{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 4

fi produkciók” sietek leszögezni: az amatőr együttesekben évek óta kiemelkedő, a professzionális együtteseket és alkotókat is zavarba hozó színvonalú, sokszor újító szemléletű munka folyik. Ezeknek az alkotásoknak a bemutatója történik kétévente a NOBSZ-on, amely az amatőr néptáncos világ elfogyhatatlan lendülete, megújulni képes fiatalsága és tehetsége miatt olyan izgalmas és magas színvonalú. Mielőtt a sértett szkeptikus okosok elkezdenék a közepes alkotások felsorolását, azt is le kell szögeznem: a fesztivált – szándékosan – nem csupán az élvonalbeli együttesek számára rendezi meg közel két évtizede a Martin György Néptáncszövetség. Ez óriási hiba lenne, mert a középhad elvesztése a tömegbázis elvesztésével járna, és pont a frissesség, a megújulás esélye veszne el az amatőrök világból. A derékhadra azonban nem csak ezért van nagy szükség. Nem szabad elfelejteni, hogy az amatőr néptáncnak nem csupán a magas színvonalú bemutatók létrehozása, a néptáncművészet megújulási lehetőségének folytonos keresése a feladata. Együtteseinkben kiemelkedően fontos közművelődési, pedagógiai, valamint pótolhatatlan hagyományőrző és értékteremtő munka folyik. Az amatőr világ mindezen területeken fontos szerepet tölt be és éppen ezért nélkülözhetetlen része a magyar kulturális és művészeti közéletnek. (Ez sajnos nem jelenti azt, hogy megfelelő helyen szerepel a rangsorokban, de erről később...) A legutóbbi fesztiválsorozat újdonsága és meglepetése kétségkívül az alkotói sokszínűség és számos koreográfia magas színvonala volt. Ez azért is örömteli, mert az elmúlt években folyamatosan elmondtuk: a kore-

Szentendre Táncegyüttes

ográfusi teljesítmény nem tud lépést tartani a táncos tudással. Feltűnő volt, hogy az elmélyült néptánc ismeret, a viseletek sokszínű és változatos színpadra állítása csak ritkán párosul magas színvonalú koreográfiai, rendezői munkával. Megjegyezzük, hogy ez nem a véletlen műve. A táncházmozgalom elindulásának 40. évfordulójához közeledve elmondhatjuk, hogy az improvizatív néptánc tanításának módszertana rendkívül sokat fejlődött, csiszolódott. Az elmúlt évtizedekben a kép és hangrögzítés terén lezajlott elképesztő fejlődés ma már lehetővé teszi, hogy minden táncos tanulmányozza a bőségesen rendelkezésre álló „eredeti” táncanyagot. Az ország számtalan helyén folyó alap- és középfokú művészeti iskolai képzés ontja a kiválóan felkészült táncosokat, akiknek többsége az amatőr együtteseket erősíti. Fontos, hogy – hiányosságai ellenére – tíz esztendeje folyik rendszeresen néptánc pe-

A kritika védelmében Kezembe került Horeczky Krisztina kritikája a Győri Balett legújabb bemutatójáról (Népszabadság, 2010. december 17. péntek – Rock’n’ roll ököl, vasököl). Néhány idézet a cikkből: „... a belga Ben van Cauwenbergh, a táncművészet hígvelejű lejmolója [...] újabb bizonyítékát adta, hogy hivatása a haszonlesés.” Később: „... A kétrészes agónia foszladozó mozgásanyaga a keleti blokkos karneválok, a konfettis vasfüggönyparádék, a naftalinos neoklasszika és a művházas fogyitornák penetráns elegye.” Végül: „... Míg a koronájára áhítozó Cauwenbergh, akinek veleszületett képessége, hogy mások árnyékában éljen, ott kotlik a pottyantós budin. Némileg megnyugtató, hogy végtermékének átható bűze, a játszási jogok értelmében, egyelőre csak Győr ötszáz kilométeres körzetében terjeng. Egy évig szagolható.” A gyilkosan ironikus mondatokat azért idéztem, mert eszembe juttatták, hogy a néptáncfesztiválok, bemutatók zsűrizése után milyen sértődött indulatok gerjednek, és milyen heves támadások érik a bírálókat csupán azért, mert kritizálni merik az alkotásokat. Nyílt le-

4

fotó: Majnik Zsolt

dagógusképzés a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Mindezek együttesen vezettek ahhoz, hogy évről évre emelkedett az együttesekben folyó táncpedagógiai munka színvonala. A koreográfiai-alkotói munka hiányosságai nem új keletűek. De vajon mitől lehetne magasabb színvonalú a néptánc alkotók teljesítménye? Az elért eredmények nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy rendszeres, felsőfokú néptánc koreográfus-képzés induljon. Emlékeztetnék arra, hogy a hatvanas évek végén, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán indított kurzuson résztvevő – akkor még fiatal – néptánc koreográfusok ma a műfaj klasszikus, meghatározó alakjaivá váltak, akik fémjelzik a „magyar koreográfusi iskolát”. Ilyen kurzus, és különösen rendszeres képzés, az elmúlt negyven (!) évben nem indult. Vajon mitől várnánk magas színvonalú alkotó munkát a néptánc-

velek születnek, forradalmat ígérnek és fejeket követelnek. Mindez ráirányítja a figyelmet arra a sajnálatos tényre, hogy egyes néptáncalkotók még nem értek el a felnőttkorba. Elvárják, hogy a kritikus aranyosan gügyögjön, dicsérjen és annak is ujjongva örüljön, ha hoszszas erőlködés után kaki kerül a pelenkába. Ha nem így történik, akkor jobb esetben durcásan félrevonulnak, rosszabb esetben hisztérikusan reagálnak, támadnak és a zsűri tagjain vesznek elégtételt az őket ért sérelmen. Nem tartom elfogadhatónak azt az érvet, hogy az amatőr világban alkotók és táncolók díjazás nélkül végzik munkájukat. Ez amúgy csak a táncosok esetében igaz, az alkotók többnyire tisztességes honoráriumot is kapnak. (Az, hogy ez mennyivel marad el a hasonlóan színvonalas [vagy színvonaltalan] profi világ honoráriumától, más lapra tartozik.) Úgy gondolom, hogy a művészi teljesítmény és a honorárium nem azonos kategória, a kritikus legfeljebb minősítő tényezőként veheti figyelembe a kirívó aránytalanságokat. A honorárium esetleges hiánya nem mentheti fel az alkotókat, hiszen darabjaikat a nyilvánosságnak szánják, és a kritika kötelessége, hogy véleményt mondjon – különösen akkor, ha a produkciót szakmai fesztiválra nevezik be.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

Advertisement