Page 44

– Hogyan jutott eszedbe ez a név? – kérdeztem a zenekar névadó muzsikusát, Éri Mártont. – Nem tudtuk előre, hogy ez a zenekar kell-e majd a közönségnek, vagy csak egyetlen fellépésünk lesz, ezért nem is volt nevünk. Amikor felkértek bennünket egy lengyelországi turnéra, rávágtam, hogy Buda Folk Band. Mindanynyian budaiak vagyunk, s népzenét, illetve világzenét játszunk. Idehaza manapság is sokszor „budafolkband-együttesnek” neveznek bennünket, annak ellenére, hogy a „band” is együttest vagy zenekart jelent. – Bemutatnád a banda tagjait? – Egyik prímásunk Maruzsenszki Andor, délvidéki srác, a másik prímás felvidéki, őt Takács Ádámnak hívják. Ifjabb Csoóri Sándor, a Muzsikás egyik alapítójának a fia tamburán, kobzán és brácsán játszik, Salamon Soma harmonikázik és furulyál, Pénzes Géza, aki az egykori Újstílus együttesben muzsikált, s mostanság a Pikó és bandájában is együtt szoktam vele zenélni, a bőgőt kezeli, jómagam pedig brácsázom. „Állandó” vendégénekesünk Márczi Anna „Tücsi”, aki, mint ifjabb Csoóri Sándor, korábban szintén az Ifjú Muzsikásban játszott. – Miként hívták meg Lengyelországba az akkor nevesincs együttest? – Ifjabb Csoóri Sanyi járt már kint korábban is Lengyelországban, s az ő révén ajánlott bennünket Szczecinbe a Dikanda nevű world music zenekar, amelynek felállása és stílusa a Besh 5. o Dromra hasonlít, sőt játszanak is tőlük számokat. A Dikanda később is sokat segített nekünk, nem véletlenül mondunk köszönetet nekik a most megjelent első lemezünkön. – A tavalyi Kaláka Fesztiválon a Muzsikás is fellépett, de édesapád, Éri Péter helyett te játszottál a zenekarban... – Igen, mert ha szükség van rám, szoktam velük játszani, s édesapámat is helyettesítem például a rendhagyó énekórákon, ha úgy hozza a sors. Korábban a Berkó együttesben játszottam, ahol majdnem tíz évet kellett várnunk az első lemezünk megjelenésére, a Pikó és bandájával három évet a kalotaszegi lemez kiadására. Rövid ideig a Fonó zenekarban is muzsikáltam, többek között Agócs Gergellyel és Pál István „Szalonnával”. – A Buda Folk Band lemeze miként jött össze? – Önerőből, saját kiadásként nem tudtuk volna megjelentetni. Ám van egy Liber Endre nevű jóakarónk, aki nem restellt eljönni az első hazai koncertünkre, s azt mondta, hogy gyerekek, ez nagyon jó lesz, csak még várni kell egy keveset, amíg összeértek. A FolkEurópa Kiadó szívesen támogatja a fiatal formációkat, s egy ilyen lehetőséget meg kellett ragadnunk.

44

Sűrű vándor A Buda Folk Band első lemeze

A Buda Folk Band úgy indult, hogy volt egy projekt, egy felkérés, és annak fényében kellett úgy összeállítani a bandát, hogy a fellépéssel méltóan képviseljük a magyar kultúrát. Ezért is kerültek bele sokoldalú zenészek, akik több hangszeren játszottak, énekeltek és táncoltak. Az első lengyel turnéra Both Miklós is velünk jött, aki hegedült és gitározott, ám amikor a Napra befutott, Mikinek már nem volt ideje velünk muzsikálni. Ekkor el kellett döntenünk, tagcserék legyenek-e, vagy oszlassuk fel a zenekart. Az előbbi utat választottuk, mert a következő évben megint kihívtak bennünket Lengyelországba. A harmadik évben megírtam nekik, hogy most is mennénk, de azt válaszolták, hogy most másra gondoltak, mert nem lehet ugyanazt a zenekart minden esztendőben meghívni. Aztán mégis úgy esett, hogy kénytelenek voltak harmadjára is meghívni bennünket: a Teatr Kanaban, ahol addig játszottunk, a közönség olyannyira hiányolt bennünket, hogy a szervező szinte kétségbeesve kérlelt, szálljunk fel egy buszra és induljunk azonnal! De ekkor már lekötötték az időnket hazai meghívások, amelyeket nem mondhattunk le... – Hallhatnánk néhány szót a lemezről is? – Ha be akarom sorolni, azt kell mondjam, hogy magyar „világi” népzene – akusztikus hangszerekkel. Rögtön az első szám sok mindent elárul rólunk. Ennek az a címe, hogy Sűrű vándor. A lemeznek is ugyanezt a címet adtuk. Egy olyan kíváncsi vándorról szól, aki elindul Ördöngösfüzesről, a Mezőség egyik kis falujából, elhalad Szék mellett, ahol egy időre megáll, majd megérkezik Palatkára. Ennek a vándornak a mai napig olyan kifürkészhetetlenek az útjai, hogy egy-egy koncerten van, amikor nem Pa-

latkára, hanem mondjuk Kalotaszegre érkezik meg, mert mindig a hangulata dönti el, hogy mi az úti célja. S már rögtön ebben a számban is előbukkannak olyan hangszerek, amelyek nem feltétlenül autentikusak az adott tájegységen, Füzesen például a koboz, Széken pedig a szaxofon. Nyilván érződik itt a Muzsikás egyik alapítójának, ifjú Csoóri Sándornak a hatása, ezt az ötletet tőle kölcsönöztük. Persze vannak áthallások a Muzsikással és az Ifjú Muzsikással is, de mi mégsem Muzsikás számokat, feldolgozásokat játszunk. Nekünk az a lényeg, hogy mi milyen úton járunk. S nyilván kikérjük az „öregek” véleményét, hogy jó-e az, amit játszunk, s megfogadjuk a tanácsaikat. Van egy másik, talán furcsa számunk, amely a Medvés névre hallgat, amit mi „medvetatívnak” szoktunk nevezni. Ez szinte meditációs zene, amelyben gyimesi medvés dallam keveredik somogyi kanásznótával. Megy a Nap címmel hallható a lemezen egy blues-szerű feldolgozásunk, amely egy közismert kalotaszegi dallamra épül. Már a ritmusai miatt is elvontabb, szívet megnyugtató, lassú zene. Másik ilyen számunk, ami szintén kalotaszegi, amelyet viszont bossa nova stílusba ültettünk át, az Elment a madárka kezdetű dal. Ugyancsak ismert a Tyukodi pajtásként elterjedt kuruc nóta, aminek a szövegét talán mindenki ismeri, egyébként a lemezen Kuruc Mahala néven szerepel. Ezt egy széki magyarral boronáltuk össze, ritmusát tekintve pedig mahala, ami különleges lüktetést ad ennek a nótának. Az említetteken kívül sok autentikus népzene is hallható a lemezen. Lemezbemutató koncertet is tartunk majd. Először a Táncháztalálkozón, később pedig az A38 hajón, ahol velünk közösen Szalonna és a Fanfare Complexa is bemutatja saját lemezét. Fiatalság, bolondság – tartja a mondás, és ez velünk kapcsolatban is igaz, mert nagyon szeretünk együtt dolgozni a legkülönfélébb előadóművészekkel. Így történhetett meg, hogy rövid idő alatt megfordult a zenekarban az említetteken kívül, s a teljesség igénye nélkül sorolva, Pál István „Szalonna”, Tcha Limberger, a vak belga prímás, Varga István „Kiscsipás”, Bede Péter szaxofonos. Most zajlik egy olyan koncertsorozatunk a Nyitott Műhelyben, amiből kettő már lement az édesapákkal. Az egyik ifjabb Csoóri Sándor apjával, a másik az én apámmal, Éri Péterrel. A Táncháztalálkozó után terveink között szerepel további két koncert, az egyik Dresch Dudás Mihállyal, a másik pedig Ferenczi Györggyel. K. Tóth László

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

Advertisement