__MAIN_TEXT__

Page 30

Amerikai magyarok az óhazában „A kazári templomtorony de magos, / Tetejében, babám, egy szál rózsa de piros. / Azt a piros rózsát százfelé fújja a szél, / Köszönöm, babám, hogy eddig is szerettél...” Vagyis: köszönöm, babám, hogy eddig is etettél. Így írta át nővérem ezt a kazári népdalt az elmúlt tíz napban, most, hogy ideutazott harmincöt clevelandi (Ohio állam, USA) regös cserkésszel egy hagyományőrző túrára, ami először Palócföldre (Kazárra) vitte a tizenéves néptáncos fiatalokat.

Clevelandi regösök és helybéliek a kazári templom előtt.

– Amióta megjöttünk – mondja Eszti –, elneveztük a túrát „Fat Camp”-nek [szabad fordításban: dagitábor], mert a helyi jellegzetességek közé tartozik, hogy megyek a faluban, jön szembe velem Gizi néni és a számba nyom egy sütit, hogy „tessék, most sütöttem!”. Nővérem, Pigniczky Eszter, a regös túra egyik szervezője, nem most találkozik először a kazáriakkal. (Kazár kétezerkétszáz lelkes falu Salgótarján mellett.) Viszont az tény, hogy én jártam náluk először, amikor 1994-ben Eszti regös cserkészként kitalálta, hogy esküvőjén kazári menyasszony szeretne lenni egy „valódi” palóc lakodalomban – az USA-beli Pennsylvania állam közepén, a Magyar Tanya nevezetű amerikai-magyar klubban. Mi ugyan Amerikában születtünk és nevelkedtünk ötvenhatos menekültek gyermekeiként, de bennünk volt a palóc vér, mivel nagymamánk Kisterenyéről származott és kiskorában egyik fő élménye egy kazári menyecske-öltöztetés volt. (Ami minimum három órába telik, a kontyolástól a tíz vasalt szoknya felhúzásáig). Eszti megkért, mivel éppen Budapesten dolgoztam és tanultam, hogy ugorjak el a Budapesttől százhúsz kilométerre fekvő Nógrád megyei településre és találjak ott neki menyasszonyi ruhát. – De legyen eredeti! – tette hozzá úgy, hogy életében nem látott sem ilyen ruhát, sem ilyen falut. Így ismertem meg Kazárt huszonnégy évesen, leendő férjemmel, aki Magyarországon szocializálódott és olyanról még nem is hallott, hogy valaki kazári menyaszszony szeretne lenni, főképp nem Amerikában. Szerencsénkre éppen vasárnap volt, és Kovács Palya Ernőné (Panni néni, Isten nyugosztalja!), aki pont miséről tartott hazafelé viseletben, elirányított Bodor Pálnéhoz, azaz Lidihez, akinek édesanyja, Bozsik Rebi néni, a kazári népviselet mindentudója volt. Ott addig csöngettem, míg Lidit fel nem ébresztettem a délutáni pihenőjéből. Azóta is az én rámenősségemnek köszönheti mindenki a kazári kapcsolatot, ami lassan húsz éve virágzik Kazár és Cleveland között. Az első csoport 2001-ben látogatott a faluba, akkor is tíz napra. A gyerekek szintén kazári családoknál voltak elszállásolva, hogy

30

jobban megismerhessék a helyi szokásokat, életvitelt. A program nem volt ingerszegénynek nevezhető, sőt. Volt zene, szinte mindennap: kórusművek tanulása Fehér Anikóval, a Duna TV akkori munkatársával, tánctanulás Szabó Ágival és apjával, Szabó Jánossal, aki a Nógrád Táncegyüttes igazgatója. Volt olyan nap, amikor nyolc órát gyakorolták a gyerekek a rimóci lakodalmast negyven fokos hőségben, a kazári iskola tornatermében. Nem könnyű magyarnak lenni, főleg, ha hagyományőrzésről van szó! Idén is volt hagyományőrzés bőven: malomkalács-sütés, szalonnasütés, bársonykészítés (ez a helyi népviseletben a leányok fejdísze), csuhébaba-készítés, régiségek, tisztaszobák megismerése és a kazári tájház tanulmányozása, továbbá beszélgetések idősekkel a régi időkről. A regösök egy szilágysági tánccal léptek fel a parádfürdői fesztiválon, ahol a helyi bemondó így konferálta fel őket: „Ezek a táncos lábú fiatalok most bemutatják, hogy a nagy távolság sem választhat el bennünket, és hogy magyarnak lenni nem lakóhely kérdése – not an issue of location.”. A kazáriak „igazi hagyományőrző” programmal készültek: saját szavaikkal „beach party”-t rendeztek a régi Regös cserkészek A múlt században indult a regös cserkészmozgalom, röviddel a magyarországi cserkészet kezdete után, 1908-ban. Lényege annyi volt, hogy hét vagy kilenc tagú őrsök elutaztak a magyar falvakba és ott több időt eltöltve, megismerték és rögzítették a helyi hagyományokat, meséket, dalokat és táncokat. A regös szó a középkori regölésből származik, vagyis regélni, mesélni. Miután betiltották 1948-ban Magyarországon a cserkészmozgalmat, a regös csoportok is megszűntek. Viszont külföldön, így az Egyesült Államokban is újjászülettek, együtt a külföldi magyar cserkészszövetséggel és így kerültek vissza Magyarországra is a regös csoportok a rendszerváltás után, illetve alakultak új regös csoportok a magyarországi magyarok köreiben. Sajnálatos módon a külföldi, illetve belföldi regösök nem találkoztak ezidáig, habár elvileg ugyanazt a programot képviselik. (Clevelanden túl van még regös csoport minden kontinensen, Dél-Amerikától Ausztráliáig – az ausztrál csoport neve például Kengugró.)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

Advertisement