Page 12

Erdélyi templomokról Különleges kiállítás a Néprajzi Múzeumban

A

Néprajzi Múzeum 2011. szeptember 17-én nyíló kiállítása épített örökségünk egy-egy fontos helyszínét mutatja be, református, katolikus, unitárius, görög katolikus, ortodox templomokat, haranglábakat, a soknemzetiségű és sokvallású Erdélyből. Az 1880–1920 között készült akvarellek, tollrajzok, ceruzarajzok, külső és belső helyszíni felvételek egyrészt a dokumentálás, másrészt a művészi megörökítés eszközeivel élve, a szakrális épületeket, templombelsőket és azokban rejlő régiségeket, freskókat, festett berendezéseket tárják a látogatók elé. A dokumentumok jelentős hányada rajztanárok tevékenysége nyomán született, hiszen a XIX. század második felétől a műemlékvédelmi és néprajzi anyag gyűjtőinek és feldolgozóinak egy része közülük került ki. Munkájuk során az ecset és a ceruza mellett, többen használták a fényképezőgépet is, értékes felvételeket (üveglemezeket) hagyományozva az utókorra. Az alkotások má-

sik részét grafikusok, festőművészek készítették, akik szintén a magyarság kulturális kincseinek megörökítését célozták meg. A XX. század elején, amikor megfogalmazódott az igény egy jellegzetesen magyar építészeti stílus megteremtésére, az építészet hagyományait keresték, a megújulás hiteles forrásait. E mozgalom keretében a művészek és az építészek a paraszti építészet formavilágát emelték ki, mutatták be és alkalmazták újra az építészetben. Az erdélyi népi építészet nagy hatással volt a magyar szecessziós építőművészetre is. A képzőművészek, építészek, rajztanárok egyaránt erdélyi tanulmányútra mentek, ahol az erdélyi viseletek, szokások, épületek és népművészeti tárgyak világával ismerkedtek meg. A műemlékvédelmi, néprajzi munkálatok során Malonyay Dezső „A magyar nép művészete” című, 1907–1922 között megjelenő kötetek illusztrálásába is bekapcsolódtak. A kiállításon a látogató egyrészt az alkotók életrajzával, műveivel, másrészt az erdélyi templomtípusokkal ismerkedhet meg a

bemutatott festmények, grafikák és fényképek alapján. Az alkotók munkássága jól szemlélteti, hogy milyen megfontolásból indultak terepre rajzolni, gyűjteni. Huszka József rajztanár a templomokat fontos kutatási helyszínnek tekintette, nemcsak a Szent Lászlót és a magyar szenteket ábrázoló falképkutatásai miatt, hanem azért is, mert a régi egyházi textíliák díszítményein is az „ősmagyar” motívumokat kereste. Katolikus, református, unitárius, görögkeleti templomokat, kolostorokat, kápolnákat is felkeresett, hogy minél régebbi anyagokat dokumentálhasson. Szinte Gábor rajztanár, népi építészeti kutatása úttörő volt ezen a területen, fiát, Szinte Gábor fiatal mérnököt is magával vitte gyűjtőútjaira. Az 1910-es évek elején ők végezték el az erdélyi fatemplomok és haranglábak első alapos összegzését a Mezőségen, Kalotaszegen és Székelyföldön végzett gyűjtéseik alapján. Telegdy Árpád bánffyhunyadi rajztanár és Bokros Ferenc grafikus, bélyegtervező grafikái a kalotaszegi fia-

Hende Vince: Templomba menet, Magyarvalkó (Văleni), 1911–1912, akvarell, 30x38 cm (reprodukciók: Sarnyai Krisztina)

12

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

folkMAGazin 2011/5  

A TARTALOMBÓL: Török Ferenc: Harmincöt éves a Téka; Misi Gábor: „Élete pontja”; Valter Linda: Spanyol udvarlási szokások; Kóka Rozália gyerm...

Advertisement