Page 8

Muzsikusok nyomában Húsz éves az Óbudai Népzenei Iskola

V

an egy hely a III. kerületi Nagyszombat utcában, amely fogalomnak számít a népzenét kedvelő fiatalok körében. Ha valaki úgy gondolja, egyszer táncházi muzsikus lesz, bizonyosan eszébe jut, hogy az Óbudai Népzenei Iskolában kellene kitanulnia a szakmát. Fennállásának 20. évfordulóját nemrég polgármesteri beszéddel, pusztinai gyerekekkel, a néprajztudós Kallós Zoltánnal, meg persze muzsikával, táncházzal ünnepelte az intézmény. Egyedülálló helyről van szó: Európában nincs még egy olyan zeneiskola, amely állami fenntartású, és kizárólag népzenét oktatnak benne. A húsz év, amelyet az iskola maga mögött hagyott, valójában sokkal több: 1975-ben kezdődött az intézményben a népzene oktatása, amelyet Béres János furulyaművész indított el, akkor még egy másik helyszínen, a szintén III. kerületi Zichy-kastélyban. A jelenlegi székház, mely a III. kerületi önkormányzat tulajdona, egy társasház alsó szintje, 1983-tól szolgálja a népzenei oktatást. 1991-ben jött el a várva várt önállóság. Ennek az évfordulóját ünnepeljük most. Ha belépünk a zeneiskola épületébe, az előtérben minden irányból a legkülönfélébb hangok szűrődnek ki a szobákból: ki hegedűt, ki citerát, ki furulyát tanul-tanít, ki cimbalmozik. A társalgóként és afféle szülői váróként is szolgáló egyszerű terem berendezésén látni ugyan, hogy ide nem korlátlanul öntik a pénzt, de van az egésznek egy sajátosan megkapó hangulata, a falon az oklevelekkel, a minősítésekkel, a 2008-ban elnyert Prima-díjjal, a kis asztalkán az oktatók népzenei témában írt könyveivel, és Bakos Zoltán pedellussal, aki szemmel láthatóan központi figurája az itteni élet szervezésének.

Zenekarok, prímások, egyetemi oktatók, tankönyvszerzők nőttek fel az Óbudai Népzenei Iskolában, amely most ünnepli önállóságának 20. évfordulóját. Talán még a falakból is árad a szeretet és a bizalom, fotósunk minden további nélkül magára meri hagyni sokat érő felszerelését, s nem jutna eszünkbe, hogy az előtérben letett táskánkba bárki belenyúlhatna. Összesen kétszázhúsz gyermek vagy fiatal tanul itt tizenhét tanár vezényletével, akik együttesen megszámlálhatatlanul sok hangszeren képesek oktatni. A tanárok közül öten tanítanak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is: maga az igazgató, Kobzos Kiss Tamás kobozt, Jánosi András, a Jánosi együttes vezetője hegedűt, Balogh Sándor citerát, a Magyar Örökség-díjas Budai Ilona és Fábián Éva népi éneket. A tanári kart gazdagítja a vajdasági születésű Borsi Ferenc citera-, furulya- és tamburatanár, Virágvölgyi Márta, a szövéssel is foglalkozó hegedűtanár, a Hangszeres Népzenei Példatár sorozat szerkesztője, vagy Gelencsér Ágnes, népzenei tankönyv szerzője, szolfézstanár. Rajtuk kívül az iskola oktatói közül mások is könyveket, tankönyvfejezeteket írtak, módszertani köteteket dolgoztak ki, rendszeresen publikálnak szakmai folyóiratokban, és zenekarokban játszanak. Általában délután 1-től este 7-ig van zeneoktatás, de ha az egyetemistáknak jobb a délelőtt, akkor ebben az időpontban is fogadják őket. A hét tanterem persze egy kicsit kevés ennyi zenészpalánta oktatásához, nem véletlen, hogy ottjártunkkor az igazgatói irodában éppen hegedűóra volt. Így kicsit várnunk kellett, amíg a sok koboz, lant,

Jánosi András és növendéke – fotó: Béres Attila

8

Kobzos Kiss Tamás

egyéb régi hangszer, Balassi-portré, Kő Pál Kodály-szobra, képzőművész barátok alkotásai közé be tudtunk ülni Kobzos Kiss Tamással az iskola múltjáról és jövőjéről beszélgetni. Ő maga 1973-ban tanult meg kobzolni, s tizenhárom évvel később nyílt először lehetősége arra, hogy maga is oktassa a „tárgyat”, mégpedig éppen az Óbudai Népzenei Iskola elődjében. Mivel régi tapasztalata van az itt folyó munkáról, a változásokat is nyomon követhette. A hetvenes években az egyetemista korosztály tanult népzenét – az igazgató huszonhárom évesen jutott el Erdélybe –, a táncházmozgalom hatására sokan akkor döbbentek rá, hogy létezik a magyar kultúrának egy ilyen, eleddig háttérbe szorított szelete. A fiatalok közül mind többen céljuknak tekintették, hogy az általuk megtapasztalt kultúrát az utókor számára is megőrizzék. (Közéjük tartozott a zeneiskolából Kobzos Kiss Tamáson kívül Budai Ilona, Fábián Éva, Jánosi András, Juhász Zoltán és Virágvölgyi Márta is.) Ma viszont leginkább a 6-14 éves korosztály iratkozik be. Szerencsére a legtöbben itt is maradnak vagy hat évig, az alapképző elvégzéséig. Ennek köszönhető, hogy miközben korábban el sem tudták volna képzelni, hogy egy gyerek dudán vagy tekerőn játsszon, volt például a zeneiskolában tíz éves dudásnövendék, aki ma csodálatosan tudja megszólaltatni ezt a hangszert. „Nem tartunk szigorú felvételit, és nem utasítunk vissza senkit, rengeteg példa mutatja, hogy a kitartás, szorgalom helyrehozhatja az első benyomáskor észlelt hibákat. Nekem is volt tanítványom, aki reménytelen esetnek tűnt, aztán

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

Advertisement