Page 12

Emlékezetünkben megmarad A pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes bemutatója „Az az asszony megvette a guzsalyát, boldogan ment, ott eldúdolták a régi nótákat együtt. No meg aztán némelykor összehozták az öregeket is, az embereket... egy-egy bált. Ezekbe jól elmúlattak, ezekbe volt gyönyörűség. Ez aztán erőt adott, reményt arra, hogy érdemes élni.“ Csorba János, a Népművészet Mestere, Szék

T

öbb alkotó keze nyomát viseli magán a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes március idusán bemutatott új műsora a „Bár emlékezete maradjon meg...“. Az 1969-ben alakult együttesnek ez volt a huszadik új bemutatója, ami egy önmagát eltartó amatőr együttestől igen szép teljesítmény. Igaz ez még akkor is, ha tudjuk, létrehozójuk és mindenkori fedéladójuk a Csemadok Központi Bizottsága, amely húsz év óta ugyanúgy állami támogatás nélkül végzi munkáját, mint az együttese. Az együttes munkájának jelentőségét hangsúlyozandó felsoroljuk műsoraikat: A tűznek nem szabad kialudni; Mezőkapuban; ’74-ben szőttük; Szerelmek és nászok; Újra itt vagyunk; Tavasztrilógia; Tíz év dallal, tánccal, muzsikával; Mese, mese, mátka; Ugorjunk a táncba; Hej, révész, révész...; Nyugtalan ének; Ünnepeink; Nem menünk a másvilágra...; Bál; Régi szokás szerint; Hacacáré...; Jöjjenek a lakziba!; Szőttes est; ...s tették szépen, figurásan. A felsorolás célja, hogy bizonyítsuk és hangsúlyozzuk: az együttes hű maradt a maga elé tűzött célhoz, a néphagyományok, a néptáncok hű ápolásához, őrzéséhez, színpadokon és táncházakon keresztüli terjesztéséhez, s mindenkor „anyanyelvi megszólaltatásához“. Teszi ezt komplett egészben: táncban, zenében, dalban, viseletben, szokásanyagban. Az együttes ma már idehaza is, és az anyaországban is igen közkedvelt, előadásait rendszerint teltház előtt valósítja meg. Huszadik műsoruk bemutatója – megfelelő színházi feltételek és lehetőségek között – a teljesen megtelt pozsonyi „Nová Scéna“ színházban, mintegy hétszáz néző előtt zajlott. Megérdemelten nagy siker volt. Magyarként, volt táncosként, hazai táncaik alapanyagának egyik feltárójaként és gyűjtőjeként nagyon jól éreztem magam. A közönség is, mert a műsor zárószáma után háromszori visszahívást eredményezett a vastaps. A táncosok, a zenészek, beleértve az Apró Szőttes gyerekcsoportot, és a más közreműködőket is minden tudásukat a színpadra vitték, úgy tolmácsolták a mozaikszerűen egymás mellé illesztett egyes kompozíciókat, műveket. Így válhattak a műsor szerves részévé a Gál Tamás színművész szavalta Wass Albert (A gyökér megmarad), Petőfi Sándor (Hegyen ülök), Kányádi Sándor (Vannak vidékek) versek, valamint a Hortobágyi Gyöngyvér, Németh Ildikó, Szabó Szilárd és Végső Miklós vendégtáncosok által bemutatott: „Két pár tánc Visából és Mezőkeszüből” című szám is. Sőt, ezeknek a műsorba szerkesztésével lett kerekebb, kifejezőbb a – nagyobb részében erdélyi magyar és román tánc- és zenehagyományokra épülő – műsor. Évtizedek óta hangoztatom, hogy a Kárpát-medence hagyományos kultúrája – táncai, dalai, zenéje, szokásainak formái és tartalma – egy tőről fakad, a másság alig több mint az egy-egy néprajzi tájegységhez kapcsolódás jele, és a megszólaltatás nyelvezete. Demonstrálta ezt a Szőttes műsora is. Idézzük magunk elé a felvidéki gömöri, valamint az Ipoly környéki magyar táncokat, tegyük őket gondolatban egymás mellé, és hasonlítsuk össze az erdélyi magyar – buzai, ördöngösfüzesi, visai, mezőkeszüi, széki, mezőfelei, györgyfalvi –, illetve a román mezőszopori táncokkal. Igazolva láthatjuk a fentebb leírtakat. Ez az alapokat érintő hasonlóság jelentősen megkönnyíti a tiszta jellegzetesség hibátlan elsajátítását. Mert hibátlan

12

fotó: Somogyi Tibor

volt a táncok, a dalok, a zenék tolmácsolása, megszólaltatása, s magával ragadóan tökéletes a hangulatuk. Az sem tűnt ki, hogy az előadók – táncosok és énekesek – korban jelentősen eltértek egymástól. A fiatalok és a legfiatalabbak is tudták követni hangulatban, táncolási stílusban a korosabbakat, a vendégként műsorba iktatott, ma már középgenerációba tartozó valamikori vezetőik-koreográfusaik táncolási jellegzetességét, minőségét, hangulatát, tüzét. Nagyot fejlődött a Pozsonypüspökiben, a magyar alapiskola keretében működő Apró Szőttes gyerektánccsoport tánckészsége, tánctudása, éneklése, egészében véve egységes előadásmódja. Láthatóan élménnyel táncolták, játszották az Ipoly menti Kiskér, Nagykér, Varbó, Ipolynyék községek tánc- és játékhagyományaira épülő „Ki lesz az én párom?” című – korukra szabott – koreográfiát. Élték, élvezték, játszották, miközben már a tinédzser korukra jellemző játékos összemosolygás, kacérkodás is megjelent. Konkoly Annamária, az iskola pedagógusa, a gyerekek tanítója, és segítőtársa, férje László nagyon felkészültek a koreográfia alapanyagából, s nagyszerű színpadképet alkottak. Most nézőként viszontláthattam az 1989-92-es néprajzi gyűjtéseink, filmezéseink helyi résztvevőinek akkori élményeit: Lakota apa és fia verbunkos táncban vetélkedését; a két-három párokként felvevőkamera elé engedett táncospárok egymást felülmúlni akaró boldog igyekezetét; a szőlőhegyről levonuló, majd lent karéjozó asszonyok-lányok völgyet betöltő hangos énekét; az ipolynyéki lakodalmas ritkán látható gyertyás táncának egyes tánc- és térmotívumait, sétáltatóját, páros csárdásait; az ipolyvarbóiak gyönyörű viseletét, dalolását, táncait. Számomra ezt is megjelenítette a színpadon látott tánc- és játékkép. Külön kell szólnom az „Addig gyűjj el én Mártonyom” (Fonóbeli dalok és játékok) – koreográfia Nagy Myrtil –, nők által bemutatott, valamint az „A miskolci csárdában” (Táncok Szilicéről és Bor-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

Advertisement