Page 31

BEJGLI (Sulyok Józsefné receptje)

FÁBIÁN ÉVA-FÉLE JÓL FORMÁZHATÓ MÉZESKALÁCS

Hozzávalók: 56 dkg liszt, 21 dkg vaj, 6 dkg porcukor, 2 dl tejben kelesztett élesztő. A vajat megpuhítjuk, aztán a liszttel, porcukorral és a tejben felfuttatott élesztővel összekeverjük. Hat részre osztjuk, cipókat formálunk belőle, és fél óráig letakarva hűvös helyen pihentetjük. A cipókat tepsi nagyságúra kinyújtjuk. Óvatosan kell vele bánni, mert igen vékonyak lesznek a lapok! Megkenjük a töltelékkel, feltekerjük, és tepsibe tesszük. Egy egész tojást felverünk és minden bejgli-rudat kétszer-háromszor megkenünk, a tetejét villával megszurkáljuk. Egy éjszaka állni hagyjuk és csak másnap reggel sütjük ki; vagy reggel készítjük el és délután sütjük ki. Töltelék: tetszés szerint darált mák vagy dió, cukor, reszelt citromhéj, mazsola, kevés tejjel összefőzve. Mikor a massza már langyos, egy kis baracklekvárt, esetleg reszelt almát is keverhetünk bele.

Vegyünk 1 kg jó alföldi malomból való finomlisztet. Két bögrére valót félreteszünk belőle, a többit 33 dkg porcukorral, másfél-két csapott kávéskanál szódabikarbónával, 5 dkg vajjal elmorzsoljuk. Mozsárban összetört, átszitált, mézeskalácsba való fűszerekkel ízesítjük, belesuppantunk két egész tojást és két sárgáját, valamint 35-40 dkg virágmézet. Ezután jön a gyúrás. A félretett lisztet is most teszszük bele, és amikor a massza már levakarhatatlanul ragad és minden reménytelennek látszik, akkor kell Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez fohászkodni. Ha közben a kezünk is rendesen jár, akkor egyszercsak lejön róla a tészta. Ezután légmentesen becsomagolva legalább egy napig a hűtőben tartjuk (de hetekig is eláll). A figurákhoz fél centi vastagra, a házikókhoz vékonyabbra nyújtjuk a tésztát. Felvert tojással lehet díszíteni, mintát rajzolni, de a magok és fonatok ragasztására is jó. A díszítésre használt szezám-, napraforgó- és tökmagot, szeletelt mandulát hústűvel helyezzük fel. A tészta gyorsan sül, figyelni kell. A kész házikóelemek éleit egy serpenyőben megolvasztott és „halk” tűzön tartott cukorba mártva ragasztjuk össze. A jégcsap-díszítés felvert tojáshabbal történik. Ez a fajta tészta sütés után sokáig kemény marad, de párás helyen megpuhul és fogyasztható.

sütöttek. A sült tök, a közönséges téli vacsorák mindenütt gyakori fogása, főként Dél-Dunántúlon és Szabolcs-Szatmárban volt a karácsonyi vacsora mágikus étele. Szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordult a karácsony esti ételek között szemes termény: bab, lencse, mézes búza vagy kukorica, vízben főzve, leszűrve. A karácsonyi vacsora minden ételéhez kapcsolódott valamilyen mágikus magyarázat. Egyes jámbor családokban, néhol egész falvakra jellemző módon is, a katolikusok a XIX. és XX. század fordulóján december 24-én egyáltalán nem ettek, vagy pedig csak főtt ételt nem. Ilyen esetben az éjféli miséről hazatérve ültek asztalhoz, s akkor tálalták fel a szokásos fogásokat. Székelyföldön az éjféli mise után már nem böjtös ételt ettek, hanem töltött káposztát. Ezt a vacsorát Mária radinájának nevezték, a gyermekágyas asszonynak vitt ételajándék neve után. A huszonnegyedikei, szentesti vacsorához különlegesen terítették meg az asztalt, és minden egyes azzal érintkező tárgynak, illetve ételnek szimbolikus jelentőséget, mágikus erőt tulajdonítottak. Az edénybe tett, vagy egyenesen az asztalra szórt gabonáról például sok helyen azt tartották, hogy a következő évi jó termést, a bőséget biztosítja, s az asztal leszedése után a baromfinak adták a nagyobb tojáshaszon reményében. A karácsonyi abroszt az év során általában még vetőabrosznak használták, ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. Az ekevas, járom, lószerszám, borona, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló karácsonyi asztalra és alá helyezése ugyancsak a mágikus hatékonyságnövelés reményében történt. Az asztalra tett ácsszerszámok Szent Józsefre, az asztal vagy abrosz alatti szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztetett. Ezt a szalmát később a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A karácsonyi asztalról eltett sót a tehenek, méhek gyógyítására, a borsot a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételére, a fokhagymát gyógyításra, a sült tököt, mézet torokfájásra, a tojást az állatok egészségének biztosítására használták. Az alma a karácsonyi szerelmi jóslás, szépség- és egészségvarázslás általánosan elterjedt eszköze volt, a diót haláljóslásra, néhol gyógyításra használták. A vacsora ünnepélyes külsőségek között, szinte színjátékszerűen zajlott, ezt a hangulatot Források: Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. In: Magyar Néprajz IV. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997. Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Néprajzi Közlemények, 1965. Takács Péter Levente: Karácsonyi menü cívis módra. Debreceni Hírek (www.dehir.hu), 2010. december 18.

fokozta a különlegesen megterített karácsonyi asztal, számos előírás és tiltás. Országszerte tilos volt például az asztalra könyökölni, mert a csirkék betegek lennének, az asszonyoknak vacsora közben felállni, mert akkor „nem ül jól a kotlóstyúk a következő évben”. A bab, borsó, lencse, mák, hal fogyasztása a hit szerint bőséget, sok pénzt biztosít elfogyasztóinak (a hal pikkelye, a „halpénz” miatt). A karácsonyi asztalon fontos szerepet tulajdonítottak az egész kenyérnek, hogy egész éven át legyen majd kenyér az asztalon. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi asztalról még a morzsát is eltették és nagy becsben tartották, sok helyen rontás, torokfájás ellen használták a füstjét. Karácsony napjára, december 25-re, közönséges téli ünnepi ételeket – húslevest, disznóhúsos káposztaételt – főztek. A hajdúsági református családokban például a tyúkhúslevest, vagy a sertés orjalevest csigatésztával, sok zöldséggel készítették. Debrecen vidékének jellegzetessége a töltött káposzta. Ezt sok füstölt hússal a rizskásában, savanyú káposztából csinálták, és amikor a megfőtt, vékony rántást is tettek rá. Szintén sertésből készült a kocsonya, amit nemcsak karácsony első és második napján, hanem szilveszterkor is ettek. A XX. században a karácsonyi ételek közé a családi nagyünnepeken már bevezetett új ételek, húsok, sütemények is bekerültek. Ma már nehezen képzelhető el a karácsony bejgli nélkül, ami eredetileg sziléziai kalácsfajta, a német beugen (hajlít) szóból eredő neve patkó formájára utal. Más német karácsonyi szokásokkal – például a karácsonyi fenyőállítással – együtt a XIX. században került Magyarországra és fokozatosan lépett a hagyományos karácsonyi kalács helyébe. A táncházmozgalommal együtt kibontakozó hagyományőrző kézművesség hatására a tradíciókon alapuló, de számos újítást alkalmazó mézeskalács-készítés és díszítés is új színt hozott a karácsonyi sütemények palettájára. Mára egész Magyarországon rendkívül népszerű karácsony előtti időtöltés a sokféle módon díszített karácsonyi mézeskalács készítése. Fábián Éva, a Kalamajka együttes énekese, az Óbudai Népzenei Iskola tanára, évtizedeken keresztül egész mézeskalács várost készített a környezetében élő gyerekek legnagyobb örömére. Juhász Katalin

31

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

Advertisement