dunaszekcső és Dunafalva), majd Hosszúhetény tánchagyományát ismerték meg a résztvevők. A táncosok és táncpedagógusok továbbképzése novemberben folytatódott: 12-13-án, Pécsett Magyaregregy, Ócsárd és Birján táncai kerültek terítékre, az ősz utolsó hétvégéjén, Komlón pedig a délszláv háborúban megviselt szlavóniai magyar falvak, illetve az Ormánság vidékének hagyománya szerepelt az oktatások programjában. Az elméleti-tudományos eredményekre épülő, három hétvégén, hat napon át tartó oktatások – reményeink szerint – a megye táncos közösségeinek mindennapjaira is kifejtették termékenyítő hatásukat. Ha pedig a konferencia és az oktatássorozat hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyar tánchagyomány mélyebb gyökeret eresszen a hagyományőrző és népművészeti közösségekben, s további lendületet adjon a kutatások folytatásához, akkor elmondhatjuk: a „Sokszínű Baranya” program betöltötte szerepét, és választ adott azokra a kérdésekre, amelyek életre hívták. Legalábbis egyelőre – a folytatásnak feltétlenül jönnie kell... Molnár Péter

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

Advertisement