Page 42

A széki sóbányászat története

S

zék az erdélyi Mezőség nyugati részén található, Szamosújvártól délre, körülbelül tizenöt kilométerre. Szék nemcsak népművészetéről nevezetes, hanem egykori sóbányáiról is, melyekre a székiek még ma is büszkén emlékeznek. Szék alapítása, várossá fejlődése, felvirágzása és hanyatlása egyaránt a sóbányák létéhez kapcsolódik. Szék már az őskortól kezdődően lakott terület volt, de találtak itt a bronzkorra, a tiszai kultúrára utaló nyomokat, éltek itt kelták és dákok is. Őket csakis a só vonzhatta erre a helyre, mivel Széken más, kedvező természeti adottságot nemigen találunk. Ezt alátámasztja a néhány feltárt régészeti lelet és a bányahelyek maradványai. Időrendi sorrenben haladva tovább, Széken éltek rómaiak, ezek visszavonulása után pedig gótok, szlávok, végül magyarok, akik mind sóbányászattal foglakoztak. A rómaiak és a magyarok esetében nemcsak régészeti leletek, hanem konkrét bányanyomok is bizonyítják az egykori sóbányászatot. Azt is lehet tudni, hogyan termelték ki a sót, és azt is, hogy nagyobb mennyiségben, mint a többi nép, akik csak saját szükségleteiket elégítették ki az itteni sóval. Római sóbányászatról tehát Kr. u. 106-tól beszélhetünk, amikor Traianus császár seregei elfoglalták a Dák Királyság területét. A rómaiak külszíni termelést folytattak, a felszíntől lefelé bányászták a sót, és szintkörszerűen építették ki a bányát. Ez a fajta bányaművelés kis termelékenységű volt és kézzel zajlott. Egy helyen nem tudtak sokáig dolgozni, mivel a lyukak gyorsan megteltek vízzel. Így összevissza lyuggatták a föld felszínét. Széken is több ilyen lyukat találunk, amelyek többé-kevésbé megteltek vízzel. Ezek a római bányamaradványok a „Cigánysor” falurészen találhatók, és külön névvel látták el őket a falubéliek: „Bakacs-bánya”, „Nyércúj-bánya”. Sajnos, nem lehet tudni, hogy ezek a bányanevek milyen régiek. A római bányák császári tulajdonban álltak és bérlők művelték őket. Egy oltárkő felirata alapján tudni lehet, hogy az egyik itteni bérlő neve Cl. Rufinus volt. A kitermelési helyeket erődítmények védték, a széki bányák a szamosújvárihoz tartoztak. Sőt, a 2003-ban végzett kutatások során megtalálták a régi római utat Szék és Szamosújvár között. Ez csaknem egybeesik a mai út nyomvonalával.

42

A rómaiak Aurelianus császár uralkodása alatt, 274-ben viszszavonultak Dácia területéről, s így Széken véget ért a római sóbányászat. A magyar sóbányászat feltételezések szerint már a honfoglalást követő időszakban megkezdődött. Szabó T. Attila XX. századi történész szerint Géza fejedelem uralkodásának idejére, míg a XIX. században élt Hodor Károly 1002-re teszi a kezdeteket. Konkrét bizonyítékok híján egyik elméletet sem lehet fenntartás nélkül elfogadni, de teljesen elvetni sem. Bizonyos dokumentumok szerint Erdélyben már a magyarok bejövetelét követően folyt sókitermelés, de helymegjelölést egyik sem tartalmaz. A település neve (Szék, Szík) a sóra utal. 1291-ben III. Endre olyan kiváltságokat adományozott Tordának, amelyekkel a széki, dési, kolozsi bányászok már rendelkeztek, „a vajdák alól saját bírájok alá helyezi” a lakosokat. Ugyanebben az évben III. Endre szabad királyi városként emlegeti Széket. Tehát a széki sóbánya nagy valószínűséggel az első magyar bányák egyike volt, és fontos sólelőhelynek számított már a XIII. században. A magyar korban harang alakú bányákban fejtették a sót. Ez a következőképpen nézett ki: a harang tetején két, toroknak neve-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

Advertisement