Page 43

Az utolsó kürti klarinétos C

sillag József „Pala” 1944. március 28-án született Kürtön. Édesapja szintén kürti zenész volt, édesanyja Budapestről származott. Apai dédnagyapja zsidó származású volt, aki az 1800-as évek végén egy zenészdinasztia lányát vette el. Nagyapja, Csillag Ferenc már aktív zenész volt, csakúgy, mint fia, ifj. Csillag Ferenc, Csillag József édesapja. Édesanyja, Mezei Julianna és nagymamája, Mezei Mária igen pártolták a muzsikus életet, hiszen muzsikus családból való származásuk miatt ez náluk hagyomány volt évszázadok óta, Budapesten is. A zenével gyermekkora óta együtt élt, mivel a családban mindenki muzsikált. Hét éves korától próbálgatta a hangszereket, mindegyikbe belekóstolt egy kicsit, azonban szívéhez igazán a klarinét és a szaxofon került közel. Négyen voltak testvérek, a többiek is zenéltek: Vilmos harmonikázott, de jól bőgőzött is, Ferenc brácsázott, Rudolf szaxofonozott. A muzsikát természetesen a család viszi tovább, Vilmosnak két cimbalmos fia van, akik a mai napig aktív muzsikusok: József Salzburgban, Vilmos pedig otthon muzsikál. Harmadik unokaöccse, Zsemberi József „Johann” pedig Bécsben zenél. Csillag Józsefnek régebben volt esz-klarinétja is, és olyan fúvókát használt, amihez madzaggal kellett odaerősíteni a nádat. A kezdet nehéz volt, mert első lakodalmi élménye igen megviselte. Ugyan klarinétozott és szaxofonozott is, de dallamrepertoárja még igen szegényes volt. Ahogy mesélte, mindig emlékezni fog arra, amikor egy nagy bajszú öreg odament hozzá és azt mondta neki: „Fújd meg fiam!”, és ezt éppen egy olyan nótánál mondta, amit József nem ismert. Ráadásul az egész estés fújástól jól bedagadt a szája is szegénynek. Gondolta is magában, hogy kell-e ez neki, de szerencsére nem hagyta abba és idővel beletanult. Klarinétozni, szaxofonozni Érsekújváron és Pozsonyban tanult különféle zenészektől. Tánczenészek, roma muzsikusok, klasszikus zenészek segítették előrehaladását a kottaolvasásban, de főleg a muzsikálásban, az improvizálásban, a variációk alkalmazásában és a dallamrepertoár kialakításában. Kürtön és környékén jórészt magyaroknak muzsikáltak a lakodalmakban, mivel itt alig volt szlovák ajkú ember a második világháború utáni időszakban. Csak akkor kellett szlovák zenét is játszaniuk, amikor valamelyik házasulandó fél szlovák volt. Ilyenkor került elő a szlovák zene, bár sok az olyan dal, aminek van szlovák és magyar szövege is. A zenekar családi alapon működött. Vittek mindenkit, aki muzsikus volt a rokonságban, akkor is, ha nem játszott olyan jól. A fúvós nagy kincsnek számított, s Kürtön nem volt sok belőlük, ezért a zenekarok szinte összevesztek azon, hogy kié legyen az a kevés. Nem egyszer előfordult, hogy a családi zenekarnak osztódnia kellett, mivel a lányos és a fiús háznál külön-külön kellett muzsikálni. Régen rengeteg helyen szerepeltek, még ha csak Kürtöt és a környező kis településeket vesszük is számba. Szombat, vasárnap, hétfő voltak a legzsúfoltabb napok, amelyekre a lakodalmak, búcsúk, szüreti bálok és más rendezvények estek. A zenekar azonban nem csak ezen a vidéken muzsikált. Sokat jártak Bécsbe is, ahol egy állandó helyen éveken át játszottak. Csillag József katonaéveit Csehországban töltötte, ahová hangszerét is magával vitte. Sajnos katonazenekarba nem került be, de azért ott is muzsikált a helyi tánczenekarban. Hivatásos zenész volt, szakvizsgát is tett, amiről papírral rendelkezett. A működési engedély birtokában élt a lehetőséggel és a rendszerváltás környékén egy tánczenekarral kiment Kelet-Németországba zenélni,

négy-öt évre. Ott is és máshol is hatalmas sikere volt a magyar zenészeknek. Érdekes, hogy amikor megkérdeztem Csillag Józsefet, tudták-e a népdalok és magyar nóták közötti különbséget, nemmel felelt. Nekik válogatás nélkül minden zene egyenrangú, mindig azt játszották, amit a vendég hallani akart. Természetesen játszottak tangót, keringőt, valcert, foxot és amit csak kértek tőlük. Itthon annyira ismerte a vendégeket, mindenkinek a nótáját, hogy tudta, kinek, mikor, mit kell játszani anélkül, hogy kérték volna. Ez igazán akkor volt fontos, ha nem volt hegedű a bandában. Ilyenkor egyértelműen a klarinét vagy a cimbalom vitte a zenekart. Csillag József pályafutásának kezdetén a cimbalmosok még nem voltak olyan képzettek, mint manapság, nem voltak annyira tisztában a harmóniákkal, inkább a melódiát játszották. A hangszeres játék évtizedek alatt fejlődött olyan szintre, ahogyan azt napjainkban hallhatjuk a zenekarokban. Régen dallamcentrikusabban játszottak és a kíséret is egyszerűbb volt. A zenekarban mindig négyhúros nagybőgő volt és négyhúros brácsa. A zenészek szinte mindig formaruhában muzsikáltak. Fehér ing, fekete nadrág és mellény volt az általános, de öltönyben is játszottak, ha az kellett. A zenekarban nem volt szokás egymás megviccelése. Inkább a vendégek csináltak például olyat, hogy bezsírozták a vonót, aztán a zenész dobhatta ki a szőrt a vonóból. Azért Kürtön a muzsikus emberek rendkívül nagy tiszteletben álltak, mindenki ismert mindenkit, kicsitől a nagyig. Ma már sajnos nincsenek így megbecsülve, a még élő zenészeket nagyon ritkán hívják muzsikálni. Az igazi magyaros hangzást adó felállást sajnos felváltotta a szintetizátor, az elektronikus zene. A vendéglátósok inkább bekapcsolnak egy magnót, minthogy zenekart hívjanak, akiknek fizetni kell. * Hála Istennek, Csillag József jó egészségnek örvend. Erőt, egészséget kívánunk neki! Terék József

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

Advertisement