__MAIN_TEXT__

Page 32

Hírek a tárogatóról és a IV. Világtalálkozóról Nemrég azt a megjegyzést olvastam a tárogatóról, hogy ez a hangszer ma is képes érzelmeket és indulatokat kiváltani. Nos, ha ezeket a hangszínével és a rajta játszott zenével váltja ki, akkor azt nagyon jól teszi, mert éppen ez a dolga. Az elmúlt húsz évben a tárogatózás a zenekultúra egyre színvonalasabb művelésének irányában haladt előre. A tárogatós mozgalom sokat tett azért, hogy a kromatikus hangolású és pedálos asztali cimbalom mellett szintén bizonyíthatóan Magyarországon keletkezett hangszernek a használatát visszahozza a kultúravesztés folyamatából. Most újra kezdhetünk vele valamit, és nem csak a tárogatós találkozókon!

A

z évente megtartott országos tárogatós találkozók legfontosabb hatásának azt tartom, hogy a zenélés színvonala folyamatosan emelkedik, az ötévente sorra kerülő világtalálkozók között pedig a javulás kifejezetten látványos. Még az újonnan érkezett, vagy kevésbé gyakorlott tárogatósok is jobban játszanak, mint az öt-tíz évvel ezelőttiek. A IV. Tárogatós Világtalálkozót (angol nevén: Tárogató World Congress) idén nyáron is a Nyíregyházához közeli, nemrégen várossá lett Vaján rendezték meg, 2010. június 30. és július 4. között, melyen nagyjából százhúsz tárogatós vett részt elejétől a végéig, és további negyven jött el egy-két napra. A teljes létszámból mintegy húszan érkeztek külföldről. A világtalálkozókon – ahogyan az országos találkozókon is – mindenki bemutatkozhat, leteheti „tárogatós névjegyét”, függetlenül attól, hogy milyen szinten muzsikál. A nyilvános szereplés az újak befogadásának a rítusa, amihez a helyi református templom ad méltó környezetet. A közreműködők meghallgatják egymás játékát, aminek ösztönző hatása a résztvevők szakmai fejlődésének egyik motorja, és ez még a legjobbak között is érvényesül. Ettől a befogadó hozzáállástól élők ezek a találkozók, melyek jelentős részben Nagy Csaba nyíregyházi zenetanár és tárogatós szervezői és pedagógiai képességeinek is köszönhetik sikerüket. Az általa alapított és vezetett Rákóczi Tárogató Egyesület Vaján székel, stílusosan a múzeum épületében, mely eredetileg Vay Ádámnak, a Nagyságos Fejedelem (II. Rákóczi Ferenc) udvari marsalljának a kastélya volt. Az Egyesület rendezi az országos és világtalálkozókat, amelyek összetartják a hazai amatőr és hivatásos tárogatósokat, számos külföldi bevonása mellett. Minden műfajban megmozgatja a tárogatóval foglalkozókat, legyenek azok népzenészek, a nemzeti romantikus dalirodalom megszólaltatói, kortárs komolyzenészek, vagy tárogatóval foglalkozó tudományos kutatók. A történeti tárogatóból a XIX. század végén kifejlesztett reform-tárogatóra jórészt átöröklődtek a XVIII. századi történeti hangszerhez kötődő tartalmak, jelentések. Az új hangszer elsősorban azzal kötődik a Rákóczi-szabadságharchoz, hogy gyakran fújnak rajta a kuruc korból származó darabokat, továbbá olyan későbbieket is, melyek témájukban annak a kornak az eseményeihez, alakjaihoz kapcsolódnak. Azt hiszem, ezek a darabok és ez a fajta romantika már mindig hozzá fog tartozni a tárogatóhoz. Ugyanakkor azonban a tárogatón játszott zenék műfaji választéka gyorsan és folyamatosan bővül, amiről a Világtalálkozó igen színes hangversenyei is tanúskodnak. A Világtalálkozó szervezőinek érdeme az is, hogy a kezdeti bizonytalanság után – szakmai és baráti alapon – román tárogatósokat is bevontak a munkába. Kiemelkedik közülük Dumitru Fărcaş, az 1970-es évektől ismert kolozsvári sztárzenész, aki az előző Világtalálkozón is részt vett. Technikai tudása mellett játéka megmutatja, hogyan lehet szélesen, nagyívűen megformált, bátran vállalt érzelmeket kifejezni ezen a hangszeren. A magyar tárogatózás fejlődésének kézenfekvő útja, hogy a népi furulyadallamok tárogatón való megszólaltatása mellett a magyar hangszeres népzene olyan más területeivel is foglalkozzon, mint amilyenek például az erdélyi vonós zenék. Néhány magyar zenész ezt már el is kezdte, amihez szükség van a technikai fejlődés-

32

Rákóczi Tárogató Együttes

re. A román tárogatósok nagy súlyt helyeznek a technikára. Vajáról nézve úgy tűnik, hogy stílusuk meglehetősen egységes, amit szinte mindegyik játékos követ, és amely mintának számít a nyugat-európai tárogatósok számára. Az idei Világtalálkozónak a szokásokhoz híven feszes és tartalmas programja volt (lásd a www.tarogatocenter.hu honlapon). Délelőtt 9-től ebédig, majd délután 2-től 6-ig előadások és bemutatkozások követték egymást. Mindezek számára auditóriumként a vajai református templom szolgált. Minden tárogatóval kapcsolatos eseménynek, így ennek a programnak is elmaradhatatlan tudományos résztvevője, egyben színvonalas előadója Agócs Gergely. Neki köszönhetjük a tárogató pásztor-, valamint zenekari hangszerként való használatát igazoló és bemutató felvidéki néprajzi adatainkat. Fontos lépése volt a tárogató hivatalos zenei életbe történő visszatérésének, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen két éve újra megkezdték az oktatását. (A két világháború között a Zeneakadémián évekig választható hangszerként szerepelt a tárogató.) A Népzenei Tanszak tanára, Csávás Attila előadást tartott, majd ő és tanítványa, Cserta Balázs a vasvári verbunkot együtt fújták. A Maros menti hallgatóban, lassú és cigánycsárdásban pedig a tanítvány színvonalas játékát mestere mezőségi háromhúros brácsán kísérte. Ezek után egy harmadik taggal kiegészülve – Trió Tárogató néven – háromszólamú műveket adtak elő. Ebben az öszszeállításban a korai reneszánsz stílusú régizenei darabok felől indulva haladtak a modernebb harmóniavilág felé. A magyar tárogatózás egyik tartósnak látszó útja a tárogatókból álló együttesben való muzsikálás, melynek legkönnyebben kezelhető, alapvető formája a trió. Ehhez itt is több közreműködő csoport folyamodott, mint például a szervező egyesület saját triója, a Rákóczi Tárogató Együttes. A másik lehetőség, hogy a tárogatós szólistát két-három vonós vagy pengetős hangszer kíséri. Így bőgő és cimbalom együttese kísérte nagyon nagy sikerrel Dsupin Pált, míg a Liszt-díjas Kiss Gy. László klarinétművész triójának kísérőhangszerei a bőgő és a brácsa voltak. Utóbbiak játszottak kortárs komolyzenét, Könczei Árpád Székely ördöngösét, melyet a szerző erre a három hangszerre írt. Műsoruk másik részét magamban úgy neveztem el, „rokokó gyönyörűségek”. Elképesztő lendülettel, humorral és ízléssel adták elő XIX. századi, korai verbunkos stílu-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

folkMAGazin 2010/5  

A TARTALOMBÓL: M. Nagy Emese: Isten éltesse, Zsiga bácsi!; Sándor Ildikó: Lili dalai; Hála József, G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak...

Advertisement