Page 35

gyakran ostromolnak minket ilyen jellegű problémákkal. Az oktatás célja, hogy a mindenkori etalont, a népzenei „ősformát”, a variánsokban élő „műalkotást” tanítsa meg, ez a kiindulás mindenkinek. A piac diktálta sztár-gyártó korszakkal az a probléma, hogy anélkül születnek meg ezek a feldolgozások, hogy készítőik ezzel az eredeti formával, az eredeti felhangzással, eredeti stílussal, ennek az egésznek a szellemi hátterével, esztétikájával tisztában lennének. Persze tehetségtől függ, de emiatt gyakran esztétikailag és zeneileg elborzasztó torzszülöttek jönnek létre. Ugyanakkor a médián keresztül kapott nagy mértékű támogatás miatt a széles közönségnél ez vagy úgy csapódik le, hogy ez egy fajta népzene, vagy hogy ez lenne fontos a népzenéből, és ezért érdemes a népzenével foglalkozni. Nekünk meg az a célunk, és ebben egyetértettünk a tanszéken, hogy számunkra a népzene önmagában olyan érték, amelyet szeretünk, amelyet – a gyakorló zenész kollégák – nagyon szeretnek játszani, ez jelenti számukra a biztos talapzatot. Amilyen alapként a nagyok kezelték a népzenét. Magatartásbeli, művészi, esztétikai és etikai kérdés is egyben, hogyan viszonyulunk a népzenéhez. Fontos lenne az emberekkel tudatosítani, hogy önmagában ez a szilárd alap is nagyon jól „fogyasztható”, önmagát képes művészileg, zeneileg is fenntartani. Ugye, az fel sem merül az emberekben, amikor egy Bach-feldolgozást hallanak, hogy az Bach lenne. Persze a komolyzenei feldolgozásnál sokkal hamarabb kiderül az átlag hallgató számára, hogy valaki milyen szinten tudott hozzányúlni, de ettől nem válik senki nagy zeneszerzővé. Míg a népzenében világzene címén jelenleg bármit el lehet adni, és „zeneszerzőként” lehet tetszelegni. Ennek megfelelően születnek is a különböző félresikerült, dilettáns alkotások. – Mikor indul az a fajta elméleti képzés, amelynek eredményeképpen legalább olyan színvonalú lesz a magyar népzenei, világzenei kritika, mint a klasszikus zenében? A Fidelio is profitálna belőle, az egész zenei sajtóval együtt. – A Zeneakadémián belül azért jól lehatároltak az egyes képzési irányok feladatai. A népzenei kritika léte vagy oktatása inkább kapcsolódhatna a jövőre indítani tervezett etnomuzikológiai mesterképzéshez, ahogy a zenetudományi szakon a hallgatók foglalkoznak kritika írásával. Ha lenne egy ilyen tárgy, akkor természetesen a népzenész hallgatók felvehetnék, és pallérozhatnák magukat ezen a téren is. Ez fontos alap lehetne a szakszerű népzenei kritika létrejöttéhez, de nyilván az is fontos lenne, hogy a nálunk oktató tanárok közül, akinek ehhez megvannak az adottságai, szintén megpróbálná művelni és felkarolni. Mint tudjuk, ez különböző veszélyekkel jár, de a jelenlegi helyzet, hogy valójában a népzenei produkcióknak nincs kritikája, hosszabb távon nem maradhat fenn. Legalább olyan szintű és minőségű kritikára lenne szüksége a műfajnak, mint a jazznek. A népzenei kritika általános hiányának „köszönhető”, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor az egyik újságban megjelent egy nem túl hízelgő kritika az egyik legismertebb népzenei együttesről, óriási felháborodás tört ki. Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb ezen a területen is lesz előrelépés. A Zeneakadémián alkalmazott zeneszerzés szak fog indulni, ami nagyon fontos, hogy a filmzene, a színpadi zene, a reklámzene és más hasonlók terén olyan szerzők kerüljenek be az alkotók sorába, akiknek ténylegesen van megfelelő iskolázottságuk és tájékozottságuk. Az alkalmazott zeneszerzői képzésre járó hallgatóknak lehetőségük lesz a népzenei elméleti kurzusokra áthallgatni éppúgy, ahogy reményeim szerint a népzenére és a jövőre induló etnomuzikológiai mesterképzésre járóknak is a zeneszerzőire. A diákoknak meg kell ismerniük az érintkező szakterületeket, a rokon szakmák alapjait, kihívásait. Kép és szöveg: Zipernovszky Kornél

A Népzene Tanszék Shanghajban A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatói idén augusztusban meghívást kaptak Shanghajba, a Világkiállításra. Richter Pál és Árendás Péter tanárok vezetésével 12 hallgató és a Bihari Együttes négy táncosa nagy sikerrel léptek fel az Expo Európa téri nagyszínpadán és a magyar pavilonban, valamint a Kortárs Magyar Művészetek Múzeumának megnyitóján. (Fotó: Árendás Péter)

(Megjelent a Fidelio 2010. augusztus 10-i számában)

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement