Page 8

„Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül...” Hála József és G. Szabó Zoltán könyve az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából „Múlt vasárnap a Csallóközben, most itt, jövő vasárnap Ipolyságon, dudások, kanászok társaságában, hej haj ez ám az élet” – írta Bartók Béla Szegedről 1910. november 11-én Freund Etelkának. Ezt követően a megszólított zongoraművésznő, az egykori zeneszerzés-tanítvány a november 13-án Ipolyságon kelt levelezőlapon már csak a következő egy sornyi üdvözletet kapta: „Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül...”. A jeles tudós és zeneművész – szokásával ellentétben – ily röviden, kurtán adott hírt magáról, mert sok dolga akadt: több mint egy tucatnyi pásztor (főleg kanász) tülök-, duda- és furulyajátékát, valamint dalolását kellett fonográfhengerekre rögzítenie. És ő lelkesen, nagy örömmel és szellemi élvezettel használta ki a nap – ma már tudjuk, hogy a magyar és egyetemes néprajz- és népzenekutatás egyik nevezetes napja – minden percét, pillanatát. De hogyan is került sor erre a máig ható, egyedülálló tudományos és művészi eredményeket hozó gyűjtésre? A Hontmegyei Gazdasági Egyesület 1910. szeptember 24. és október 2. között nagy kiállítást rendezett Ipolyságon – ma Šahy Szlovákiában – azzal a céllal, hogy a megye mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi állapotát bemutassa. A kiállításnak – a korszellemnek megfelelően – háziipari és néprajzi része is volt. Az utóbbi tárlat tárgyainak egy részét a megye különböző településeiről küldték Ipolyságra, más részüket a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának fiatal gyakornoka, Györffy István (1884–1939), a későbbi kiváló, iskolateremtő néprajztudós gyűjtötte össze szorgos, kitartó munkával. Györffy gyűjtőútjai során felfigyelt a Hont megyei pásztorok, különösen a kanászok virtuóz tülök- és dudajátékára, amelyről értesítette hivatali feletteseit. A Magyar Nemzeti Múzeum ennek alapján kérte fel Bartók Bélát (1881–1945), az akkor már nemzetközi hírű zongoraművészt, az ismert zeneszerzőt, a budapesti Zeneakadémia tanárát, az 1904-től (1906 óta fonográffal is) népdalokat és népzenét gyűjtő folkloristát hangfelvételek készítésére. Erre 1910. november 13-án (vasárnap) került sor Hont megye központjában, Ipolyságon egy kanászhangverseny keretében. Ezt a vetélkedést a sikeres sportmúlttal (olimpiai helyezésekkel is) rendelkező, a közeli Bernecén (ma a Pest megyei Bernecebaráti része) eredményesen gazdálkodó jeles műgyűjtő, híres vadász, akkor a megyei levéltárosi teendőket is ellátó Szokolyi Alajos (1871–1932) szervezte meg. Úgy, hogy saját pénzéből, nagyvonalú mecénásként – a hangversenyt így valóságos versennyé téve! – díjakat ajánlott fel a nyerteseknek, a helyezetteknek és napidíjat, teljes ellátást minden résztvevőnek. Az eseményt „A honti igricek” című, először 1926-ban megjelent, írói fantáziával jócskán kiszínezett novellájában Móra Ferenc is megörökítette, amelynek alapján a Magyar Televízió 1986-ban játékfilmet készített. A Magyarországon először párhuzamosan zajló tárgygyűjtés és népzenei hangrögzítés eredményeképpen, Györffy István munkája révén a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára (a mai Néprajzi Múzeum) mintegy háromszáz tárggyal gazdagodott, Bartók Béla pedig az általa fonográfhengerekre vett dalok és dallamok közül később többet felhasznált tudományos munkáiban és zeneműveiben. A Bobál Sámuel egyházmaróti evangélikus lelkésszel történt 1910. évi ipolysági megismerkedése pedig később mintegy kétszáz honti szlovák népdal összegyűjtését eredményezte. Az ipolysági néprajzi és népzenei gyűjtés századik évfordulója alkalmából a Timp Kiadó gondozásában jelent meg kötetünk. A nevezetes kanászhangverseny ismertetése előtt – elsősorban a Nép-

8

rajzi Múzeum gyűjteményei alapján – a duda vázlatos kutatástörténetét adjuk közre és bemutatjuk legfontosabb, a Kárpát-medence központi részén használt típusait, köztük a kanászhangversenyen főszerepet játszó palóc dudát és a szlovák dudyt vagy gajdyt. Az ipolysági események felelevenítése után szót ejtünk Móra Ferenc „A honti igricek” című novellájáról, az abból készült tévéfilmről és ismertetjük, hogy a honti dalok és dallamok közül melyek és hogyan jelennek meg Bartók Béla tanulmányaiban, könyveiben és művészi kompozícióiban. Ezután a zseniális zeneszerzőnek a dudához való viszonyulását taglaljuk, majd röviden sorra vesszük a duda mint hangszer kutatásában és a dudadallamok gyűjtésében nyomdokaiban járó jelentősebb kutatókat, hangszerkészítőket és hangszeres játékosokat. A függelékben az ipolysági gazdasági kiállításról és a kanászhangversenyről szóló írásokat (köztük Györffy István hiteles helyszíni tudósításait) és Móra Ferenc fent említett művét kötöttük csokorba. Az irodalomjegyzék nemcsak a felhasznált, hanem a téma iránt érdeklődőknek ajánlott könyvek, tanulmányok és cikkek adatait is tartalmazza. Kötetünk – szándékaink szerint – főhajtás Bartók Béla, Györffy István és Szokolyi Alajos emléke előtt. Közös munkájuk európai jelentőségű, az aerofon hangszerkutatás máig egyik legjelentősebb eseménye volt. A könyv egy évszázad távolából tiszteletadás Semetke Mihálynak és Csuvara Mihálynak, valamint ismeretlen pásztortársaiknak is – akiknek Hont megyei tájakon kristályosodott dalai és dallamai, Bartók feldolgozásai révén, százak és ezrek gyönyörűségére, ma is gyakran felcsendülnek a világ nagy hangversenytermeiben... A szerzők

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

Advertisement