Page 44

Az „Öreg Fülöp” Emlékezés a decsi táncos népművészre, Fülöp Ferencre (Decs, Tolna megye, 2004. augusztus 24., Pál Bözsi udvarán). Gyűjtő: Taba Csaba, lejegyezte: Fejér Erika. A beszélgetés résztvevői: Farkas Lászlóné Pál Bözsi (szül.: 1938. július 21., Decs), Baller Györgyné Döme Éva (1937. április 17., Szekszárd), Farkas Józsefné Dani Bözsi (1929. október 3., Decs), Madarász Ferencné Csízik Maris (1931. június 20., Decs), Figler Ferenc tamburás (1927. november 26., Decs). Figler Ferenc (FF): – Az öreg Fülöp Feri bácsiva kezdtük mi végeredménybe. Hát elég régen vót. Talán a 40-es évek, ’47, mikó az MNDSZ megalakút és a Feri bácsi, Berekai Éva néni, hát ezek vótak az éltáncosok. Nagyon sokfelé megjártuk vele az országot, mer hát vitték is az öreget. Nagyon tudta a főleg a verbunkot táncóta, de hát a csárdást is, ezt a igazi fülöpös, vagy hogy mondjam decsi, ezt a mártogatós csárdást táncóták és hát bizon a Rábai három nap ott tartott bennünket Balatonfüreden. A Laci [Pál Bözsi férje] is ott vót velünk. Kár, hogy nem él má! Aztá hát bizon az öreget visszahívták egymás után hússzó legalább vagy huszonötsző is. Hát ugye írták a lépéseit neki, de hússzó visszahívták, az hússzó másként táncóta. Mindég mást táncót. A Rábai Miklós mondta, hogy aszongya, ez nem igaz, hogy ennyit tud fejbe. Hát valamikó állítólag huszár vót a Feri bácsi és ott tanúta ezt a verbunkos dógokat. Az nagyon tudott táncóni, szóval hihetetlenű járta. [A két szövegrész között arról mesélt, hogy mikor és kitől tanult muzsikálni.] Hát így vót Decsen két cigányzenekar, az az igazság és jó zenekarok vótak, akik széFülöp Ferenc (Dinnyés, 1885. január 13. – Dunaújváros, 1962. június 2.) Szülei a Velencei-tó partjáról költöztek a Sárközbe. Édesapja korai halála után neki kellett eltartania a családot. Viszonylag későn, 13-14 éves korában kezdett el csak táncot tanulni. Az idősebb legényektől ellesett mozdulatokat esténként az istállóban, a jászol szélébe kapaszkodva gyakorolta ki. Az 1948-as kultúrverseny vármegyék közötti versenyén Szekszárdon első díjat kapott. Ő őrizte meg a legszebb formában a decsi táncolási mód sajátosságait, különösen verbunkja tette őt országszerte ismertté, elismertté. A Decsi Népi Együttes alapító tagja volt. Neki is köszönhető hogy az 1952–53. évi II. Országos Kultúrversenyen a decsi együttes kiválóan szerepelt a pilisi és bátai együttessel együtt. Szívesen adta át tudását a fiataloknak, ily módon több nemzedéket ismertetett meg a decsi táncok fortélyaival. Egykori lakóháza falán, Decsen emléktábla őrzi emlékét. Fülöp Ferenc a táncos hagyományőrzők közül elsőként nyerte el a Népművészet Mestere címet 1953-ban.

44

Fülöp Ferenc (1885–1962). Verbunk. Falus Károly felvétele, 1952. MTA ZTI Néptánc Archívum Táncfotótára

pen muzsikátak, de hát meghallották a fiataljai a tamburát, meg hát mi is fiatalok vótunk az az igazság, és akkor aztán hívtak bennünket a bálba. De elejibe röstekedve, de azé azt kimuzsikátuk a bált, azt az öreg Fülöp Feri bácsiva is így kerűtünk kapcsolatba, mer hallgatott bennünket valahol ilyen, akkó má vótak ilyen, hogy mondjam, nem kultúrház, hanem ilyen nagyobb helyiségek, KISZ-helyiségek és akkor mink minden vasárnap, mer akkor még nem volt szabad szombat meg ilyesmi, csak vasárnap. Délután akkor muzsikátunk este tízig önszorgalombó, és így jöttek a fiatalok táncóni, örűtek neki, hogy van aki muzsikál nekik, mer hát mi nem kértünk se pénzt semmit, hanem mi ezt. A lényeg az, hogy aztán a Feri bácsi valahol hallott bennünket, azt ugye a tambura azér ütemesebb hangszer mind a, nem ilyen, nem meg ezek a cigányok másként muzsikálják még a csárdást is. Tehát más tempóba és akkó az öreg hagatott aszongya, hogy majd együttök aztán nekem is muzsikátok azt akkó hát a soha nem felejtel el a „Ritka búzára” kezdte ő a táncát. A verbunkot „tiszta búzára”, de hát csodálatossan és akkor hát ugye szakemberek meghallgattak bennünket, akkor mondták, hogy azér mégis népdalt köllene, mert hát a „ritka búza” az nem népdal.

Taba Csaba (TCS): – De Feri bácsi erre szerette táncolni? Kifejezetten azt szerette? FF: – Igen. Igen, mer ő a katona idejében is erre táncót. Tehát erre a nótára táncót a „ritka búzára” és akkó az öreg, hát egy nagyon ütemes, jó, ilyen csárdás inkább, de hát lehet egy kicsit tehát verbunkra. Az öreg beállította a tempót és akkor hát mi úgy csinátuk, ahogy ő dirigáta és akkor a végin mi lettünk a házi zenészei. Még vótunk a lakásán is, mer egy időben a Lajos mérte a bort, a fia, aztán meghívott bennünket. TCS: – Hogy otthon muzsikáljanak neki, és akkor ő egyedül táncolt? Csak hallgatta, vagy mulatott rá? FF: – Annak nem sok köllött. Némelyik ember ugye zenét hall akkor nótázott, az öreg meg mingyá táncra perdűt, mer nagyon szeretett táncolni, meg tudott is. Hát szóval én még olyan táncost nem láttam, sokfelé muzsikátunk az öreg Kovács bácsinak Pilisen meg több helyre, meg tudta is az öreg a is szépen, de így mint a Feri bácsi, ilyen táncos itt a Sárközben nem emlékszek én, hogy lett vóna. Szóval kegyetlenű. Az tényleg Népművészet Mestere vót. Meg hát az Éva néni, a Berekai, akivel szeretett táncóni. Hát azt, amikor a mártogatóst megmutatták a fiataloknak, elég nehezen tudták megtanúlni. Az az igazság, Decsen sok tánciskola vót. Na most ugye ottan ilyen magyarossan tanítogatták a csárdást, nem ezt a térdhajlással, hanem ilyen szögletessen köllött táncóni, ugye jártam én is öleget, és az az igazság, hogy az öreg mutatta meg aztán ezt az igazi, hogy hogy kő a csárdást, meg az Éva néni. TCS: – Ők tanítottak is az együttesben? FF: – Ő tőle tanútak. Igen. Hát akkó má aztán hoztak korejográfust is. Járt ide a Vadas, ha tetszik ismerni. Akkor jó páran. A Pesovár is, sőt a Timárral is dógoztunk együtt sokat Őcsénybe, az őcsényiekke is. Úgyhogy akkor má aztán azok átvették az öregnek a lépéseit, hát ugye megörökítették és abból született itt az itteni csárdás, az ugrós meg ezek. TCS: – Feri bácsi elmuzsikálná a „ritka árpát”, ahogy azt a Fülöp Feri bácsi szerette ? Pál Bözsi (PB): – Meg még utána azt muzsikáld, hogy „pruszlikomon piros rózsa”, me arra is táncóta a verbunkot [Pál Bözsi mondja a nóta szövegét, közben Figler Ferenc tamburán muzsikálja.]

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

Advertisement