{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 4

hangulat olyan volt, mint a falusi vásároké, barátkozhattál miközben régi viseletek között turkáltál és házi pálinkát kóstolgattál. Többé nem. Most olyan, mintha szezonvégi kiárusítást tartanának egy zsúfolt metrószerelvényen. Székről továbbra is sok árus érkezik – a nők, mint mindig, piros szoknyában és fejkendőben –, emellett jó látni az erdélyi Gábor-cigányokat is, akik megragadják az alkalmat, hogy Budapesten áruljanak viseleteket. A küzdőteret a „népi tömeg” lehengerlő látványa tölti be... Tánctanítás egy kosárlabda-pályán: nem nyújt nagyobb élményt, mint megtanítani az embereket egy körben ritmusra ugrálni. A revival-bandák nélkülözhetetlen hozzátartozói ennek a látványosságnak. Szinte megállás nélkül váltják egymást a színpadon, a nem túl jó hangosítás miatt teleharsogva az egész küzdőteret. A színpadi produkciókat csak akkor érdemes nézni, ha egyike vagy azon szerencsétlen iskolások szüleinek, akiket elbuszoztattak ide, hogy az eseményt támogató tévé kameráinak megfelelő mennyiségű hagyomány-felvételét biztosítsák. Igazi zene a négy különteremben hallható, amik a lópatkó alakú Aréna egymással szemközti végén találhatóak – ez azt jelenti, hogy eljutni oda csak az Arénát körbejárva, néhány kilométeres gyaloglás után lehet, megmászva közben egy-két emeletnyi szintet. Mellesleg a táncos programoknak szentelt különterem a lehető legalkalmatlanabb hely a táncolásra: alacsony mennyezetű és szőnyeggel borított.

Moldvai tánctanítás

4

Összességében az Aréna nem egészen elsőrangú helyszín egy olyan fesztiválnak, ami elvileg a néptáncról szól. Persze a látogató így is-úgy is szereti. De miért várják el tőlük, hogy beérjék a kevésbé jóval? Mi a helyzet a kinti folk-kocsma területével? Eredetileg ez a Stadionok állomás alsó szintje, ami a buszpályaudvarhoz tartozik, egy félhomályos, visszhangos, betonterem. Mégis ez az a hely, ahol a legjobb zene található: én is idejöttem ebédidőben, hogy meghallgassam az erdélyi Palatkai banda bemelegítését. A legnagyobb bánatom, hogy évről-évre egyre kevesebb autentikus zenész jelenik meg a fesztiválon, a hangsúly egyre inkább áthelyeződik a revival népzenei mozgalomra. Nem arról van szó, hogy már ne lennének falusi bandák, mert vannak! A fiatal népzenészeknek, akik nem Budapesten élnek, ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy együtt zenélhessenek olyan muzsikusokkal, mint például a Palatkai banda, ami életre szóló élményt jelent, és a legtöbb fiatal emiatt jön a Táncháztalálkozóra. A zenekarok és a rajongóik is megérdemelnének egy kellemesebb atmoszférájú helyet, mint egy buszparkoló. Hogy pozitívumot is említsek, idén rendeztek egy fotó-kiállítást „Apák és fiúk” címmel, a magyar népzenei életből válogatva szereplőit. Ott volt a mi Pumánk, akinek már a fia, „Kispuma” is vezető brácsás szerepet tölt be a fiatal táncházas zenészek között. Sőt, a Muzsikásból Hamar Dániel is ott pózol büszkén felnőtt fiai előtt. „Dumneazu” (Bede Judit fordítása)

* Nagyon meglepődtem, hogy a Táncháztalálkozó honlapján hivatkozást találtam egy bizonyos „Dumneazu” blogjára, amely valóságos panaszlajstromot sorol fel az idei fesztiválról. Ez nagyjából olyan, mintha egy vendéglő a konyhájáról írt kedvezőtlen kritikát kitenné a kirakatba. Nem tudtam elképzelni, hogy miért. Talán a honlap szerkesztői nem olvasták át? Vagy hívei annak a hollywoodi bölcsességnek, miszerint rossz kritika nem létezik? Vagy talán a szervezők magabiztosan úgy gondolják, a Táncháztalálkozó van an�nyira élménygazdag, hogy elbír némi barátságos kritikát? Ha így áll a dolog, szerintem igazuk van. Kapásból tíz okot is összeírtam, hogy miért. 1. A táncház jellegéből fakadóan erre a nagyszerű eseményre nem passzív nézők, hanem aktív résztvevők jönnek el. Hol máshol, milyen más fesztiválon lehetne például közel 24 órányi tánctanításban részt venni? 2. A résztvevőknek a találkozó bepillantást nyújt mintegy ötven tájegység zenei és tánchagyományába, és nem csak a magyarországi, illetve erdélyi magyarságéba, hanem cigány, román, délszláv, szlovák és más közösségekébe. 3. A Táncháztalálkozó több mint félszáz zenekart, bandát, zenei formációt hoz össze, a csodalátos palatkaiaktól kezdve a művészeti iskolák ifjú növendékeiig, akik szorgalmasan tanulják falusi mestereik művészetét. 4. Ez a fesztivál annak a hagyománymentő mozgalomnak a kirakata, amely egyedülálló a világon. Itt gyerekseregeket, sőt kamaszokat is látni, amint jókedvűen tanulják elődeik hagyományait. 5. A Táncháztalálkozón csodálatosan kevere-

fotó: Gorácz József

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement