Page 15

is fénylik kettő... Két eladó sorban lévő lánya várja a kapuban, akiket, most már bizonyos, az idei farsang nem tart meg a következőnek! Vőlegényjelöltjeik már közölték házasságkötési szándékukat, amit molnár uramék tudomásul is vettek. A két kisebbik süldőt még aznap este hízóra fogták, a szilvapálinkás hordó csapjára éppen ma öntenek szurkot. A kissé hajlott hátú anyjuk, ahol csak tudja, dicséri őket, különösen azt hangoztatja, hogy ha kellett, fiúk helyett fiúk voltak, még a gabonás zsákok nehéz súlya alatt is peckes marad a járásuk. Akinek volt szeme, az láthatta, a fonóban sem csak a mókázás érdekelte őket, az ő lányainak soha nem kellett otthon előre hímezni a párnacsupot, hogy azt lobogtatva dicsekedjenek az éjfélkor vizitába jövő legények előtt, ők ott hímezték helyben. Szerencsés órában született az a két vőlegényjelölt! A megőszült határcsősz, bár a molnárral szemben lakik, ezekről mit sem tud, nem is érdekelte sohasem az efféle „vászonbeszéd”. Szent Mihály napja helyett Szent Márton napjáig járja a határt, pedig szeptember végére mindenki betakarodott már a földjéről, de ő csak pásztázza tovább a garcos dűlőket, keresve sem talál őrizni valót, hiszen ő tudja a legjobban, hogy azon a néhány, vaddisznók által szétdúlt kóré csomón mást úgysem talál. Nem ismeri ki magát a faluban, csak nyűglődik benne, Tisztamező, Ernyősföldje-tető való neki, ahonnan belátja az egész határt, és tekintetét csak a távoli Pásztoralja, vagy Borzás erdőségei állíthatják meg, de azok már nem is tartoznak hozzá. December utolsó napjainak közeledtével egyre erősödik benne egy titokban tartott félelem is. Éjszakánként csak hánykolódik az ágyban, a háborúban ellőtt lába is hasogat, azzal járni kell, sokat, hogy elfásuljon, ameddig már nem érzi benne a fájdalmat. Rövid álmából sokszor arra riad, hogy valaki áll a Máté-kútja előtt, és az óévet búcsúztató harang kondulásakor belemeríti vödrét és elviszi előle az aranyosvizet. Ám, ha álma valósággá válna, elveszítené ötven éve tartó kiváltságát! Pontosságáról ismert

utcabeli alkalmi suszter, e kerek numerából bizonyára hármat lecsípne, a háború után fogságba esvén ennyit raboskodtak, robotoltak együtt oroszhon sok kies táján... Az utca végén lakó kőkút-rakó minden általa rakott, hűs vízzel telt kutat magáról nevez el, csak úgy, a móka kedvéért. A csősz most segítségemre lehetne, de megmondja ő bárkinek, azok a földek, legelők, kertek, ahová a tömérdek kutakat rakta, nem tartoznak a birtokához, ugyanis a kőkút-rakó szegény ember, nem is rendelkezik saját birtokkal. Vagy az utókor számára mégis? Tőlük megérdemli. Egyetlen komája, a zöldségekkel piacozó, még a házföldjét is elvenné tőle, nagy harag dúl benne. Tegnap este meghívtam őket magunkhoz, panaszkodik az utca közepére sereglett szomszédoknak, csöndesen illogattunk, folytatta, beszélgettünk, talán éjfél is elmúlt jóval, amikor először utaltam, hogy jó lenne, ha már felcihelődnének s indulnának hazafelé, de a komám azonnal leintette a felállni készülődő asszonyát, hogy üljön csak nyugton, ő még maradna, mondván, ki tudja, mikor lesz még alkalmas idő ilyen szép találkozásra. Mi nem tehettünk mást, lefeküdtünk, s nyomban el is aludtunk. Hajnalban arra ébredtünk, hogy mindkettőnket ráz a hideg, teljesen kihűlt a ház, ugyanis a mókás kedvű egyetlen kőkút-rakó komám távozásakor nem csukta be maga után az ajtót. Ma reggel, amikor a szemére hánytam gyarló cselekedetét, csak annyit mondott röhögve, hogy a vendéget ki szokták kísérni... Most abbahagyom utcánk téli történeteit. Karácsony estéje van, a szomszédokat sem bolygatom, behúzódtak házaikba, lámpát gyújtottak, asztalukon friss kalács és töltött káposzta illata keveredik. A hó alatt sejtelmes csend, felette ünnep. A távolból kántálók énekét és a betlehemezők csöngettyűjét hallom. Ma este a meleg istállókat aranyló búzaszalma alom világítja meg. A csendesen kérődző jószágok előtt illatos sarjú, csak elvétve szálalnak belőle, mintha a kisded Jézus vetett ágya volna valamenynyi jászol.

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

folkMAGazin 2011/6  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zoltán: Gadányi Pál dudás; Rangyák József: Erdélyi Prímások 14. Találkozója; Karácsony Zoltán: Fügedi János Tánc – Jel...

Advertisement