A FOLKLORISTA VIKÁR BÉLA – V. Képek és dokumentumok a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum kiállításából Szerkesztette: Pávai István „Számos igazgyöngy és sok magyar kölcsön” „...a Kisfaludy-társaság érdemel különös említést, a mely a nem magyar hazai népek költészetének vizsgálata és fordítása körül is érdemeket szerzett. Azonban egyes népeket nem lehet oly szorosan elkülöníteni egymástól, mert számtalan kölcsönhatás nem engedi élesen megvonni a határt. A közös nemzeti munka és a tudomány érdekében egyaránt kívánatos tehát, hogy Magyarországon tért foglaljon a tárgyilagos tudományos irány, hogy ezeket a nemzetet alkotó népeket népiségökben és ethnikus megjelenésökben könnyebb öszszehasonlítás céljából össze lehessen foglalni, és másodszor, hogy a szétszórt népségek, a melyek elszigetelve alig volnának képesek arra, hogy valami befejezettet hozzanak létre, adják össze munkálkodásukat, hogy ez együttes törekvéssel igazán szolgálhassák a tudományt. Nagy elégtétellel konstatálhatjuk, hogy az ezen elvek alapján közelebb megalakult Magyarországi Néprajzi Társaságot, a mely feladatául ismeri, hogy egyenlő tekintettel legyen az ország minden népére, e törekvésében őszintén üdvözölték és támogatják öszszes nemzetiségeink. Kulturéletünkben ez az első hasonló jelenség és remélhető, hogy ezen iránynak meg lesznek a legjobb gyümölcsei úgy tudományos mint társadalmi tekintetben.” (Hermann A. előadása az 1889. évi bécsi anthropologiai kongresszuson) „Mindenekelőtt a dallamok gyűjtésének fontosságát fejtegette [Vikár Béla], e részben a nemzeti zene művelése, fejlesztése szempontjából a dallamgyűjtésnek nemcsak zenetudományi, hanem a nemzeti politika szempontjából is nagy fontosságát élénken illusztrálta. Kiemelte Vikár, hogy a dallamok gyűjtésének a hazai nemzetiségek zenéjére is ki kell terjednie, mert ezek közt szintén számos igazgyöngy és sok magyar kölcsön van, ép úgy, amint né-
pünk is sok dallamot vesz át a nemzetiségektől.” (Nyikai: A Fehér Nyikó völgyéből, 1900. április 18.) „A fonográf néprajzi gyűjtések céljára történő használata teljes mértékben meghonosodott. Sebestyén Gyula, a néprajzi társaság jelenlegi titkára a fonográf segítségével állította össze ősi eposzgyűjteményét, a fonográf segítette dr. Balassa Józsefet fonetikai tanulmányaiban, Kunos Ignác, az Akadémia tagja ily módon gyűjtötte össze a magyarországi török dalokat (Ada-Káleh), Wosinszky Móric apát hazánk délnyugati részében gyűjtötte a magyarok és németek (svábok) verses hagyományait, a kápolnai Paur Géza a magyarországi műzenéből gyűjtött mintákat stb.” (Vikár B.: A magyarországi népdalok fonográfos gyüjtése, 1900) „Marci fiammal 30 db. új hengert gyűjtöttünk tót dalokkal. Ezeket előre küldöm általa, megjegyezvén, hogy a minisztérium megbízásából tavaly gyűjtött magyar hengereket – miután Kereszty [István] hetenkint nálam lekótázásukat végzi – majd csak a jövő hó folyamán adhatom át. E tót hengerek átvétele iránt (a Muzeum részéről) szíves intézkedésedet kérem. Ha nem volna teljes fedezet, az sem baj, hogyha csak egy részét is átvennéd a megállapított kulcs szerint, s a többi későbbre marad.” (Vikár B. levele a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya igazgatójának, 1907) „Európában elször” „Gyűjteményünk a külföld figyelmét is felkeltette. A tudományos világ néhány német-, orosz-, finnországi híressége: Henrik Paasonen, a Helsingforsi Egyetem professzora, Hugo Schuchardt az ausztriai Grazból, Guillaume Radloff Szentpétervárról és mások különös figyelmet szenteltek a múzeumunk e különlegességének.” (Vikár B.: A magyarországi népdalok fonográfos gyüjtése, 1900)
Barcasági muzsikusok. Brassó vm., 1903 (Készítette: Vikár Béla és Kőnig György. Néprajzi Múzeum)
28