Page 4

megvoltak Szabolcsi Bence könyvei a magyar muzsika korábbi századairól, s elkezdtük a Kájoni- és a Vietoris-kódex dallamait blockflötén játszani. A darabok jelentős része táncdallam volt, mai szemmel nézve régizene, de a XVII. században kortárs szórakoztató zenének, mai fogalommal könnyűzenének számított. Akkoriban a cselló szakra járt egy kiváló zenei képzettségű kollégánk, Kostyák Imre, akinek zeneszerzői, hangszerelői ambíciói is voltak. Vonósokból szervezett egy kiszenekart, s minket meghívott blockflötézni. Ez volt az első régizene együttes, amiben játszottam. Ekkoriban látogatott Kolozsvárra Domokos Pál Péter, akit a hatóságok nem néztek jó szemmel. Imre édesapjának régi barátjaként náluk szállt meg, így természetes, hogy Imre behívta a másnapi próbánkra, hiszen Péter bácsi számára Kájoni János életműve igen nagy fontossággal bírt, s annak bármi módon való megismertetése is. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a Zeneakadémián betiltották ezt az együttest, még mielőtt az első nyilvános koncertre sor kerülhetett volna. Ez a belekóstolás a régizene hangulatába számomra meghatározó volt. Kezdő muzikológus hallgatóként el is határoztam, hogy kutatóként a barokk zene témakörére próbálok majd szakosodni, de később Jagamas mégis a népzenekutatás útjára terelt. Ebben az időben Erdély-szerte fokozódott a régizene iránti érdeklődés, ami annak köszönhető, hogy Czidra László Camerata Hungarica nevű budapesti együttesének lemezei a határokon túl is kezdtek ismertté válni. Erdélyben az első koncertező és hanglemezt is kiadó régizene együttest Babrik József alapította Brandner Nóra támogatásával, a

Pávai István és Simó József Csapai Gézától gyűjt. Gagy, 1977.

Marosvásárhelyi Zeneművészeti Főiskolán. Babrik váratlan halála után Nóra vezetésével folytatódott ez a munka, illetve a Babrik-féle együttes több tagja zenetanárként Erdély különböző részeire kerülve régizenei kisegyüttesek létrehozásába fogott. Simó Jóskával mi 1976 őszén kerültünk Kolozsvárról Csíkszeredába, s ott a gyimesi Bokor Imrével és a felcsíki származású Györfi Erzsikével létrehoztuk a Barozdát, majd megnyílt a csíkszeredai táncház. Beindultak a tévében a műfajt népszerűsítő „Kaláka” műsorok, az erdélyi táncháztalálkozók, megvalósult az első (gyimesi) táncháztábor. Alig néhány év alatt a táncház kezdett elfogadottá válni. Akkoriban a csíkszeredai Mikó-várban működő Népi Alkotások Házánál dolgoztam zenei szakértőként. Ugyanebben az épületben működött a Csíkszeredai Múzeum, s ott dolgozott Miklóssy Vári Vilmos, egy botanikus

A Barozda eredeti felállásban a 2. Régizene Fesztiválon. Csíkszereda, 1981.

4

barátom, akinek rögeszméje volt Erdély régi kulturális értékeinek széleskörű megismertetése, hiszen ezt az akkori iskolarendszer nem tette meg. 1978-ban szervezett egy Ex libris kiállítást, s arra kérte a Barozdát, hogy ennek megnyitóján vegyen részt, de ne népzenét, hanem régizenét játszva, lehetőleg a Kájoni-kódexből, mert Kájoni sokáig Csíksomlyón működött, s így ennek lokális jelentősége is volt. Zenész múltunk következtében úgy álltunk fel, hogy Györfi Erzsike énekelt, én voltam a blockflötés, Bokor Imre csellózott, Simó Jóska pedig gitáros előélete alapján a lantot vette kézbe. A következő esztendőben beköszöntött a Kájoni-évforduló, a szerzetes, komponista, orgonista és orgonaépítő születésének 350. évfordulóját ünnepeltük. Kájoni görögkeleti vallású román családból származott, de szülei római katolikus iskolába járatták, s ferencrendi szerzetes lett belőle. Nem tagadta soha román származását, de tevékenységének gerincét a magyar kultúra és a római katolikus egyház iránti elkötelezettség jellemezte. A kommunizmus idején a román kultúrideológusok nem engedték, hogy nevét magyarosan, Kájoni Jánosként írjuk a plakátra, Ioan Căianut szerettek volna helyette. Miklóssy ügyes érveléssel elérte, hogy végül kompromisszum szülessen, s Kájoni egyik, korának szokása szerinti latinos aláírása kerüljön a plakátra és kinagyítva a vár falára: Joannes Kajoni. Miklóssy az évfordulóra Kájoni-konferenciát szervezett, s természetesen koncertet is, amelyen a Barozda mellett az Erdővidéki Camerata is fellépett. Műsorvezetőnek Boros Zoltánt, a bukaresti Román Televízió magyar adásának zenei szerkesztőjét hívta meg, ezáltal sikerült biztosítani a televízió jelenlétét. A sikeres koncert után merült föl a régizene fesztivál ötlete. Miklóssy megnyerte ehhez a megyei Művelődési Tanácsot, társrendező-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

Advertisement