Page 34

Richter Pál: A népzene a biztos talapzat Az első alapfokú diplomák kiosztásával történetének harmadik tanévét zárta a Liszt Ferenc Zeneakadémia Népzene tanszaka. Bár a népzene sosem hiányzott a Zeneakadémián oktatott tantárgyak közül, de az önálló szakos képzés újraindítása az MTA Zenetudományi Intézetében, a Zeneakadémia elméleti tanszékein és más népzenei műhelyekben dolgozó munkatársak, főleg Tari Lujza, Kobzos Kiss Tamás és Eredics Gábor hosszú évekre visszamenő törekvésein alapult. Richter Pál alapító tanszékvezetővel, zenetudóssal, a Zenetudományi Intézet munkatársával ennek az időszaknak az értékeléséről és a népzene mai funkciójáról, a világzene helyéről beszélgettünk. – A népzene teljes értékű művészi nyelv – áll a tanszék egyik állásfoglalás-tervezetében. De az maradhat-e a jelenlegi, eredeti közegéből kiszakított szociokulturális környezetben is? – Úgy kell tekintenünk, mint amikor egy Bach-kantátát hallunk koncerten, vagy egy misét, az is ki van szakítva az eredeti kontextusából, a liturgiából, csak mint zenei alkotás jelenik meg a hallgató előtt. A népzene is hagyományos kontextusától elszakadva, mint zenei produkció jelenik meg. Miután a népzenei számokat generációk használták, variánsok sokaságában éltették, ezek funkcionálisan és zeneileg kipróbált „művek”, így színpadra is feltehetőek. A színpadi megszólaltatásnak nyilván megvannak a maga szabályai, de ezt hozzáértő kezekben torzulás nélkül viseli a népzene is. Persze, jobb egy csárdásra táncolni, mint csak hallgatni, de hallgatni is nagy élményt jelent, és mindig voltak néhányan, akik a közösségből nem táncoltak, esetleg csak énekeltek rá. Nagyon fontos lenne, hogy ténylegesen megkezdődjön a közoktatásban a népzenei ismeretek visszatáplálása, hogy a felnövekvő generációknak valóban olyan közös kulturális kincsévé váljon, amivel élni tudnak. Ha összejönnek és közösen akarnak énekelni, akkor tudjanak is mit énekelni. – Milyen a mérlege a népzene tanszak indulása óta eltelt három évnek, az első felvételitől az első alapfokú diplomák kiosztásáig? – Amikor valaki teljesen újba vág bele, még nem igazán tudja, hogy mi lesz abból. Egy kicsit mi is így voltunk a szak indításával, tulajdonképpen minden félévben új dologba kezdtünk. Bár a népzene gyakorlati tanításának több évtizedes hagyományai vannak, de hogy ezen a szinten, a felsőfokú oktatásában mire tegyük a hangsúlyt, melyek legyenek azok a pontok, amelyekkel a külvilágnak is meg tudjuk mutatni, hogy mit tanulnak a hallgatók ahhoz képest, amit például a táncházmozgalmon belül is el tudnak sajátítani, ezek teljesen újak voltak. Akik gyakorló zenészként, koncert- és táncházas tapasztalattal jelentkeztek ide, időközben rájöttek, hogy mi az, amit tőlünk, illetve a főtárgy-tanároktól tanulhatnak, mi az, amire figyelniük kell. Ha most összevetnénk a felvételin adott produkciójukat a diplomakoncerten játszottakkal, azt kell mondanom, hogy hál’ Istennek mindegyikük nagyon sokat profitált a három év stúdiumaiból. Ez nagy öröm számunkra is. – Ez azt jelenti, hogy elméleti alapon tudják kibontakoztatni az előadóművészetüket? – Ha tudják, hogy egy moldvai havajgatás mögött milyen szellemtörténeti vagy milyen néphagyománybeli múlt van, már másként fogják megszólaltatni. Fontos a metódus elsajátítása, hogy egy zenei anyagot miként tudnak saját maguk számára feldolgozni. Ezen a téren nem is jutottak el a diákok azonos szintre, mint ahogy nem is azonos szintről indultak, de megtanulták, hogyan

34

kell visszakeresni a forrásokat, hogyan kell hasznosítani az eredeti felvételeket. Nem elég csak aszerint játszani, ahogy a táncházban játszanak, mert sajnos a táncházmozgalmon belül már sokszor nem az eredeti forrás ismerete alapján játszanak, hanem csak egymástól tanulják el a számokat. Így, ha valaki valamit rosszul adott tovább, akkor a hiba öröklődik. A másik lényeges momentum, hogy diákjainknak az alapképzés alatt sikerült közelíteniük a népzene esztétikájához, ami szintén fontos a megszólaltatásnál. – Mik ezek az említett elméleti tárgyak? – A klasszikus elméleti tárgyak, mint a szolfézs és a zeneelmélet, azért kellenek, hogy népzenészeink általános zenei alapműveltséget szerezzenek. Emellett szakmailag alapvető fontosságú, hogy tanuljanak népzene-elméletet, magyar népzenét, folklórelméletet, ez utóbbit tematikus félévekre felosztva, mint népszokások, szövegfolklór, táncfolklór. Elméleti szinten kitekintést nyernek a szomszéd népek zenéje felé és a rokon népek zenéje irányába is. Gyakorlati szinten pedig még néptáncot is tanulnak. Amennyire lehetőségeink engedték, szerveztünk továbbá alkalmi előadásokat, előadás-sorozatokat, amelyeken különböző részterületekről hallhatnak népzene-, néprajzkutatóktól, népzenészektől. Sikerült több mesterkurzust is összehoznunk. Ezeken egy-egy területnek vagy az adott hangszernek a még élő, hagyományőrző zenészétől vagy revival művészétől tanulhatnak diákjaink, tágítva ezzel látókörüket. Hasonlóan a klasszikus hangszeroktatáshoz, itt is jó, ha nem csak egy tanár irányítja őket, ha más, esetleg külföldi zenészegyéniségekkel ismerkednek és találkoznak. – Említetted, hogy az előadóként gyakorlottabb hallgatóitok is komoly fejlődést mutattak. Észrevették-e ezt klasszikus zenei körökben? Felfigyeltek-e a Szokolay Balázzsal tartott koncertetekre? – Nagy örömünkre már a diplomakoncerten, annak mind a három estéjén jelen voltak más műfaj képviselői is. Néhányan a tanár kollégák közül is beültek meghallgatni néhány számot, vagy egy egész félidőt, többek között a rektor úr és az oktatási rektorhelyettes as�szony is tiszteletét tette. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, de még fontosabb számomra, hogy a klasszikus szakok diákjainak milyen élményt jelentettek a koncertek, és mennyire felvillanyozta őket a népzene. Ugyanezt tapasztaltuk május végén Bécsben is a Szokolay Balázzsal tartott előadáson, ami nagyon jó és tartalmas együttműködés volt, mert a népzenészek egyúttal bepillanthattak egy klasszikus zenész világába, és a klasszikus előadások kockázatába. – Mindeközben a tanszék elvi alapon is állást kíván foglalni a népzene és feldolgozásának esztétikai kérdéseiben is. – Ezeket a kérdéseket nem kerülhetjük meg. Már csak azért sem, hogy az oktatók is megismerjék egymás véleményét. A hallgatók

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement