a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 30

SZÉKI BABONÁK ÉS HIEDELMEK A temet alatt elindultak a szellemek Tizenkét óra van, éjfélre jár. Fel kéne, hogy bomoljon a leányfonó, dehát csorog az eső. Az esernyő csak az uraknak való. Nagy szégyen lenne a széki földműves emberre nézve, ha esernyővel járna. – Ides lelkeim, ha megázunk, meg is száradunk, nem lesz kutya bajunk se. Az a Jóisten akit megáztatott, azt meg is szárítja – mondogatták a vénasszonyok. Ki-kidugjuk a fejünket a fonóból, de még esik. Ötven évvel ezelőtt nem volt esőkabát, de még egy nylon-darab se, amit a fejünkre tehettünk volna. Haragszom magamra, amiért nem fogadtam szót, mert mondták a szüleim, hogy ne menjek el a fonóba, mert hideg szél fúj, esős az idő: „Ebben az Istenverte időben ne indulj el!”. Csak ketten Sárival kezdtük el a fonót. A többi forrószegi lány nem jött haza a szolgálásból, csak ha majd megkezdődik a farsang. Elég messze laktunk, lent a temető alatt. Valahogy megállott az eső, világ nincs a faluban, Sári se jött el a fonóba aznap. Egyedül indultam haza. Mind az út közepén mentem, bokáig érő sárban. Szerdai nap volt, nem legényes este. Ilyenkor, szerdán, hétfőn, pénteken nem kísérhet haza fiú, még ha szeretője az embernek, akkor sem, ezek nem polgári esték. Ezeken a napokon a fonóba sem igen jöttek el a fiúk, vagy ha el is jöttek, nem maradtak, csak kilenc óráig. Tapicskálok a sárban, de még félek is. Inamba szállot a bátorságom, látok két magas alakot közeleni, ezek nem is emberek. De igen, mert hallom a hangjukat. Hát persze, falábbal járnak a nagy sár miatt. Két forrószegi legény volt, mentek hazafelé. Jól ismertük egymást. – Hazakísérünk, kicsi Rózsi. Bemegyünk veled a Sallai András bátyék sikátorán, tületektől a temető alatt tovább, majd végigmegyünk a réten. Csak úgy cuppant a talpam alatt, amint léptem. A faláb még hegyesebben cuppant, mélyebre ment be a sárba. Apám az utcaajtóban várt. Így várt rám már több alkalommal is. A csizmám kidegedve, a kapcám is be volt ázva. Úgy megfáztam, hogy még a lelkem is reszketett bele. De az is előfordult, hogy nagyon későre állt be a tél. Soha nem parancsoltak rám a szüleim, hogy most már muszáj itt-

30

K ÖZREADJA : J UHOS K ISS S ÁNDOR

hon maradni, de az is igaz, hogy sokat szolgáltam, és csak vendég voltam otthon. Édesapám aznap kacagva jött haza, a piacon volt beszélgetni. – Na, leányom, azt beszélik, hogy járnak a szellemek a temető alatt. Én csak hallgattam, mint a szar a fűben, mert úgysem értenék meg a vénasszonyok, hiába magyaráznám, és csak szóbeszéd kerekedne belőle. Az öreg Danelné, aki itt velünk szembe’ lakik, még meg is esküdött, hogy az éjjel, egy óra után kiment az uvarra, hát csak látja, hogy a temetőben a sírok közül elébujik egy tüzes kendő, de az, mire felszállt volna, el is tűnt. Utána a temető alatt elindultak a szellemek. Olyan két-három méteresek lehettek, vagy talán még annál is nagyobbak. De voltak köztek kisebbek is. Olyan idegen hangon beszéltek, de nem is beszéd volt az, inkább valami olyan furcsa hang. „Én esküszem, hogy ezek szellemek lehettek, sze’ éjfél után nem járnak emberek a temető alatt. Ezek csakis szellemek lehettek.” Kocsis Rózsi (1996. július 20.)

Elvitte az ura szelleme Meghalt a Mányi ura, ott maradt négy gyermekkel. A Mányi édesanyja már sokszor ott akart hálni a leányánál, de az mindig viszszautasította: – Jaj, idesanyám, itt ne háljon ked! – Hát, nem félsz? – Ó, dehogy félek. Tudja, ke’ idesanyám, elalusznak a gyermekik, s én olyan jól elbeszélgetek az urammal. Az éjjel nyöszörögni kezdett a bölcsőben a kicsi, s ő rengetni kezdte. – Mit beszélsz bolondokat, édes lányom, a halottal beszélni?! Én azért is itt hálok! – Ne, ne, iesanyám! Azt is mondta, ha valaki itt hálno, ő többet soha, de soha nem jönne haza. Ezt nem akarom, sze’ ő él, mikor itt van. Mányi sokat sírt, mindig síratta az urát, soványabb és sápadtabb lett. Az anyja aggódott. – Nem vagy beteg? – Ó, dehogy is vagyok. Nekem biza nem fáj semmim.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

folkMAGazin 2011/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az I. Táncháztalálkozó emlékei; B. Koltai Gabriella: Jubileum: korlátok és kapaszkodók; Halász Csilla: Muzsik...

Advertisement