Page 30

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

„Kisült-e már a kalácsom?” A karácsonyi asztal ételei

A

keresztény világ egyik legfényesebb ünnepe a karácsony, amely a nem hívők körében is a család legfontosabb összejöveteli alkalma. Ilyenkor mindenki igyekszik családi körben, ajándékozással és speciális karácsonyi ételek közös, gyakran szertartásos elfogyasztásával eltölteni az időt. A karácsonyi, illetve a téli napforduló körüli bőséges lakmározás Európa-szerte elterjedt hagyomány, nagyon régi, a római korig visszavezethető gyökerei vannak és gazdag hiedelemkör kapcsolódik hozzá. E hiedelmek legfontosabb eleme mindenhol a következő év befolyásolhatóságának hitével összefüggő bőség- és termékenységvarázslás, valamint az ilyenkor látogatóba érkező természetfeletti lények (család halottai, kis Jézus, angyal) vendégül látása. Európa sok részén jellemző az agrárrítusokkal való kapcsolat, például a karácsonyi kenyér őrzése a vetésig, az utolsó kéve szobába helyezése, illetve az állatok jóltartása a karácsonyi vacsora ételeiből. Bár manapság a karácsonyi menüt említve mindenkinek a hal jut eszébe, régebben csak a vizek közelében levő területeken volt jellemző a halvacsora, kiváltképpen a halászlé. Máshol nem ettek halat karácsonykor, a sült és rántott hal pedig kifejezetten új keletű fogás, amely a XX. században terjedt el, főként a polgári családokban. A hagyományos karácsonyi vacsora mindenhol szigorúan megszabott sorrendben elfogyasztott ételsorból állt, amelynek nagyon sok helyi változatát ismerjük. December huszonnegyedike, Ádám-Éva napja, a katolikusoknál böjtös nap. A szórványban élő protestáns falvak is gyakran megtartóztatták magukat a hústól ezen a napon, vagy a katolikus étrend valamelyik ételét készítették el húsosan. A Tiszától keletre eső protestáns területeken nem volt kötött szentesti étrend, sokszor már a másnapra készült ételekből ettek. A XX. század elején a karácsonyi vacsora rituális csemegéi, a pálinka, méz, fokhagyma, alma, dió, gyakran szentelt ostya, főként Északon és a Dél-Alföldön szerepeltek így együtt az „étlapon”. A vacsora fő fogása leves és tésztaétel volt. A leves a táj terményeitől Fábián Éva mézeskalácsból készült városa

30

DÉLVIDÉKI ASZALTSZILVÁS BÖJTÖS BABLEVES Hozzávalók: 25 dkg apró szemű tarkabab, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 sárgarépa, kis darab zeller, 1 szál zellerzöld, marék aszalt szilva, olaj, liszt, tej, ecet. A beáztatott babot félig puhára főzzük, hozzáadjuk a pépesített fokhagymát, a felkarikázott sárgarépát, a zellert és zöldjét, sózzuk, borsozzuk és készre főzzük. Eközben olajjal, liszttel rántást készítünk, tejjel felengedjük és a leveshez adjuk. Újra felforraljuk és ekkor teszszük hozzá a magozott aszalt szilvát. Fél percig forraljuk, kevés ecettel savanyítjuk.

MÁKOS GUBA VAGY „BOBÁJKA” A fonott foszlós kalács tésztáját készítjük el (bármelyik receptkönyvben megtalálható), amit hosszú rudakban vagy ujjnyi darabokban felvágva megsütünk, megszárítunk. Fogyasztás előtt kevés langyos tejjel vagy cukros vízzel meglocsoljuk (ne ázzon el nagyon!), a megpuhult tésztát pedig cukros vagy mézes mákkal, dióval, illetve édes túróval ízesíthetjük.

függően lehetett bab, lencse, aszalt gyümölcs, szilvásbab, baboskáposzta, káposzta, gomba, gombáskáposzta, korpacibere. Vízben főtt aszalék (kompót) más leves mellett csemegeként is szerepelhetett. A református falvakban a babot, lencsét, káposztalevest kolbásszal vagy hússal, illetve az ünnep alkalmából a máskor szokásos hagyományos ételeket is jóval gazdagabban készítették. A második főfogásként fogyasztott tészta lehetett lepénykenyér a Dél-Dunántúlon, a reformátusoknál olykor zsíros pogácsa, de legtöbb helyen főtt vagy öntött tészta volt szokásos, elsősorban mákkal, ritkábban túróval. Északnyugat-Dunántúlon csak ilyenkor kukoricás cipót, Délnyugat-Dunántúlon osztrák hatásra gyümölcskenyeret, máshol, főként a Felföldön, gyakran töltelékes lepényt

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

Advertisement