Page 10

Nyolcvan éves a „Tata” Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus köszöntése Nagy közönség előtt, mégis bennsőségesen zajlott a Kossuth- és sok más -díjas Novák Ferenc, a néptáncosok közkedvelt Tatája nyolcvanadik születésnapjának ünneplése 2011. március 28-án Budapesten, a Vígszínházban. A hangulatról egykori táncosai, a Bihari „öregjei” meg apraja-nagyja, a Honvéd Táncszínház, kedves énekesei, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Szvorák Katalin, Demeter Erika, zenész barátai és gyerekei: Eszter és Péter, valamint a mindenkori alkotótárs, Foltin Jolán gondoskodtak.

T

atának szinte egyszerre indult pályája a néphagyomány kutatásának erősödésével, nemzeti programként való felvállalásával, színpadra állításával. Az 1950-es évek legelején kezdte táncosi-koreográfusi életét. Aztán jött a tanulás, a koreográfusi és néprajzos felkészülés. Néprajz szakot végzett az egyetemen, szakdolgozatát az erdélyi Szék táncéletéről írta. Én 1956 szeptemberében találkoztam vele Budapesten, a Népművészeti Intézet hároméves koreográfusképzőjének záróakkordjaként rendezett háromhetes bentlakásos tanfolyamon. Vizsgatételként négyesben – Novák Ferenc, Martin György, Orsovszky István és én – együtt táncoltuk el Náfrády Lászlónak az Állami Népi Együttes részére alkotott Pásztortáncát. Az oklevelet megkaptuk mind a négyen. Vele különösen jóba lettem, de a többiekkel is életre szóló barátság indult, ami később nagyon sok közös munkában nyilvánult meg. Néptáncot gyűjtöttünk, könyveket írtunk közösen, koreográfusképző tanfolyamokon tanítottunk, fesztiválokon zsűriztünk, segítő szándékkal látogattuk egymást, fesztiválokra, tájoló előadókörutakra hívtuk egymás csoportjait – mikor, mire volt a másiknak szüksége. Tatával elmélyült kapcsolatunk nagyban gazdagította a felvidéki magyarság néptáncmozgalmának életét, munkájának eredményeit. Csak egy példa: 1983-ban Szlovákiában megszűnt a magyar amatőr koreográfusok központi szintű képzése, melynek gazdája addig a pozsonyi Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya volt, s magát az Osztályt is felszámolták. Ekkor Novák Ferenc, a jóbarát, a Honvéd Művészegyüttes vezetőjeként első alkalommal kéthetes, másik évben tíznapos bentlakásos tanfolyamra hívott meg huszonöt-huszonöt felvidéki magyar koreográfust. Ő volt a tanfolyam szakmai mindenese, de igénybe vette tánckarának tagjait is. Második alkalommal éppen „bársonyos forradalmunk” idején, 1989 végén voltunk vendégei. Sokat beszélgettünk Erdélyről, Romániáról, hiszen ott született. Én azt állítottam, hogy abban az évben Romániában is meglesz a forradalom. Fogadtunk. Meglett. A tét egy láda sör volt, ami azóta sem akar elfogyni, borrá változtatván találkozásaink alkalmával máig iszogatjuk. Az utóbbi huszonöt-harminc évben talán nem volt olyan jelentősebb országos

10

„A kép Kallós Zoltán 60. születésnapján készült, 1987-ben Vácrátóton, a helyi vendéglőben. A képen Novák, Korniss P., Kallós, Korniss Edit mellett jobboldalt Karikás Péter látható. Már a hatvanas évek legelejétől régi jó barátja Zoltinak, a hetvenes években Magyarország bukaresti kulturattaséja. Sokat tett az erdélyi magyarságért. Sajnos már nem él. A sor mögött Román Sanyi és Truppel Mariann (Makovinyi Tibor felesége), Honvéd-táncosok.” (Korniss Péter szíves közlése)

néptáncos esemény Magyarországon, ahova Tata ne hívta-hívatta volna meg a határon túli magyar nemzetiségi csoportokat. Így részesei lehettünk a „Magyar menyegző”, a millenniumi nagy, szabadtéri ünnepi műsornak, a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, a Gyulai Várjátékoknak, az országos néptáncantológiáknak és a Táncháztalálkozóknak. Ezekkel és a megyei, járási, települési rendezvényeken való szereplésekkel csoportjaink szerves részévé váltak a megújult, egységes magyar folklórmozgalomnak. Sőt, a köztudatban is a nemzeti kultúra elismert részévé váltak. Ma már természetes, hogy a táncházak táncrendjében az erdélyi táncok mellett szerepelnek a felvidéki táncok, ahogy szintén természetes, hogy a táncegyüttesek – köztük a hivatásosak is – beépítik műsorukba a Felvidék hagyományaiból alkotott koreográfiákat. Ebben is példát mutatott a Novák Ferenc vezette Honvéd Táncszínház például a zoboralji anyagból készült „Lagzi” című műsorukkal (koreográfus: Foltin Jolán, zeneszerző: Rossa László, rendező: Novák Ferenc). Ezt bemutatták Pozsonyban és Nyitrán is. Ott volt az egész Zoboralja, sokan viseletben. Nagy ünnep volt. Ugyancsak neki köszönhető a Honvéd Táncszínház felvidéki tájoló körutazásainak megvalósítása a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben. Közvetítésemmel elláto-

gattak az osztravai és a brünni magyarokhoz is, hogy ünnepet varázsoljanak a szórványban élő magyarok életébe. Alkotóként is sokat adott és ad nekünk: koreográfiáit jogdíjmentesen tűzhetik műsorukra együtteseink. 1995-ben ő volt a rendezője a Komáromi Várban bemutatott „Életeink” című, az Ifjú Szívek tánc- és zenekarára, Kiss Bernadett énekesre, valamint a Hajós, az Istiglinc és a Kistiglinc csoportokra épülő, tíz előadást megélt nagy műsornak (forgatókönyv: Keszeg István, zene: Ghýmes együttes), amely 1996-ban Budapesten, a Magyarok Világkongresszusán is bemutatásra került. Legújabban az Ifjú Szívek munkáját segíti: „Rendhagyó történelemóra” című műsorukkal járják Szlovákia magyar iskoláit. Az előadás narrátoraként a tánc segítségével tanítja gyerekeinknek a Kárpát-medence magyar történelmét. A Vígszínházban Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke adta át a Magyar Köztársaság Aranykeresztjét Novák Ferencnek. Ez valóban becsülendő megtiszteltetés az egész magyar néptáncmozgalom számára. Tata, gratulálunk magas állami kitüntetésedhez! Te a miénk, a felvidéki magyar néptáncosoké is vagy! Élj közöttünk soká’, erőben, egészségben! Takács András, a „Taki”

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

folkMAGazin 2011/3  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: Hídépítő vagy ellenzéki elit?; Felföldi László: Karsai Zsigmond emlékezete; Tóth Melinda: „Világzene ittho...

Advertisement