{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 25

HAGYOMÁNY – ÖRÖKSÉG – KÖZKULTÚRA

A használható és a hulladék Utak, tévutak és lehetőségek a kortárs népzenében – II. rész

A

nnak megítélése, hogy melyik irányzatot fogadjuk el, és melyiket nem, melyek a jó irányba vivő utak, és melyek vezetnek az erdő sűrűjébe, az mindenkinek saját joga. Így ebben soha nem fog konszenzus születni. Végül úgyis a közönség dönt, nem a szakma, tehát egyet tehetünk csak: néha elmondjuk a véleményünket és próbálunk minél nagyobb játékteret, több megnyilvánulási lehetőséget kiharcolni a szerintünk értékes produkciók számára. Nehéz dolgunk van persze a mai közegben, mert a szenzációk, a kamu információk, az alkotói blöffök pillanatsikereinek sorozatai alakítják a közvéleményt, amely ezáltal folyamatosan deformálódik. Néhány jellegzetes példát kiragadva szeretném ezt a folyamatot megvilágítani, anélkül, hogy bárkit is megbántanék. Nem lehet eléggé becsülni az újságírók leleményességét a szlogenek megalkotása terén. Új formanyelv, új stílus hódít a műfajról megjelenő írásokban. A Szájról szájra produkció három fantasztikus előadója kapcsán (Herczku, Bognár és Szalóki) például bedobták az „etnodívák” és a „három az egyben” találmányukat. Ügyes, mert az ember agya egyből sztereotípiákhoz társítja az új információt, ezért ezek a szlogenek az sugallják, hogy minimum világklasszisokat láthatunk, ha megvesszük a jegyet. Tán még a „három tenor” és Marlene Dietrich is eljönnek vendégként. A Csík zenekar egyértelműen a fenntartható szellemi fejlődés kultúrnagykövete. Büszkék lehetünk, mert tele vagyunk követekkel. Palya Bea például 2007-ben az Esélyegyenlőség Nagykövete volt. Ez nem újságírói ötletbonbon, hanem valóságos kinevezés volt. Az akkori miniszter, Kiss Péter február 27-én nyújtotta át neki a megbízólevelet. Hogy ez a megbízatás aztán milyen feladatokkal, honoráriummal és eredménnyel járt, arról már nem értesültünk. Unger Balázst nemes egyszerűséggel a cimbalom Chuck Berryjének illik újabban becézni. Szalóki Ágit és Palya Beát a Marie Claire, az újgazdagok kedvenc női magazinja is megszólította, sőt azt is megértük, hogy e magazin címoldalán egy világhírű kozmetikai cég Bea arcával reklámozta egyik szépségápolási cikkét. Ezt a képet gigantikus méretben sokszorosítva már a lap megjelenése előtt megcsodálhattuk büszke fővárosunk házfalain, hirdetési felületein. Palya Bea lába előtt hever egész Európa! Így kommunikálta a sajtó, hogy a legnagyobb angol világzenei szaklap, a fRoots európai listájára felkerült Bea egyik albuma (Adieu les complexes, 2008). Nem egy magyar album szerepelt már ezen a havonta cserélődő listán. Egyébként nem vitatom eme siker jelentőségét, de ha tényleg elhinnénk az újságíró szavait, akkor Európának egyfolytában hason kéne kúszni-mászni a magyarok előtt, mivel többek között a Ghymes, Besh o droM, Parno Graszt, Ternipe, Kerekes Band lemezei is listásak voltak. Ide kívánkozik még a Terasz Klub egyik blikkfangos műsorajánlója: Kortárs örömzene népi motívumokkal. Ezen az estén fellép velük (mármint a Csík zenekarral) Ferenczi György, ki a „kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik”. Megjegyzem, nap mint nap garmadával jelennek meg az újságokban az ilyen és ezekhez hasonló szellemességek, nagyotmondások és csúsztatások, de az internetes portálokon még több. Ezzel szemben a komoly riport vagy elfogulatlan kritika elenyészően kevés a sajtóban.

Őszintén bevallom, engem egyre jobban zavarnak a különféle üzletszagú, alkalmi és erőltetett fúziós kísérletek. Az EU például hatalmas vehemenciával nyomatja a kultúrák közeledésére kitalált, hiteltelen projektjeit, óriási összegekkel támogatva olyan pályázatokat, melyek a népek barátságát hivatottak elmélyíteni. Hát, elismerve ugyan a pénz serkentő hatását, nekem mégis az a véleményem, hogy ha a barátkozás nem lelki indíttatásból és őszinte kíváncsiságból, hanem pénzért történik, akkor hosszú távon nem sok hasznát vesszük itt a béketáborban. Sok olyan spontán egymásra találást hallottam már életemben különböző fesztiválokon, ahol mondjuk egy lengyel, néger és magyar cigány közös játéka frenetikus élményben részesített, vagy Peter Gabriel és Paul Simon koncerteket, ahol a szenegáli dobos az indiai hegedűssel, a vallon tekerőssel és az Andok kenás indiánjával új és megismételhetetlen gyönyörűséget hoztak létre. A pénzzel támogatott barátkozásban azonban nem hiszek. Az utóbbi években, főleg a nagyobb fesztiválokon divatossá váltak az úgynevezett crossover koncertek. Nagy kíváncsian meghallgattam néhányat, mert azt reméltem, hogy a különböző zenei stílusok neves képviselői tényleg együtt hoznak létre valami csodát a muzsika nyilvános vegykonyhájában: a szimfonikus zenekar a népzenésszel, a Muzsikás Jandó Jenővel vagy Bălănescuval, a Jánosi együttes és Lantos Zoltán Haydnnal stb. Hát, sajnos néhány percet leszámítva sehol sem muzsikáltak együtt, hanem csak egy műsorban egy színpadon, külön-külön, egymás után. Csalódtam, a csoda elmaradt. Persze, amit én várok, ahhoz szükség lenne egy nagy tudású alkimista zeneszerzőre is, aki kitalálja, megírja, hangszereli és levezényli a produkciót. Őt és a feladattal járó plusz munkát, időt és pénzt eddig minden esetben megspórolták. Táncdalfesztivál retró Palya Beával, Karádi Katalin Szalóki Ágitól, avagy Budapest Bár. Mindhárom műsor és lemez arról szól, hogy népszerű énekeseink és muzsikusaink múltbéli dalokat adnak elő újrafogalmazva, saját modorukban. Lányok, kedveseim! Tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket, és tisztelem mindkettőtök hihetetlen teljesítményét, de miért volt szükség erre a szerepjátékra? Köztudott, hogy azok a dalok, amiket próbáltok ma teljes átéléssel, hitelesen előadni, egykor valóban a magyar szórakoztató vagy könnyűzene slágerei voltak. Szüleitek, nagyszüleitek számára biztosan sokat jelentenek ma is. De könyörgök, ez egy giccses kultúrkör! Szinte ragad a máztól, Hamis Revü, amely mint húsevő virág zabálja fel az igaz érzelmeket, csillog a flittertől, vagy nyöszörög a fülledt erotikától, s végül belefullad az ezernyi hamvadó cigarettavég dekadens füstjébe. Miért kellett ezeket éppen nektek előszedni és leporolni?! Mire volt jó a rátok jellemző hatalmas kitartással és alapossággal azt a rengeteg munkát beleölni és újraéleszteni ezeket? Hasonló véleményem van a századelős hangulatú Pest kávéházi, orfeumi dallamait és operettslágereit felidéző Budapest Bár produkcióról is, amelyben szintén énekes szerepet vállalt Szalóki Ági. Farkas Robi zenekarától hitelesen hangzik ez a fajta muzsika, meg talán még a Kistehén Tánczenekar énekesétől is. Azonban Kiss Tibitől (Quimby) vagy Kiss Erzsitől és Lovasi Andrástól, az alternatív és underground elkötelezett figuráitól, meg Ágitól egyaránt hamisan szólnak ezek a dalok. Vigyázat! A mulatós zene favoritjai, a Galambos fivérek Bangó Margit közreműködésével újraindítják az

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

Advertisement