{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 32

Az el nem játszott zenék klubja... ...avagy mi is az a Rohoncz Folkműhely? A 2011-es esztendő rengeteg újdonságot hozott Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás számára, talán a legkézzelfoghatóbb ezek közül az a négy lemez, amelyekből kettő szerzői válogatás, kettő pedig ismert énekesnők legújabb albuma. A megvalósult és a még csak tervként létező álmokról beszélgetett Hódmezővásárhelyen a szerzőpárossal a KultúrPart internetes portál munkatársa. KultúrPart: Először a friss lemezről szeretnék kérdezni. Most jelent meg a „Kindoflute” című albumotok. A borítón azt olvasom, a felvételek 2007-ben készültek. Miért csak most jelent meg? Bolya Mátyás: Évente több lemezt és produkciót készítünk, de ezek többnyire mások neve alatt futnak. A saját, határidő nélkül készülő alkotások pedig mindig egyre hátrébb sorolódnak. A mai produkciós modellek általában egy „frontember” köré építik fel marketing-stratégiájukat. Nehezebb kiadni egy olyan lemezt, amelynek borítóján csak két „back-ember” mosolyog. KP: Igen, nemrég olvastam az interneten, hogy Dongó nem csak kitűnő szólistának számít, hanem alázatos kísérőzenész is. B. M.: Ez valóban így van. Ritka együttállás. Visszatérve az előző gondolathoz: a kiadók egyre kevesebb kockázatot vállalnak, és a CD-értékesítési piac is egyre szűkül. Ezzel párhuzamosan persze megnyílnak az online eladási lehetőségek, de ez nálunk még nem kitaposott ösvény. Ugyanaz a zene egy-egy ismert frontember nevével összekapcsolva könnyebben éri el az ingerküszöböt az egyre erősödő marketingzajban. Szerencsére érkezett biztatás és segítség is a kiadáshoz. KP: Nem gondoljátok, hogy a 2007-ben megfogalmazott zenei mondanivaló már nem aktuális 2011 végén? Szokolay Dongó Balázs: Akik végignézik eddigi munkáinkat, láthatják, hogy a gondolatok megformálása mit sem változott. A mögöttes tudás, a horizont szélessége, a gyakorlat persze finomodott, de az iránytű ezektől függetlenül mindig ugyanarra mutat. B. M.: Azt gondolom, hogy évekkel később is vállalható nyomokat kell hagyni a zenei életben. Mivel ezt a lemezt szabadon, határidő nélkül készítettük, jól kiérlelt „gondolatok” hallhatók rajta. És a felvétel módja sem volt mindennapi. KP: Erről meséljetek bővebben! B. M.: Dongó tótkomlósi házában, hangmérnök nélkül vettük fel az egész lemezt. Gerendás famennyezet, búbos kemence a sarokban, lábunk alatt a faluban szőtt rongyszőnyegek, középen a frissen vásárolt hangkártya, aztán mehet is a felvétel. Tökéletes akusztikai környezet. A mikrofonok szeparálását ágybetétekkel oldottuk meg. Amit nappal felvettünk, azt éjszaka montíroztuk össze. Igazi élőzene, alkotó magányban. KP: Miért „Kindoflute” a címe a lemeznek? B. M.: Magyar zene exporthelyzetben. Amikor külföldön egy koncert után érdeklődők faggatnak számukra szokatlan, „egzotikus” hangszereinkről, szinte egyszerre hangzik el a színpad két sarkából ez a két, könnyen összetéveszthető mondatrészlet: ...kind of lute és ...kind of flute. Igen, ez egyfajta fúvós-pengetős zene, sok-sok imp-

32

rovizációval és magyar népzenei ihletésű saját kompozíciókkal. „Egyfajta” alkotó-előadóművészet, ahogy Szokolay Sándor zeneszerző állapította meg, zenénket hallgatva. Valahogy így született a cím. Dongó: Van még egy áthallás a cím kapcsán, amit talán érdemes megemlíteni. A jazzben járatosabbak számára Miles Davis „Kind of Blue” című albuma is beugorhat, amely a modális jazz fontos mérföldköve, és amely nélkül nem létezne a free jazz sem. Számomra a mai napig meghatározóak a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben eltöltött évek, vagy a találkozás Szabados György zeneiségével. Talán széles a gondolati ív, de ezek is benne vannak. KP: A borító az egyszerű, de kifejező japán rajzok világát idézi. Fehér alapon csak egy vörös, graffiti-szerű jel, a cím és az előadók. Számíthat egy ilyen borító sikerre a mai vizuális túlkínálatban? Dongó: Ha arra gondolunk, hogy Van Gogh életében csupán egyetlen képet adott el, akkor nem biztos, hogy erre a kérdésre időtálló választ tudunk adni. A közízlés pedig igen változékony, játékszere a divathullámoknak. A kommunikációs csatornák ugyan változnak, a közösségi média arat, de mi ezt a változást inkább az eszköztár bővüléseként fogjuk fel. KP: A lemezen saját szerzemények hallhatók. Mit jelent számotokra a népzenei inspiráció? Változott-e a zeneszerzői gyakorlatotok az elmúlt években? Dongó: Bartók és Kodály népdalfeldolgozásai nagyon fontosak a számomra, szellemiségük huszonéve fogva tart. Nem az, ahogy a klasszikus énekesek előadási gyakorlatában meghonosodott, – ez a mai, kiváló népdalénekesekkel összehasonlítva átértékelődik –, hanem az, hogy milyen hangszeres zenei megoldások fonják körbe ezeket az archaikus (nép)zenei formákat. Mi is hasonlóra törekszünk, csak népi hangszereken: megpróbáljuk összehozni a népzenei gesztusrendszert a bartóki-kodályi harmóniákkal. Érzékeny, kétarcú zenék ezek: egyszerre archaikusak és modernek. B. M.: Emellett fontos megemlíteni a kérdés jogi oldalát is. A szerzemények jogi védelmét az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület látja el Magyarországon. Komoly apparátus dolgozik a különböző alkotások regisztrálásán és műfaji besorolásán, azonban a tapasztalat szerint a jog mindig lemaradásban van a gyakorlathoz képest. Ez nem baj, inkább „műfaji sajátosság”. Bizonyos ésszerű határokon belül megengedhető a távolság a jog és a gyakorlat között. Léteznek azonban idejétmúlt – és erősen kizáró jellegű – gondolatok a zeneszerzésről, zeneszerzői módszerekről. Ezek a gondolatok áthatják a jogalkotás ezen területét, és egyúttal a zenéről alkotott elképzelést is, pedig a gyakorlat már messze jár tőlük. Az a régi elképzelés, miszerint a legnagyobb (egyetlen?) zeneszerzői telje-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

Advertisement