Page 36

A „Tót népdalok” folytatása Bartók Béla kéziratban maradt szlovák gyűjteményének kiadása

A

z 1920 előtti Magyarország – a szlovák nyelv Uhorsko-nak nevezi – két etnikumának, a magyarnak és a szlováknak nem volt külhoni anyaetnikuma. Ezért és régiónk ismert geopolitikai sajátosságai, főként a Felföld, a mai Szlovákia királyi Magyarország létének századai következtében kialakult „hungarus patriotizmus” főként magyar-szlovák-német etnikai gyökérzetű szellemi szimbiózis. A „magnum decus Hungariae”-nak, Magyarhon nagy ékességének tartott Bél Mátyás „presspůrský kazatel”-nak, pozsonyi hitszónoknak nevezte magát1, Rudnay Sándor bíboros esztergomi érsek nyitrakorosi plébános korában szlovák prédikációban köszöntötte a Szent Koronát és az országgyűlést2. E szellemi szimbiózis megragadható a kéziratos énekköltészet anyagában és a népköltészetben, illetve annak nemzeti interpretációiban is. Előbbire hosszú példasor a Fanchali Jób-kódex3, a Teleki-énekeskönyv, a Vietórisz-kódex, a Hungarici saltus, Amadé László énekeskönyve, a Kelecsényi-énekeskönyv, Kazinczy Ferenc kéziratos énekgyűjteménye, Szakolczai István, Pereczi József, Furuglyás Péter4 stb. két- és többnyelvűsége. A népköltészet magyar-szlovák szimbiózis-tanúsítását, a szlovák népköltészet „uhorský”, „hungarus” közösségének tiszta forrását Bartók Béla szlovák népdalgyűjteménye dokumentálja. És miként Bartók egész életműve mindmáig további feltárandó adalékul szolgál régiónk és Európa sokrétűségében is egységes szellemi kincsének megtalálásához, tanulságos a szlovák népköltészet magyar fogadtatásának vázlata. Bartók egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a parasztok dalaiban nincs szó nemzeti ellentétekről5. A szlovák és a magyar, meg a többi régió-beli nemzetté válás viszont egyértelműen a nemzetek ellentéteinek, küzdelmének folyamata. És mivel a történelem rendelése szerint a politikai nemzetállam létrejötte volt a korparancs, jelentős aszimmetria alakult ki. A magyar politikai nemzet minden „nemzetiség” fejlődését akadályozta, a szlováknak „csak” a magyarral kellett küszködnie. Ebben a helyzetben különös szerepe volt a szlovák népköltészetnek. Kazinczy Ferenc6, Csokonai Vitéz Mihály7, Dugonics András és mások minden hazai etnikum népköltészetére felfigyeltek. Dugonics 1770–1773 között három szlovák népdalt is lemásolt magyar helyesírással, ugyanakkor ingerült megjegyzést tett Miskolc eltótosodásáról8. Kerek fél évszá-

36

zad múlva Székács József szerb népdalfordítás-kötetében hívta fel a figyelmet Ján Kollár szlovák népdal-kiadására9. Rumy Károly György szlovák regékről, mondákról írt10, Pulszky Ferenc11, Halászy József12 ugyancsak szlovák népmondákról. 1866-ban jelent meg a Kisfaludy Társaságnál a „Tót népdalok” című gyűjtemény13. Ez az a kor, amikor az 1848–49-es szembefordulás után mind a magyar, mind a szlovák nemzetivé váló elit utoljára kísérelte meg olyan nemzeti ökumené létrehozását, amelyben a „hungarus”, „uhorský”, „magyarhoni” identitástudatba belefér a magyar és a szlovák nemzettudat egyaránt. Ekkortájt született többek között Madách Imre „A civilizátor”-a, István gazda és a Janók meg Mitrulák udvarházáról14. Ekkor nevezte a szlovákok aranyjánosi lelkiségű költője, Andrej Sládkovič Pestet a Szent Korona legszebb ékességének15. Sőt! Mivel a szlovákság ugyanazt kapta jutalmul Bécstől, amit a magyarok büntetésül16, felmerült egy magyar-cseh-szlovák együttműködés elképzelés is17, és a nemzeti önvizsgálatnak, a kiengesztelődésnek is mutatkoztak jelei. Ján Palárik, pesti szlovák pap egyik vígjátékát aratási népünnepély zárja a magyar–szlovák megbékélés, a becsületes szlovákok és magyarok testvériségének tiszteletére, természetesen népdalénekléssel18. Ebből a szempontból különösen tanulságos a népköltészet, a népi kultúra egyetemes emberi és egyben nemzeti értékeinek felismerése a Kisfaludy Társaság fent említet kiadványa kapcsán. Greguss Ágost titkár beköszöntőjében néptársnak nevezte a haza nem magyar etnikumait, s egyenrangúságukat ekképp érzékeltette: „...a szláv, oláh, német ajkú népekkel [...] az országos élet egysége a magyart egy ezredéve összeforrasztotta a melyeknek költészete, valamint táplálkozott a magyar népköltészetből, úgy viszont maga is táplálta azt.”19. Varró Sándor ismertetésében a magyar aszimmetria kiegyenlítésének fontosságára mutatott rá: „Nagy fontossággal bír tehát a velünk egy hazában élő testvérnépek költészetének a mienkkel való összehasonlítása; nagy fontossággal bír kimutatni azon határvonalakat, melyek azokat egymástól elkülönzik.”20. A szlovák nemzettudatban a negatív magyarkép, az elzárkózás, az ellenségeskedés, a sérelmi politika a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveitől terjedt el, amikor a „tót anyanyelvű magyar honpolgárok” státusa vált gyakorlattá. Gáspár Imre talá-

ló megfogalmazásában „tótok és pánszlávok”21, vagyis minden pánszláv, ami a szlovák nemzeti kultúrához tartozik. Ami a népdalokon, a népművészeten, a népszokásokon túli szlovák művelődést, oktatást illette, arra legfeljebb állami ellenőrzéssel juthatott némi támogatás. Ki is alakult a hazai közvéleményben a jámbor, dalos kedvű, dolgos nép szereotípiája, a napi sajtóhírektől, színes tudósításoktól, a népszínművektől, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza kedves Janóitól, drótosaitól22 egészen akár Blaha Lujzáig. A nemzet csalogányának szlovák volt az édesanyja, s különösen akkor éltette a közönség, amikor a „tót virágáruslány” dalát énekelte23. A Budapestre munkát keresni vándorló szlovákok is énekelnek. Gáspár Imre leírásában következnek a „dallamos mesék. [...] Az idegen tájakról, falukból összecsődített utasnép úgy tudja a nótaszöveget, mintha együtt tanulták volna. És így dalolgatnak, mesélgetnek egész estig.”. Gáspár szerint „népdalaik búsongók, de néhol egészséges tréfába csapnak át. Néha rövid felsóhajtás, egyetlen mondat, de mindig megkapóan szelíd hang ömlik el rajtuk.”24. Bartók Béla már a tízes évek elején felismerte, milyen értéke a régiónak, de a világörökségnek is a szlovák népdalkincs. Tudta,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

Advertisement