Page 39

A pásztorfurulya és tanítási lehetőségei Adalékok az alapfokú művészetoktatáshoz – III. rész A pásztorfurulya elterjedése a Kárpát-medencében A pásztor mesterség művelése elegendő időt hagy különféle kézműves tevékenységekre. A furulyakészítés szerszámai elfértek egy tarisznyában. Adva volt a lehetőség hangszerek készítésére is. A keleti területeken, Erdélyben és Moldvában a szűkülő típus a jellemző. Magyarok és románok egyaránt használják, csakúgy, mint az iker- vagy kettősfurulyát. Ugyancsak pásztorhangszernek mondható a román típusú kaval és a tilinkó, amelyek a magyarság által csak Moldvában használatosak. A magyar nyelvterület többi részén a párhuzamos furatú furulya terjedt el, melynek harántsípos párja, a flóta is itt honos. Az iker- vagy kettősfurulya tulajdonképpen két egymáshoz illesztett, vagy eleve egy darabból készített, két síppal ellátott hangszer. Több fajtáját ismerjük. Legegyszerűbb az, amelynek egyik csövén hat lyuk található, míg a másikon nincsenek hangképző lyukak. Ez utóbbi a dallamot kíséri a fúváserősségtől függő felhangokkal. Találunk olyat is, amelyen a hatlukú cső mellettire egy lyukat fúrtak, az első és második fokú zárlat különbségének megoldására. A szerbek és horvátok lakta területeken használják a dvojnicét. Ez is az iker- vagy kettősfurulya egy fajtája. Ugyanitt használnak valamelyest „dúrosított” hangsorú, szűkített végű furulyákat rövid szélhasító rézsűvel és hátsó oktávváltó lyukkal ellátva, de ez a típus a XX. század harmadik harmadában jelent csak meg. Ezek általában „C”, „D” és „E” alaphangúak és kétszólamú (tercelő) furulyajátékot tesznek lehetővé. A Dunántúlról ismerjük a hosszú furulyát, melynek egy fajtáját Herman Ottó a Mátrában is megtalálta. Ugyancsak megtaláljuk a Dunántúlon a flótát, amit Palócföldön is használnak. A harántfuvolák régebben az egész nyelvterületen előfordultak. A Felvidéken a szlovákság jellegzetes pásztorhangszere a fujara.

a házigazda gyakran megfogadott egy-egy zenészt, de sohasem egész zenekart. A hangszer tájegységenként változott. Lehetett citera, tekerőlant, hegedű és természetesen pásztorfurulya, amely egyszerűsége és kis mérete miatt kifejezetten alkalmas volt ezen feladat ellátására. Stílusa, díszítésmódja hozzáidomult a paraszti énekléshez. Erre legjobb példa az úgynevezett „dunántúli terc” használata, melynek következetessége még tetten érhető a XX. századi gyűjtéseken. A fúvós hangszerek tánc alá való használata jellemző volt egész Európában. A magyar nyelvterületen a vonós hangszerek térhódításával a fúvós hangszerek jelentősége csökkent a tánczenében. A tánckísérő szerep néhol már teljesen kihalt, de van, ahol nyomokban még fellelhető. A székelyföldi betlehemes játékokban szerepel az úgynevezett „pásztortánc”, melyet furulya hangjára járnak. A gyimesi és moldvai csángóknál ma is élő hagyomány a furulyás táncalkalom. Tudnunk kell azonban, hogy a moldvai csángók által játszott táncdallamok túlnyomó része román eredetű és a gyimesiek által használt táncdallamok között is találunk ilyet. Annak feltérképezése, hogy a hajdani furulyás tánczenék hogyan éltek tovább a később

más hangszereken játszott dallamkincsben, még várat magára. Az egyszál furulyával való tánckíséret a közelmúltban már csak a guzsalyasok alkalmával volt jelen a moldvai csángóknál, de újabban a revival-mozgalom által visszahonosított furulyás táncház működik a helyi kulturális életben, legalábbis a nyári hagyományőrző táborok alkalmával. A pásztorfurulya más hangszerekkel való egykori együttes játékának emlékét számos adat őrzi. Ha az időben visszafelé haladunk, először kell megemlítenünk a furulya és gardon kettősét Gyimesből. Ritkán előforduló, de ismert még Moldvából a fu-

A pásztorfurulya szerepe a magyar a paraszti kultúrában A közösségi munkáknak nagy szerepe volt a falusi életben. Ezeknek sokféle formája ismert. A fonók, guzsalyasok, különféle kaláka-munkák elképzelhetetlenek voltak ének és zene nélkül. A kukoricahánás, tollfosztás, közös varrás és hímzés, disznótor, de még az aratás szüneteiben is megszólalhatott az ének, furulyával kísérve. Ilyen alkalmakkor

39

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

Advertisement