Page 13

A harmadik napon hasonlóan fényes kísérettel érkezett meg a királyné is, Gizella. Hallván a gyönyörűséges éneket, amelynek égi zengését királyi ura is színesítette vala, a királynét ez annyira meghatotta, hogy elrendelte: újra építsék föl a templomot, de az előbbinél sokkal díszesebben, a szenthez méltóbban. Dús földi javakat is ajándékozott Isten jámbor szolgáinak, hogy ezentúl semmiben ne szűkölködjenek, életük elégedetten folyjon. Nursiai Szent Benedek rendjének tagjai – akiket a hívek bencéseknek mondanak – földi gazdagságukban és tudományukban megosztoztak a néppel, oktatván őket a földnek, fáknak, virágoknak, szőlőtőkéknek gondozására, a velük való törődés ezernyi titkára. Idővel iskolákat alapítottak, elhintették a fogékony lelkekben az írás-olvasás nagy tudományát, Nursiai Benedek parancsolatához híven. István király tisztult lélekkel távozott Nyitráról, Gizella királyné pedig oly bőkezűen ajándékozta meg a templomot és építette újra fényesen, hogy kincstárnoka nem állta meg szó nélkül: – Asszonyunk, nem árad-e túl adományod a lehetőségek határán? Ha mindent Nyitrának juttatsz, mi marad a többieknek? – Mi gondod vele?! – felelte a királyné. – Nyitrát megkedveltük, felépítjük, gazdaggá tesszük. Nyitra újra erős vár lesz, temploma zengzetes. A várat félni fogják, Emeránt tisztelni. Avagy nem tudod, hogy a király vezeklésének harmadik napján fehér galamb szállott az oltár csúcsára, majd háromszor körülrepülte a térdeplőket? Ha Nyitrán a barátok ezentúl zsolozsmát mondanak, szőjék bele a király nevét és a szeretet galambját is! Mert olyan hatalmas volt a királyasszony, hogy még a szent zsolozsmába is beleszólhatott! De nem mindig röpködött béke fehér galambja Nyitra vára fölött. Ím, olvassátok, mi történt a király öregkorában: Nagybeteg volt már István király, az országlás nehéz gondjaiban megfáradt. Akit utódjául jelölt, a jámbor és eszes Imre herceget, egy vadkan megölte vadászat közben. Nem maradt utóda Istvánnak, hogy annak kezébe bízvást tehette volna az országot és a magyar nép friss kereszténységét. Sokat gondolkodott, ki legyen utóda a királyságban, leginkább unokaöccse, Vászoly várhatta, hogy őt jelöljék a trón örököséül, de Vászoly pogány volt, nem keresztény hitű, őbenne az öreg király nem bízott. Félve attól, hogy Vászoly lázadást szít, Nyitra várába záratta őt a király még Imre herceg életében. Máig is mutogatják Vászoly herceg tömlöcét a nyitrai várban; Vazul tornyának hívják. Imre herceg halála után mégis úgy döntött a király, szabadon engedi Vászolyt, és örökösévé teszi. Vászoly azonban méltatlannak mutatkozott a bizalomra és a trónra. Amidőn kiengedték toronybörtönéből, Nyitráról Fehérvárra ment, de nem azért, hogy megköszönje a királynak a kegyelmet, hanem, hogy merényletet kövessen el királyi nagybátyja ellen. Többedmagával szövetkezett, hogy megölik István királyt. Egyik este, besötétedés után vakmerően be-

lopóztak a király házába, Vászoly kívülről figyelte őket. A cinkosok négyen voltak. Aki elől osont lábujjhegyen, izgalmában leejtette a ruhája alá rejtett éles tőrt. A tőr acélja megcsendült a kőpadlón. A király felriadt, mert betegágyában feküdt. – Ki van ott? – kérdezte. – Jöjjön elő! A merénylő megrettent, a király lába elé borult, bocsánatát kérve mindent bevallott. István király a kegyelmet kérőt nem büntette meg, amire az megvallotta a tervet, elárulta a többiek nevét. Nagy lett a király haragja, amikor kiderült, hogy Vászoly herceg volt a felbujtó. Másnap a bírák elé vezették a cinkosokat, kezüket levágták. A főbűnös, Vászoly herceg pedig visszakerült Nyitrára, a börtöntoronyba. Kemény büntetést kapott: a várispán, Sebes, Vászoly fülébe forró ólmot öntött, hogy megsiketüljön, szemét pedig vakká tette, hogy ne lásson. Így büntették akkoriban a fővétkeseket. Élete végéig Nyitrán maradt Vászoly, fiai pedig lengyel földre menekültek. De Vászoly két fiából és három unokájából később mégis király lett. Köztük az egyik legnagyobb király: I. László. Élt abban az időben egy tiszteletben álló, szent életű remete a Zobor-hegy barlangjában, Fulgentius nevezetű. Hallván a zord ítéletet, kiállott egy kősziklára, és messzire hangzó jóslatot mondott: – A keresztények sem átallanak pogány módra ítélkezni! Lám, kiszúrták Vazul herceg látó napsugarát, a szemét, és siketté tették, hogy soha többé ne hallhassa az angyalok énekét! Ezért Nyitra fog bűnhődni: Nyitrán is behunyja egyszer majd a szemét két napon át az Úristen napja! De az átok nem fogott, mert az égi angyaloknak sem tetszett, hogy egy szent életű remete átkozódik. Pedig érte sok baj s bánat Nyitrát, egy ízben a török is beült a várba, néha tűz, máskor víz pusztított, de a nap nem homályosult el Nyitra fölött. Egészen hétszáz év múltáig. Mert hétszáz évre szent Fulgentius átka után, egy forró nyári napon elhomályosult az ég Nyitra fölött, zúgás és sistergés hallatszott, töméntelen sáska kerekedett Nyitra fölé roppant süvítéssel, fát, füvet, virágot pusztítottak. A napot sem lehetett látni tőlük, fekete fellegként ártottak. Fényes délben fáklyát kellett gyújtani, hogy láthassanak az emberek. Két napon keresztül tartott a sáskaroham. A babonás emberek egymásnak súgták: – Lám, bevállott Fulgentius jóslata! (Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra. Szlovákiai vármondák. Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava, 1979.)

13

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

folkMAGazin 2011/4  

A TARTALOMBÓL: Valter Linda: Spanyolországi hiedelmek és szokások (I. rész); Kiss Ferenc: Tánclánc; Bolya Mátyás: Koboz ÉS/VAGY iskola?; Ném...

Advertisement