{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 42

„Erényeink” Gondolatok a magáról nem filozofáló táncházmozgalom védelmében

V

onzanak a negatívumok. Talán azért, mert a Rákosi-érában úttörő voltam, és még mindig dacolok a gyermekkorom kényszer-pozitivista szemléletével („...az úttörő oly vidám...”). Ezért is tetszett Grecsó Krisztián cikke („Hová tűntek a táncosok?” – folkMAGazin, 2010/4). Tele van negatívumokkal. Az egyik észrevétele például az volt, hogy a táncházmozgalom második generációjából – az elsővel ellentétben – már hiányzott az értelmiségi attitűd. Valószínű, hogy ebben igaza van. Viszont az is megérthető, hogy a táncházak ösztönös amatőrjei szívesebben mulattak, minthogy „értelmiségi attitűdöztek” volna. Ezt talán az ösztönük javára is lehetne írni! Jó dolog az ösztönösség, de azért az is jó, ha egy kicsit utánanézünk, hogy miért is van helyes úton a táncházas ösztönünk. Mert, ha ezt nem tesszük, akkor könnyen rossz útra térhetünk, illetve áldozatul eshetünk a tolakodó ideológiai szósszal járó „izmusoknak” vagy intézményeknek. Íme néhány filozófiai támpont az életét főleg ösztönösen élő táncházmozgalom védelmére. Ehhez három csodálatos embert hívok segítségül. * René Girard Róla már írtam a múltkori cikkemben, amikor a MÁNE [Magyar Állami Népi Együttes – a szerk.] Édeskeserűjének a hiányosságairól volt szó („Mi történik itt?” – folkMAGazin, 2010/1). Girard téziseiből az ide illő a mimesisről, azaz az utánzóról, illetve az utánzandó modellről szóló rész. Röviden: a hagyomány átadásához mindig szükségesek a modellek. Csecsemőkorunktól fogva így tanuljuk nyelvünket, kultúránkat. De mivel a kultúra a modern világban már nem az autentikus, közösségi „apáról-fiúra” módszerrel hagyományozódik, modell-válságról beszélhetünk. Itt a modell kiválasztásába már beleszól a globalizáció, a kommersz kultúra millió lehetőséget nyújtva. Tehát létfontosságúvá válik a helyes példakép kérdése. Nos, a táncházmozgalom helyes példaképet választott, illetve létéből kifolyólag eleve autentikus alapokra lett építve. (A mozgalom születésénél az alapítók remekül végezték munkájukat. Csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy én mindig úgy tudtam, hogy ott Tinka [Martin György] és Timár [Timár Sándor] is bábáskodtak. Tata [Novák Ferenc]viszont múltkori interjújá-

42

ban másokat állított a bölcső mellé. Ejnye, hát ezt is rosszul tudtam? Vagy csak a történelem változik?) Azokra a kicsi, hagyományos közösségekre épült, amelyek ezt a művészetet szülték, művelték – Szék, Türe, Tyukod, Karád, Bonchida, Magyarbőd és a többi. Mert azért más lehetőség is lehetett volna. Választhatta volna a mozgalom – mint más mozgalmak ezt teszik is – a „nemzeti” ideált vagy a honfoglalók képzeletbeli hagyatékát. (A honfoglalókról még azt sem tudjuk biztosan, hogy kizárólag magyarul beszéltek-e.) Vagy, mint a színpadi néptánc egyre szívesebben teszi, az elit, magas művészeti sikerképeket. Ugyanakkor, bár példakép szempontjából jó helyen van „a táncház”, nem ülhet a babérjain. Mivel ez egy revival mozgalom, tehát már nem egy hagyományos közösség korlátain belül működik, állandóan meg kell fontolni, hogy mit fogad be a környezetéből, illetve, hogy milyen modern befolyásoktól és modellektől kell elzárkóznia. Technikai szinten itt van például rögtön a hangerősítés kérdése. Társadalmi szempontból pedig nagyobb feladat elhatározni, hogy a táncházas szemléletet és az ehhez kapcsolódó közösségi hagyományokat miként kell, és mennyire lehet a mindennapi életbe beépíteni. Mert nem csak a hagyományőrzés és a revival szempontjából helyes ez a modell. Ezek a falusi hagyományos közösségek kitűnő támpontjai lehetnének a mai globális, kommersz, kapitalista világban tévelygő egész magyar társadalomnak is. Innen nézve a táncházmozgalomnak – megfelelő modellje révén – óriási etikai értéke van a magyar társadalom számára. Hogy pontosan miért, az a második csodálatos filozófushoz vezet. * Leopold Kohr Kohr magát filozófiai anarchistának titulálta. 1909-ben született Oberndorf bei Salzburg-ban. (Abban a faluban, ahol Franz Xavier Gruber a „Stille Nacht“-ot szerezte.) Ő a „small is beautiful” mozgalom kútfője. Egész életében a nagyság kultusza ellen küzdött, mondván, hogy az emberiség szinte összes kínja és gondja a túlzott nagyságnak tulajdonítható. A szinte univerzális fejlődési-fejlesztési mánia helyett Kohr két másik etikai mércét ajánlott: az arányosságot és az illőséget (Verhältnismäßigkeit und gewiß). A kettő együtt olyan em-

beri és emberléptékű társadalmat jellemezne, amelyben egy-egy közösség határa ott húzható meg, ahol a közösség tagjai még egymás közt meg tudják vitatni, hogy mi illik közösségükhöz és mit kellene kirekeszteni. Nem nehéz párhuzamot látni Kohr ideális kisközösségei és a táncházmozgalom modelljei, a hagyományos falusi közösségek között. Modelljéhez hűen ez az arányosság és illőség a táncházakban is megjelenik. A közösség arányos határát megadja a (hangerősítés nélküli) élő zene, korlátozva annak nagyságát. Az illőséget, az odavalóságot megadja a táncolt dialektusok kerete és a rendre táncolás. A táncházi gyakorlat lehetőséget ad a zenész és táncos közötti szoros emberi kapcsolat megteremtésére, ami lényegesen más, mint a DJ-nek odaordítani, hogy „Szuper!”. De az, hogy a táncházmozgalom tükrözi a Kohr-féle erényeket, messzemenően többet mond, mint hogy csupán a mozgalom arányos modellre lett építve. Azt is jelenti, hogy mozgalmunk követendő megoldást mutat az egész társadalom számára. Mert nem túlzás azt mondani, hogy Kohr modellje az emberiség jövőjének az egyetlen józan modellje. Sajnos Leopold Kohr szerény, de korszakalkotó tézisének majd csak akkor jön el az ideje, amikor kapzsiságunkban, mohóságunkban és nagyzási mániánkban földgolyónkat már-már teljesen tönkretettük. * Ivan Illich Harmadik filozófus támpontom a nagyszerű Ivan Illich. E bécsi születésű, többnyelvű jezsuita pap, filozófus, közgazdász és nyelvtanár gondolataival a hatvanas-hetvenes évek forradalmának egyik fontos forrása lett. Illich a világ elintézményesedésének volt ádáz ellensége. Szerinte a modern világ domináns gazdasági elméleteinek szükségre alapozott világnézete egy olyanfajta embertelen, illetve nem emberre szabott gondolkodásmódot és globális gazdasági világot hozott létre, amiben a Kohr-féle kisközösségi arányosság úgy eltűnik, hogy már szinte nem is tudjuk értékelni. Illich egy analógiával segít nekünk ezt megérteni, és ez egyben közelebb is hoz bennünket a táncház, tágabban értelmezve a hagyomány témájához. A nyugati zene történelmét ajánlja figyelmünkbe, visszavezetve ezt az ógörög „tonos” fogalmához. A

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

Advertisement