Page 16

TÁR

FOLLINUS ANNA VERSEI

JÓ ÉS ROSSZ ISTENEK HARCA Gaál Imrének

ELTITKOLT ABLAKOK Rózsássy Barbarának

Mikor fejek hevernek a földön, a tied egy angyal illeszti fel. Ha megszólít az egyik: „most Ön jön”, tartsd szemmel azt, kést éppen, aki fen.

Az ősz köd-ruhát ölt rád, magától óvna, mint az angyalok. Föltárt – benned bolyongva –

Hogy papírmasé az angyal szárnya? És nem érted, hogy ki küzd ki ellen? A lelkedben épített kaszárnya olyan, mint a megkötözött szellem.

befalazott, eltitkolt ablakot. Félnél számba venni, amid volt – metszőbb az élnél,

Ez a jó és rossz istenek harca – öröktől tart s véget sohasem ér. Az istennek... azt hitted, nincs arca.

hogy már holt, s többé nincsen. Szemedbe nézni nem mer, ki érti:

Most néz rád akkád, kelta és sumér. Háborúban ki nyerhet? – megtörnéd a sort, de elfutni nem hagy fejed, a visszaforrt.

versedben lüktet Isten – s Föld, Tejút, Minden hull benne égni.

AKI LÁT

FEKETE FÁTYOLOS HÖLGY Rippl-Rónai Józsefnek

Az íróasztalodnál ülsz. Minden rezzenéstelen csendben. Ablakod zárva. A padló is csak emlékeidben reccsen.

Vágyod a hangját, ő befelé szól. Kéred az érzést, ő befalazta. Nyújtod a lelked – háta mögé szór, mintha a tenger dobna a partra.

A virág, amit Tamástól kaptál, mozdul s mozgása zajt csap. Szemedből úgy hull ki e kép, mint rövid hajadból a hajcsat.

Szembe, ha ültök, csend szövi körbe. Deszka között nőtt rózsa a párja. Ujjbegyed éhes, siklik az ölbe, bolyhai szálát összekuszálja.

A növények, noha élnek – de létük csendes, láthatatlan. A látvány csak: végeredmény, kötélhágcsó alatt a katlan.

NYÁRVÉGI ÉJSZAKÁK Áthalás

És most mégis folyamat volt, növekvés, amit érzékeltél – nem láttad, de meghallottad, létünknél mi nagyobb: a nemlét.

Feketék e nyárvégi éjszakák, mikor a szomorúság kiömlik az égre, s a csillagok lehunyják szemüket, nehogy belefolyjon a kín feketesége.

Tagadnád, hogy beléd tapadt, lett szimbiózisod a virág? Miért vájnád ki a szemét a költőnek – benned, aki lát?!

Felnézel, s mint egykor kisgyerekként képzeletben összekötnéd a fénypontokat, de üres az ég, bármerre kémlelsz, nem suhan el sehol a világító fogat. A hold éjbe bukó búvár-arca talán már más egek sötét fenekén kutat. Fellépnél rá és itt hagynál mindent, ha még egyszer láthatnád a szelíd Tejutat.

16

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

Advertisement