Page 40

„Tavaszköszöntő”

A Muharay Szövetség kiváló együtteseinek bemutatója az Új Színházban, 2011. március 13-án A z „Egy hazában – Nagyszüleink emlékére” című első félidőt a sóskúti Večernica Hagyományápoló Együttes „Emlékeim” című összeállítása nyitotta. A magyarok, németek és szlovákok lakta település már-már feledésbe merülő szlovák tánchagyományát láthattuk magával ragadó természetességű előadásban. A nézőt elbájolta az önmagát alakító nagymama és a magukat jó értelemben „otthonérző” gyermekek játéka és ügyességi tánca. Nem maradt el ettől az őket követő felnőttek jó ízűen járt tánca sem. Mohácsyné Lőrincz Hortenzia együttesvezető-koreográfus kiváló érzékkel vitte színre Sóskút szerény szlovák tánchagyományát, jól eltalálva a helyi és a segítségül hívott maglódi táncanyag arányát, példát nyújtva arra, hogy az egyszerűség szépsége is megmutatható érték. A sóskútiakat követő, Szabó Péter vezette Eleki Román Hagyományőrző Táncegyüttes programját Gál László állította színpadra „Képek a zsokból” (Eleki táncok) címmel. A férfiak a lendületes „sîrba”-ját a falu közismert táncainak rendjével folytatták. Jó volt látni az idősebbek szólóit, pontosan frazírozott táncát és a táncanyagot egyre hitelesebben elsajátító, továbbőrző fiatalok mozgásának harmonikus egységét. Kár, hogy a páros táncokban az együttes lendülete és hangulata kissé visszaesett. Megnyugtató és a jövőre nézve reménykeltő, hogy sok fiatalt láthattunk a színpadon. A harmadikként bemutatkozó, a hatvanadik születésnapját ünneplő Nemesnádudvari Német Nemzetiségi Tánccsoport (vezetője id. Kishegyi Simon) „Nach meiner Heimat...” című összeállítása az első rész csúcspontját jelentette. A Magyarországot szülőföldjüknek tudó, s hazájuknak érző németek táncait minden hatásvadász manír nélkül bemutató együttes magával ragadta a nézőt, hogy aztán a kitelepítés fájdalmát megidéző döbbenetes hatású színpadképével ritkán tapasztalható katartikus élményhez juttassa. Mindez ifj. Kishegyi Simon tehetségének, érzékeny látásmódjának köszönhető. De egyben dicséret illeti a táncanyagot mélyen átélni tudó nemesnádudvari táncosokat is. E fájdalmas hangulatból hozta vissza a nézőt a Tököli Délszláv Táncegyüttes Halász László vezetésével, Szávai József „Maros menti táncok” („Banatske igre”) című programjával. A csoport nem csak az előző évi minősítésen okozott meglepetést. Bemutatott táncaik tisztaságát, körtáncuk hangulatát és a férfiszólók pontosságát nagy tapssal ismerte el a közönség. Kalocsa-vidék 2010-es sikeres bemutatkozása után a szövetség ebben az évben is – egy fél-

40

időt biztosítva – folytatta a tájegységek bemutatását. A második részben „Galga mente és a Palócföld hagyományai” címmel öt palócvidéki együttes a farsangi ünnepkörtől a nagyheti-húsvéti ünnepkörön át pünkösdig terjedő idő ünnepeit idézte meg, feszesen és jól szerkesztve, megelevenítve a profán és szakrális örökség intimebb és nagyobb közösségi eseményeit a hozzájuk kapcsolódó rituálékkal. Mint korábban, úgy most is sok-sok kompromisszummal, önfeláldozással született meg az előadás, amelyben az együttesek – egyéni hangjuk és stílusuk megőrzése mellett – alárendelték magukat egy egységes dramaturgiának. A „Tavaszköszöntő” második felvonásának létrejötte a közreműködő öt együttesnek, valamint a munkájukat összefogó, a felkészülés, utaztatás gondját és baját magára vállaló vezetőknek köszönhető: a Csata Táncegyüttes Hagyományőrző Csoportjának Isaszegről (Bánszkiné Varga Judit), a Népi Együttesnek Veresegyházról (Széphalmi Zoltán), a Népi Együttesnek Püspökhatvanból (Gimesiné Szokol Emese), a Muskátli Hagyományőrző Együttesnek Varsányból (Szép Vencelné) és a bagi Muharay Népi Együttesnek (ifj. Rónai Lajos). Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, fordulóit számon tartotta. A keresztény egyházi naptár Jézus evangéliumi idejéhez igazodik, szokásai ószövetségi kultuszból, antik-pogány örökségből és az európai népek archaikus, ünneplő hagyományaiból ötvöződnek. Ezt tették nyilvánvalóvá a látott félidő szerkesztői Iglói Éva, Oláh József, Oláhné Csercsics Ivett és Széphalmi Zoltán koreográfiáit felhasználva, azokat egységes szerkezetbe foglalva. Szólnunk kell a táncosok bámulatra méltó improvizációs készségéről, a hagyományban való jártasságukról, az ügy iránti alázatukról, valamint színpadi rutinjukról, amelyek nélkül minden koreográfusi, szerkesztői elképzelés a szándék szintjén maradt volna.

A farsang időszakát az isaszegi Csata Táncegyüttes Hagyományőrző Csoportjának vidám, szellemes és jó ízléssel előadott asszonyfarsangja és tuskóhúzása idézte meg. Az isaszegiek kezdte farsangi mulatságon a veresegyházi és a püspökhatvani Népi Együttesek táncosai egymást kiegészítve, egymásba fonódva, rájuk mindig is jellemző, példaértékű, anyanyelvi szintű lendületes táncolással zárták le a farsangot, helyet adva a böjt profán és szakrális hagyományainak. A varsányi Muskátli Hagyományőrző Együttes gyermekeinek természetes, felszabadult, derűt árasztó „Megy a kosár” játékát a délután egyik legszebb pillanata követte, a leányok egyszerűségében is nagyhatású karikázója. A táncoló és tisztán éneklő lányok teremtette hangulatot Pesovár Ernő soraival lehet visszaidézni: „...több, mint a mai értelemben vett tánc, a természet megújulásának, az élet feltámadásának apokrif szertartása, profán zsoltára”. A karikázó (ez már a szerkesztők munkáját dicséri) kiváló dramaturgiai előkészítése volt a következő színpadi élménynek, a püspökhatvani Népi Együttes meghitt Márk napi búzaszentelő körmenetének, a négy égtáj felé elmondott szlovák és magyar nyelvű imáinak. Az együttes tagjainak tartása, természetes, hiteles gesztusai hitet árasztottak, drámai légkört teremtettek. A húsvétot megelőző idő profán hagyományát a Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megyében ismert, virágvasárnaphoz kapcsolódó kiszejárást két helyi, az isaszegi Csata együttes szlovák és a bagi Muharay Népi Együttes magyar nyelvű változata jelenítette meg. A nagy átéléssel bemutatott két, telet űző játékot a virágvasárnapi barkaszentelést és körmenetet megjelenítő Iglói Éva nagyhatású színpadi munkája követte. Az ünnep meghitt pillanataira való várakozás hangulatát árasztó színpadi képet most is az tette hitelessé, hogy az együttes különböző generációi, de főként az

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

Advertisement