Page 32

SZÉKI BABONÁK ÉS HIEDELMEK

Kisó néni mondta Szó, beszéd, azt mondja őkelme. – De az valamikor, ides lelkem, megtörtént dolog volt, tiszta igaz. Hej, lányom, régente sok furcsaság történt. Az úgy volt, édes gyermekem, hogy künn a temetőn, egy nagyobbacska sírkő alatt, sírdogált egy egészen kicsi ember, egy egész picurka. Földig érő szakálla olyan fehér volt, mint a hó. Ott sírdogált és panaszkodott Kisó néninek, hogy ő milyen éhes és mezítelen is, de bezzeg vele nem törődik senki se. Nagyon fázik, pedig ő meg tudná állítani a betegséget is. Kisó néni megcirógatta, vigasztalta a kis csumát, az öreget. – Mert tudod, édes lelkem, azt mondták, hogy pici, pici ember, de nagyon nagy az ereje. Na, aztán, hogy is kéne kibékíteni a fehér szakállú kicsi embert? A faluban nagy járvány volt, döghalál. Úgy haltak az emberek, mint ősszel a legyek. Kaszált a halál, ott nem volt mentség, nem nézte gyermek vagy felnőtt, pap vagy még nagyobb kutya, Isten őrizz, hogy pusztított. Volt ott sírás, hogy ne lett volna! Egyik asszony a fiát, má-

Illusztráció: Juhos Kiss Sándor

32

K OCSIS R ÓZSI

HAGYATÉKÁBÓL

sik az urát, vagy a szeretőjét siratta. De tudod, édes lelkem? Csak úgy dobták be a gödörbe, egyik halottat a másik után. Már nem is hagyták, hogy temessék, úgy öntötték a forró oltott meszet rájuk. Volt olyan eset is, hogy az illető még mozgott s mivel nem volt mit csinálni vele, leöntötték mésszel. Még a mész is mozgott. Isten, őrizd meg még az ellenségünket is a döghaláltól! Ezeket a rettenetes, hatalmas dolgokat, valami részeg emberek vállalták fel jó pénzért. Voltak vagy hatan, de abból is kettő meghalt. Mind azt az erős szilvapálinkát itták, még kezet is azzal mostak. Nem is voltak józanok, mindig be voltak rúgva. De, ides lelkem, egy másik ember ezt nem tudta volna megtenni. Ez rettenetes, hatalmas nagy szó volt. Aztán én is iddogáltam egy kis szilvapálinkát, s a vizet csak főzve ittam meg. Ha valaki jött, a kilincset rögtön lemostam utána, a porondos ház földjét meg fotogénnel (petróleummal) locsolgattam minden nap, és imádkoztam a magasságos Istenhez, hogy tartsa meg a rongy semmirevaló életemet. Hej, hogy féltem a haláltól. Köszönöm, az Isten meghallgatta imámat! Kisó néni felnézett az égre, két csontos kezét összefogta: – Köszönöm neked, Istenem! – ezt jó hangosan mondta, mert nagyothallott. Úgy vettem észre, hogy most is érzik rajta a pálinka. Az idős asszony szeme be van esve, pedig valamikor kerek képe volt, most inkább széles csont az arca. A szeme ki van ülve, a szája beesve, nem is látszik az ajka széle. Úgy néz ki, mintha azzal harapna. A fején fekete kendő, vigyorog rajta a tisztára mosott fehér ing, amelynek szokás szerint az ujja fel van tűrve. Hátul a fekete fersinge le van csúszva, feneke nincs. Inkább a hasa van kidüllesztve, a ruhája jól felkapva. Két kis fonnyadt szikkadt mezítlábas lábait széjjelveti, mintha azzal tartaná magát, arra kellene támaszkodnia. Jól meghajol, szikkadt karjával hadonász, és úgy magyaráz: – Ides lelkem, még most is meg-megiszok egy-egy pohár szilvapálinkát, hej, de jó az és egészséges! Aztán tudod, lelkem? Megbeszéltük egypár okos aszszonnyal, hogy kéne megbékítsük azt a csúnya nagyszakállú kicsi embert. Na, aztán nekifogtunk, és egy nap alatt kendert fontunk, és szőttünk, és meg is varrtuk. Östefelé ki is vittük a temetőbe, az alá a sírkő alá tettük az inget és gatyát, ahol találkoztam vele. A csuma nem volt sehol, de reggelre az ennivaló is eltűnt, és az ing meg a gatya se volt ott. Eltűnt a csuma, többet nem látta senki a csumát. Kibékült a csuma. Hát, én Istenem, mi történt? Még egy hét se telt el, és megállott az a nagy betegség, a döghalál. Vége lett a pestisjárványnak. Én a temető alatt laktam, lehet, hogy már sokszor leírtam a mesét, de még most is hallom édesanyám féltő, aggódó hangját, amint mondja: – Gyermekeim, itt a temető alján játszoddjatok! Oda fel az emésztőgödörhöz nem szabad menni! Jaj, fiaim, ott mind nagy járványos betegek nyugszanak, azok, akik pestisben haltak meg. Ezt mondták, őkelme mondta, Kisó néni mondta.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

Advertisement