__MAIN_TEXT__

Page 42

Lakodalom Radzsasztánban A

dzsizmánom, akihez a családunk tartozik, nem lakik messzire, csak hat kilométerre tőlem. Régen, amikor nem volt lovam, gyalog mentem a lakodalomba zenélni, néha egymagamban, néha a nagybátyámmal, vagy valaki mással a családunkból. Egy nappal előbb érkeztünk. Ha megérkeztünk a házhoz, nem foglalunk helyet, előbb köszöntjük az uraságot és felsoroljuk az uraság felmenőinek neveit egy egész órán át. Ezt minden jelenlevő nagy tisztelettel végighallgatja, utána hellyel, teával kínálnak és beszélgetünk. Elkezdünk zenélni. Nincs semmilyen más hangszer, se furulya, se dob, csak az ének és a szárangi hangja. Éjféltájt, tizenkét órakor vacsorázunk, utána ismét, egész éjjel zenélünk: rága alapokat és énekeket. Hajnali négy órakor következik a hennafestés ceremóniája: a menyasszony és a vőlegény tenyerét és lábát bekenik díszítésként a másnapi esküvőhöz. Ezt a műveletet a sógorasszony, illetve a sógor végzi, közben az asszonyok ehhez az alkalomhoz illő énekeket énekelnek. Reggel folytatódik a házasulandók díszítése, valamint a lakodalmi szállításban résztvevő tevék dekorálása is. Ekkor játsszuk a „Gorban” (Tevék feldíszítése) című éneket. Megérkeznek a tevék: húsz-harminc teve, hogy átmenjenek a menyasszony házához. (Manapság terepjárók szállítják a násznépet.) Az úton szárangin játszom és énekelek. – Barkat! Most énekelj jó hangosan, hogy mindenki hallja, lakodalom van Radzsasztánban! Megérkezünk a menyasszony házához. A házhoz közeli helyiségben fogadnak minket, ahol teával kínálnak és várjuk a mullah (muzulmán vallási vezető) érkezését. Déltájt, tizenkét óra után meg is jön, ekkor nagyon-nagyon lassú menetben, ami körülbelül egy órán át tart, zenekísérettel átmegyünk a menyasszonyi házhoz. Ekkor énekeljük a „Hajar uba reso” (Isten hozott) című éneket. Az örömanya fogadja a násznépet, a vőlegény homlokát piros színnel jelöli (dhalilar vagy tillah) és édességet ad a vőlegény szájába. Az aszszonyok közben esküvői éneket dalolnak. – Szereted-e a menyasszonyt, aki a jelen lévő dzsizmán lánya, ennek és ennek az unokája, dédunokája, ükunokája stb.? – Háromszor kérdezi ezt a mullah a vőlegénytől.

– Igen. A vőlegény karkötőt ajándékoz a menyasszonynak. Ugyanezt megkérdi a mullah a menyasszonytól is, ha ő is igennel válaszol, részleteket olvas fel a Koránból, és a frigy így meg is köttetett. Elmegy a mullah, kivonul a násznép az udvarra: elöl megy a vőlegény, utána a menyasszony. Ekkor a menyasszony szomorú, sír. Az asszonyok szomorú házassági éneket dalolnak. Délután négy körül jár az idő, teával kínálnak. Elkezdem a zenét szárangi kiséretében. Este tíz órakor szolgálják fel a vacsorát. Tüzet raknak a szabadban, körbeüljük, folytatom a zenét egészen hajnalig. Ez a vőlegény és a menyasszony nászéjszakája. Az esküvő második napján a menyasszonyt tevefogatra ültetik és a vőlegény házához viszik. Az örömanya fogadja a násznépet, megjelöli a menyasszony homlokát pirossal, édességet ad a menyaszszony és a vőlegény szájába, majd a vőlegényt tejjel kínálja, amiből ő jelképesen iszik is. Ekkor vidám énekeket dalolnak az asszonyok, én is vidámakat játszom. Tálcán pénzt gyűjtenek a zenésznek, majd éjféltájt levágnak két-három kecskét és elkészítik. Egész éjjel zenélek, mindenki vidám és örül. Másnap, az esküvő immáron harmadik napján megkérdezi a vőlegény apja, a dzsizmán: – Milyen ajándékot szeretnél, Barkat? Mire én visszakérdezek: – Boldog vagy, hogy a fiad megnősült? – Mondd, mit szeretnél: lovat, tevét, vagy aranyat, fülbevalót, gyűrűt? Felsorolom az uraság felmenőinek neveit, ugyanúgy, ahogy az érkezésemkor, egy egész órán át. Ezután a dzsizmán kifizet, és újabb ajándékokat, illetve pénzt kapok a násznéptől. Egyszer a dzsizmántól tevét kaptam ajándékba, egy fiatal tevét, de hazafelé menet nem ültem fel rá, féltem, hogy nincs betörve, s leesek róla. * Elmesélte Barkat Khan, radzsasztáni zenész, énekes, a Rangila Langa együttes tagja.

USZTÁD REHMAT KHAN LANGA Rehmat Khan Langa a Langa-közösség ma élő egyik legnagyobb tiszteletben tartott zenésze, tanítója és hangszerkészítője. Sok világjárt zenész tartja mesterének, vagyis usztádnak. Családjával együtt Delhiben él, zenét tanít, hangszert készít, és számos indiai, valamint külföldi meghívásnak tesz eleget nyolctagú családi zenekarával. (1982: London; 1985: Washington; 1990: Japán; Moszkva; 1991: Pakisztán: Karachi; 1992: Párizs; 1994: Ausztrália 1996: Dubai; 1998: Nepál; 2000: Párizs, Egyiptom; 2001: Üzbegisztán; 2004: Mauritius; Kalifornia, Chicago, New Jersey, Atlanta, Washington DC, Kína; 2010: Ausztrália). Zenekarának jelenlegi felállása: ének, szárangi, harmónium, dupla furulya (algooja), doromb (morchang), khartal és egy táncos.

42

„Az én életem egy nagy kaland. Barnawában születtem (Radzsasztan, Thar sivatag). A faluban nem volt iskola, csak a szomszéd faluban, tíz kilométerre az én falumtól. Szerettem volna iskolába járni, de apám nem tudott taníttatni, azt mondta: csak zenére tudlak kioktatni. Énekre és szárangi játékra tanított, a hangszert hatéves koromtól kezdtem el gyakorolni. Ő is szárangin játszott, és énekelt a lakodalmakban, királyi családoknak, a rádzsputoknak, de nem tudott sok pénzt keresni vele, ezért más munkát is vállalt a közeli városban, egy gyárban. Így került a családunk Jodhpurba. Tizenöt éves voltam, amikor a National Bal Bhawan igazgatója, Miss Santha Gandhi meghívott hat zenészt egy rendezvényre, köztük engem is, és annyira tetszett neki a zenénk, hogy rögtön utána Delhibe hívott, állandó fellépéseket biztosítva nekünk. Nem

akartam maradni, hiányoztak a szüleim, vissza akartam menni hozzájuk, de nem engedett el. Így történt, hogy azóta Delhiben élek a feleségemmel és gyerekeimmel: egy lány és négy fiúgyermek, akik szintén zenészek, akikkel most már közös zenekarunk van. A fellépésekkel párhuzamosan népzenét tanítok a National Bal Bhawan Society iskolában, itt Delhiben. 1985 óta készítek szárangit. Egy éjszaka, álmomban jött az ötlet, hogy szárangit kellene készítenem. Amikor felkeltem, rögtön hozzá is kezdtem. Beszereztem a hozzávaló faanyagot: tikfát, általában ebből készítik, mert itt ez a legkeményebb fa, a szerszámokat, és addig-addig faragtam, hogy elkészült az első szárangi. Vonót is faragtam hozzá, ugyancsak tikfából, felszőrözve fekete lószőrrel, mert ez az erős.” (Delhi, 2010.)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

Advertisement