Page 39

ció-folyamatot felölelő leírás. Ez a feladat már rendszerezési képességeket is igényel. A furulyajáték díszítéstechnikájában sok olyan hangot találunk, amelynek sem idő, sem hangértéke nincs. Ez abból fakad, hogy a kifejezőbb játék eléréséhez a frazírozásban kétféle technika együttes használata szükségeltetik. Az ujj és a nyelv közösen formálják meg a kívánt tagolást. Az ujjnak ezt a mozdulatát „billentés”-nek nevezik, melynek jellegzetessége, hogy a megfújt hang fölötti „hangot” szólaltatja meg egy pillanatra. Ennek célja, hogy bár konkrét hangmagasságot nem képezünk vele, de az adott hang hangsúlyát a „billentett hang” magas intonációja is kiemelje. Ezeknek a „billentéseknek” a fogásai nem hasonlítanak semelyik konkrét hang fogásához, ezért nehéz őket kottában jelölni. Adatközlőnként is, tájegységenként is változhat ezek helye, jellege. A stíluselemek között is meghatározó szerepük van. Ezért igen fontos a jelölésük, ami a hozzá hangmagasságban legközelebb álló hang helyén történik kisebb méretben, kottafej helyett x-szel jelölve. Az így kialakított kot-

tafejhez a szár elengedhetetlen a kötések ábrázolása miatt. Ez azonban nem meríti ki a konkrét definíciót, ezért érdemes az adott dallam vagy tájegység ismertetésében pontosan meghatározni ennek gyakorlati módját. A magyar népzene ritmikája erősen kötődik a magyar nyelvhez. Ez a zenében vagy az énekben okozhat valós vagy vélt aszimmetriát. Ezalatt azt értem, hogy ha a magyar nyelv elölhangsúlyos ritmusát egy énekes dallam kíséretében figyeljük meg, vélt aszimmetriát fedezhetünk fel benne, mert a dinamika nem kiegyensúlyozott. Ha ugyanez a dallam tánckíséretként funkcionál, a ritmus kiegyenlítődhet: például énekes dallam „lapos magyaros”-ként. Ezt a kottaírásban nem kell jelölni, mert helyes játék esetén az ének „viszi” a kísérő hangszert, akár énekes által, akár belül, magunkban szól az. Ilyen esetben ne féljünk ezeket az aszimmetriákat furulyajátékunkban is alkalmazni. A konkrét ritmikájú dallamoknál természetesen a jelölés egyértelmű. Ezek ütemmutatója a magyar népzenében általában, a teljesség igénye nélkül, lehet 2/4, 3/4, 4/4, 5/8, 6/8, 7/8 (Moldva), 9/16 (Gyimesben) stb., de heteroritmikus dallamokkal is találkozunk. A következő problémát az okozza, hogy a furulyás játékmód olyan stíluselemeket is

tartalmaz, amelyek megfelelő jelölés nélkül a lejegyzett anyagban, egy népzenében járatlan olvasó számára felszínre sem kerülnek, nemhogy stílushűen vissza tudnák adni az eredeti játékmódot. Ilyen például a már említett „dünnyögés”, amit a játékos a dallamjáték alatt beledúdol a hangszerbe. Ennek hangmagassága általában az adott dallam vagy a furulya tonalitása körüli hang. Észrevételem szerint a furulyás számára ez a legkényelmesebb hang, amit ki tud adni a torkán. Ezért ha olyan furulyán kell játszania, melyen a dallam más tonalitásban van, mint ez az előbb említett, számára kényelmes énekes fekvés, akkor azt a hangszert nem fogja megfelelőnek találni, mert disszonanciát okoz a kétfajta tonalitás egymáshoz képest. Van, hogy a „dünnyögés” nem követi a dallamot, hanem csak orgonapont gyanánt, basszus szólamként szól. Van, hogy csak részben követi a dallamot. Egyedül a dunántúli hosszúfurulya játékmódjában ismeretes, hogy a „dünnyögés” hangmagassága bizonyos hangoknál kvint távolságú. Míg az előbbieket a dallam vagy a stílus ismertetésénél kell szóban kifejteni, az utóbbinál a Juhász Zoltán: Furulyaiskola VI. Dél-Dunántúl című tankönyvében használt gyakorlatot érdemes követni. Eszerint az énekelt hangok jelölése a kottafejek helyén üres rombuszokkal történik, második szólam gyanánt. Még egy technika leírására hívnám föl a figyelmet. Ez pedig a sípnyílás alsó ajakkal történő befedése. Ennek funkciója kettős: 1. felhangokat képez a megszólaltatott hang mellé, ezáltal

teltebbé, erőteljesebbé válik a hangzás (ez a technika csak az erdélyi típusú furulyáknál lehetséges, mert a magyarországiaknál a szélcsatorna túl hosszú, így annak befedése lehetetlen); 2. segítséget nyújt az intonációban (minél jobban befedjük, annál

mélyebb lesz a hang). Ezen technika lejegyzése nem igényel külön jelölési módot, de használatára feltétlenül fel kell hívni a figyelmet, mert ez a magyar nyelvterület keleti felén fontos stíluselem. Mindezek elősegítik a népzene pontos dokumentálását, ám ha nem fektetünk elég hangsúlyt az eredeti felvételek hallgatására – tanárként hallgattatására –, a tanuló soha nem fogja átlátni azt az egységes folyamatot, amely a népzene alapszellemisége. Ez a gondolkodásmód fejleszti a memóriát, az egységben való gondolkodást, és így hasznos lehet egy komolyzenei hangszer tanulása esetén is. Bolya Dániel (folytatása következik)

39

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

folkMAGazin 2010/6  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Barozda mindörökké; Megjelent a teljes Új Pátria sorozat; Németh G. István: Rost Andrea népdalokat énekel; Mi...

Advertisement