Page 15

Sinkó Veronika illusztrációja

– Miért azoknak jut a legkevesebb, akik a legtöbbet dolgoznak az országban? Hová lett az isteni igazság, amiről annyit beszélünk, ha a földön azok éheznek, akik dolgoznak? Ha én lennék a király, többet nem lennének szegények az országban. Annál is maradjon, aki megdolgozik a földi javakért. Azokat, akik lustaságból szegények, megkorbácsoltatnám, hogy dolgozzanak, és azokat, akik idáig a földesúrnak dolgoztak, beköltöztetném a házába, hogy vele lakjanak és az asztalánál egyenek – fűzte hozzá. Hunyadi János elgondolkodva azt felelte erre: – Régen a Jóisten minden embernek annyi igazságot adott, amennyit csak akart. A földön minden közös volt. Az embernek nem volt elég az, amit az Istentől kapott, más ember javaira vágyott, ezért kezdték megfosztani egymást attól, amit az Istentől kaptak. Azért, hogy többet rabolhassanak, vagy megvédjék, amijük van, előbb családok fogtak össze, aztán egész népek estek egymás ellen, ami egyre nagyobb csatákhoz is vezetett. Ma is mindenki az igazságáért harcol, de a másik igazságát sose ismeri el. – És hol van az Istenünk? – kérdezte Mátyáska. – Ma több isten lett, mint csillag az égen, és az istenek is egymás ellen háborúznak – válaszolt szomorúan az édesapja. – Nekünk az apáink Istenét kell megvédenünk – tette hozzá. – A mi Istenünk szerint mi az igazság? – kérdezte tovább Mátyáska. – A Jóistenünk az igazságot három részre törte. A királynak adta az egyik darabot, hogy hatalma legyen hadsereget szervezni, és meg tudja védeni népét a pogányok pusztításától. A pap kapta a másik darabot, hogy a tízparancsolat betartására segítse a népét, és a parancsok fölött őrködjön. A harmadik igazságrészt a földesúrnak adta, hogy dolgoztassa a népét, legyen mit ennie a katonának, a királynak, a papnak, és legyen zab a lovaknak – válaszolt az édesapja.

– Amikor az igazságot három részre törte a Jóisten, morzsák sem estek le, amit szétosztanának a parasztembereknek? – kérdezte Mátyáska. – Egy morzsa igazság olyan, mint egy morzsa kenyér: az éhséget fokozza. A háborúkban csak a királynak lehet igazsága. Ha az igazság morzsákra lenne törve, sohasem tudná összeszedni. Ha a pogányok elpusztítanák az országot, mindannyiunk igazsága is elveszne mindörökre – mondta Hunyadi János a fiának. – A több száz istenből ma kettőt ismerhettem meg. A szegények és a gazdagok istenét. Édesapám, te a gazdagok istenéért háborúzol, őt véded, én meg a szegények istenét szeretem. Miért nem indulunk háborúba mindkét istenért? Ahogy a szegények megvédik az istenüket, úgy a gazdagok is védjék meg a sajátjukat – tette hozzá a fia. Hunyadi János szó nélkül maradt. Másnap a hadsereg élére állította a papokat meg a földesurakat. A hívő parasztokból lett katonák, amikor meglátták, hogy a pap meg a földesúr is kész értük meghalni, olyan elszánt harcosok lettek, hogy az idők legnagyobb győzelmét aratták. Az istenhívő népek ezt látva a példáját követték. A papokból és földesurakból lett hadseregek a legnagyobb csatákat vívták a keresztes hadjáratokban. Hunyadi János, látva, hogy a fia tanácsára milyen erős hadserege lett, most már ő tette fel a kérdést, hogy mi az igazság. – Amíg lesznek szegény és gazdag emberek, kutya világ is lesz. Az embereknek ugyanannyi igazságuk lesz, mint a kutyáknak. Az udvarunkon a legerősebb kutyánk, hogy a legnagyobb húsdarabot megszerezze, megmarta a fiát és az anyját is. Ugyanúgy a gazdagok azért, hogy gazdagabbak legyenek, háborúba viszik istenüket és a szolgájukat is – válaszolt Mátyáska. Saját gyűjtésből írta: Ádám Valérián

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

folkMAGazin 2011/1  

A TARTALOMBÓL: Diószegi László: Remények és aggodalmak; Paluch Norbert: Táncoló cirkusz, 2010; Barvich Iván: Tizenöt éves a Söndörgő; Ádám V...

Advertisement